A színmű cselekményének összefoglalása*
Prológus
Dorval bemutatása után Diderot elmeséli a darab történetét: az átélt eseményekből Dorval apja kérésére született színdarab, hogy így állítsanak örök emléket a történteknek, és szolgáljanak épületes példával a szereplők leszármazottai számára.
Első felvonás
Az izgatott Dorval kora reggel indulni készül. Inasa, Charles méltatlankodik. Dorval nem távozhat anél-kül, hogy elbúcsúzna házigazdáitól: barátjától, Clairville-től, Rosalie-tól, Clairville szerelmesétől és Constance-tól, Clairville özvegy nővérétől. Ekkor Constance lép a szalonba. Megtudja, hogy Dorval távozni készül, s meglepetésé-ben elárulja a férfinak, hogy szereti (4. jelenet). Váratlanul megérkezik Clairville, így barátja kitérhet a kínos válasz elől. Clairville arra kéri Dorvalt, hogy elutazása előtt járjon közben az érdekében Rosalie-nál, aki egy idő óta mintha elhidegült volna tőle (6. jelenet). A zárómonológ Dorval tanácstalanságát tárja elénk: ő is szerelmes Rosalie-ba (7. jelenet).
Második felvonás
Dorval tépelődik. Rosalie eközben szolgálójának, Justine-nek bevallja, hogy már nem szereti Clairville-t, ekkor színre lép Dorval. Beszélgetésük során kiderül, hogy Rosalie szerelmes Dorvalba, az erény mintaképét cso-dálja benne (2. jelenet). Ekkor Clairville lép a szalonba, így a beszélgetés megszakad anélkül, hogy bármi jóvátehe-tetlen elhangozhatott volna. Dorval zavarában azt tanácsolja barátjának, hogy ne veszítse el a reményt, és várja meg a lány édesapjának visszaérkezését. Ezután Dorval kétségbeesett monológja következik: hiába erényes, mindenkit boldogtalanná tesz maga körül (5. jelenet). Levelet kap Rosalie-tól: a lány lelkiismeret-furdalástól gyötörve a segít-ségét kéri. Dorval mélységes elkeseredésében válaszolni próbál a lánynak, amikor szólítják, hogy Clairville bajba került. Dorval rohan, hogy megmentse barátját, aki összetűzésbe keveredett két ismeretlennel. Ekkor Constance lép a szalonba, meglepve látja, hogy Dorval ilyen hirtelen elhagyta a házat, az asztalon ott találja a megkezdett levelet: ?Szeretem, és menekülök... ó, istenem! Már így is túl későn!? ? olvassa Constance, aki azt hiszi, hozzá szólnak a sorok. Az asszony megfogadja, hogy mindenáron megakadályozza a fiatalember távozását.
Harmadik felvonás
Az erény próbatételei. Clairville elárulja barátjának, miért verekedett meg ellenfeleivel élete kockáztatá-sa árán is: a két ismeretlen azt állította, hogy Dorval azért hagyja el a házat, mert Constance szereti őt, Dorval viszont Rosalie-t szereti. Dorval szörnyen kínos helyzetbe kerül, Clairville viszont ragyog a boldogságtól, amikor Constance ? az asztalon talált levélre hivatkozva ? felfedi előtte a ?kölcsönös? vonzalmat, mely barátjához fűzi. Dorval jéggé dermed, Clairville nem érti, mi lelte. Rosalie a szalonba siet, hogy megtudja, miként végződött a párbaj. Amikor Clairville elmondja a lánynak, hogy Dorval szíve hajlandóságát követve nőül veszi Constance-t, Rosalie majdnem elájul fájdalmában, és eltaszítja magától Clairville-t: ?Ne érjen hozzám... gyűlölöm? (4. jelenet). Clairville magába roskad. Ekkor jelentik, hogy megérkezett André, Rosalie apjának szolgája. André hosszasan elbeszéli kálváriájukat: Amerikából hazafelé hajójuk a francia partok közelében az angolok fogságába esett; André gazdájával együtt egy mocskos börtönben raboskodott, ahol oda is vesztek volna, ha nem siet segítségükre az öregember angliai üzlettársa, aki megmenti és hazajuttatja őket. Rosalie apja tehát viszontláthatja gyermekeit, de vagyonát elvesztette (7. jelenet). Clairville bejelenti Dorvalnak, hogy ezek után biztosan le kell mondania Rosalie-ról, hiszen a lány szegénységre jutott, s azt a keveset, amije van, édesapja és övéi támogatására kell fordítania. Dorval egy fájdalmas monológ során emberfeletti erőfeszítésre szánja el magát: úgy akarja lehetővé tenni Rosalie és Clairville házasságát, hogy vagyona felét a lánynak adja anélkül, hogy áldozatát bárki megsejthetné: mindenkivel elhiteti, hogy az elveszett hajó biztosít-va volt (9. jelenet).
Negyedik felvonás
Rosalie-t mélységesen felháborítja Dorval hitszegése. Constance vigasztalja, de hiába próbál a lányban gyengéd érzelmeket ébreszteni Clairville iránt. Dorval mindent megtesz annak érdekében, hogy Constance elhidegül-jön tőle. Kiábrándító képet fest magáról, de hiába, az asszonynak minden ellenvetésre megvan a válasza: a társada-lomnak szüksége van az olyanokra, mint Dorval; a férfi erényes életével példát mutathat gyermekeinek, akik a fejlő-désnek hála már egy jobb világban fognak felnőni. Az erénynek nincs szüksége nagy vagyonra, s az ember szárma-zásának (Dorval törvénytelen fiú) egyáltalán nincs jelentősége (3. felvonás). Dorval azt tanácsolja Clairville-nek, hogy ne mondjon le Rosalie-ról. Clairville, akibe lassan visszatér a remény, mindenképpen nőül szeretné venni a lányt. Azt tervezi, hogy származása ellenére tisztes polgárként fog dolgozni, és kereskedőként szilárdítja meg sze-rény anyagi helyzetüket. A felvonás Dorval monológjával ér véget, aki mindent feláldozott ? vagyonát, szenvedélyét, szabadságát ?, s elhatározza: maga fogja rábeszélni Rosalie-t, hogy feleségül menjen Clairville-hez (7. jelenet).
Ötödik felvonás
Az erény győzelme. Rosalie értesíteni akarja apját, hogy ne jöjjön e végzetes házba, amikor Clairville ismét megpróbálja elnyerni a lány kegyeit. Rosalie elbizonytalanodik, de még nem tudja elszánni magát a döntésre. Figyelmezteti Clairville-t, hogy óvakodjék Dorvaltól ? a szerelmes Clairville vakon bízik barátjában, és egy szavát sem érti. Ekkor megérkezik Dorval, aki kettesben marad Rosalie-val. Elmagyarázza a lánynak, hogy az ember csak nyugodt lelkiismerettel élhet; Clairville-ben tisztességes, szerető férjre lelhet, míg ők ketten soha nem lehetnek egy-máséi, hiszen egész életüket megbélyegezné a szégyen. Dorval már erőt vett magán: most Rosalie-n a sor. A lány végül megadja magát, beszélni akar Constance-szal, és szívében újra gyöngédséget érez Clairville iránt (3. jelenet).
Ekkor lép színre az aggastyán. Dorval azonnal felismeri benne apját, Lysimond-t. Rosalie és ő tehát testvérek. A jó öreg áldását adja a két párra, majd bejelenti, hogy nagy vagyont hagy rájuk, fogságba esése során nem érte ko-moly veszteség. Rosalie semmit nem ért, az öregember magyarázata során minden titokra ? így Dorval önfeláldozás-ára is ? fény derül (5. jelenet).
Epilógus
Diderot elmeséli, hogy az utolsó jelenetet nem nézhette végig: mivel Lysimond már nem volt az élők sorában, egy másik öregember vette át a helyét, ám a szereplők annyira a történtek hatása alá kerültek, hogy nem tudták végigjátszani a darabot. Diderot-t az előadás alatt olyan mélységes szomorúság fogta el, hogy elgondolkodott: vajon a képzelet szülte a művet, vagy valós eseményekre épül. Amikor ismét találkozott Dorvallal, elkérte tőle a kéziratot, hogy kritikus szemmel újraolvassa, mert ? mint mondja ? annyira magával ragadta a színészek játéka, hogy képtelen volt véleményt mondani a drámáról. A szöveg elolvasása után Diderot és Dorval megvitatja a darabot ? ez a három BESZÉLGETÉS témája.
