? Ha meghalok, meglátom a világ visszáját.
A másik oldalt, a madár, hegy és naplemente mögött,
Ami a valódi értelem megfejtésére késztet.
Mindaz, mi nem egyezett, most egyezik.
A felfoghatatlannak vélt most felfogható.
? De hogyha a világnak visszája nincs?
Ha a rigó az ágon nem jelzés, csupán
Csak rigó az ágon, ha a nap s az éjjel
Csak váltják egymást, értelmetlenül,
S nincs más a földön, csak az, ami van?
? Ha így is lenne, megmarad azért
A szó, mit mulandó nyelv életre keltett,
S ez rohan, rohan, kitartó követként
Csillagközi mezőkön, szövődő galaktikákon át,
Tiltakozik, kiáltozik s üvölt.
