itt liheg itt piheg itt fekszik mellettem: a Szeretett Lény
a Szeretett Lény akit sok évtizedig igencsak szerettem-szeretgettem megszerettem és most együvé öregedtünk
de jól mondom-e? a Szeretett ?Lény?? Hátha csakcsupán a ?Szeretett Lét? ? a Lét amit annyira megszerettem
de jól mondom-e? hátha nem a Szeretett ? csakcsupán a Megszokott Lét
jó szokás ? rossz szokás? szokásba vettem: megszoktam a Létet ? azt hogy én ő vagyok és ő meg én: van ? vagyunk elvagyunk egymásba hüvelyezve a Levésben
a Meglét-Megvanás keserédes kényszerében. Édes? Keserű? Parancs? Engedelem? Angyal? Dzsinn? Mumus? Demiurgosz?
Ő nem kérdi én nem firtatom
Lény = Lét = Létező: egyenlőségjelek hosszú sora. Oly szoros sorbakapcsolás ez és olyigen vásott szokása Meglétnek-Ittlétnek, hogy a végére érni ? eszembe se jut:
el sem tudom képzelni a Létet a lüktető Lassú-Égő nélkül aki vagyok: magam nélkül
mert mi is történnék a Léttel ha elérkezik az Elképzelhetetlen, sőt lehetetlen, mert Elkövetkezhetetlen: mondom ha bekövetkezik? Akkor az ami a legtöbbnél is legkevesebb: bekövetkezik az Implúzió
az Omlás
ami a robbanásnak a Fel ? neki a Le-és Be: az Összerobbanás
a Lét hamarabb semmint kimondom ? a tetramilliárd fényév átmérőjű Létegész ? a Sötét Multiverzum ? a tengerző hidrogénben tengő Antianyag ? a végéremehetetlen Égtömegben a számlálhatatlan Fekete Lyuk: minden-de-minden
összerándul. Egy Ponttá egyberobban; a múlás-telés bezárul s ha még volna idő de nincs, szintugyanakkor s hamarabb semmint kimondom az a Pont is: elpukkan Semmivé ? oly Semmivé amely kevesebb a Nincsnél
nem tanácsolnám a Létegésznek hogy ezt a beleugrást megkockáztassa
immár elárulhatom felfedhetem titkomat
a Zsák ? a nincsek-nincstelenjével töltekező Nincstelenség
tele-Semmije ? annak a Zsáknak a szája: én vagyok vagyok a Létegészt elnyelő
fölé kerekedő
rátátongó
csupa-szivornya
Polipszem
a LYUK-A-FEKETE-HATVÁNYON
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
hamarabb semmint kimondom
