Az úttesten vértócsa és keréknyom.
Krétaember karja szel fekete vizet.
A nejlonzsákból kinéz egy arc, mintha
valamire várna, ami még megjöhet.
Az ismeretlen hordja ott az arcod,
a szája mintha súgni próbálná neked,
hogy harminckilenc vagy, s akár az estét,
a hűvös árnyékok lassan megtöltenek.
Felhők ígért, gyöngyszürke vonulása.
Szelek és évekig kitartott sóhajok.
Emlékszel az éjszakára, mikor kiválasztottál
egy láthatatlan csillagot?
Féreglyuk, fényév, nap körüli pálya.
Az elveszett holdtérkép is eszedbe jut.
Krétaember úszik fekete űrben,
üvegszilánkok fénylenek, mint a Tejút.
