Kiváló Határ Győző, Nádasdy Ádám és Tandori versek, Poós Zoltán és Király Levente remek prózája: jó az évkezdet a Bárkánál. A Békéscsabán megjelenő kéthavi lap idei első számának különlegessége azonban a Műhely rovat levelezés melléklete. Jeles irodalomtörténészek, helytörténészek dolgoznak fel ? az igazán érdekes emberi vonatkozások mellett ? az akkori irodalmi életet és az írói-kiadó viszonyrendszert remekül bemutató levelezéseket. Olyan kuriózumokat találunk, mint Tevan Adolf és Andor Kosztolányihoz írott levelei (közzéteszi és feldolgozza Balogh Tamás), vagy Szabó Lőrinc és Kner Imre levelezése (Erdész Ádám dolgozata). Már ez a két írás is jól jelzi, a viharsarki lap milyen konzekvensen és okosan elegyíti a lokálist az egyetemessel, de ennek talán legjobb példája a nem is olyan távoli múltban elhunyt, Gyulán élő költő Simonyi Imre és Márai Sándor levelezése, amelyben igazi emberi dráma rajzolódik ki, egy nagy író, és az érte rajongó költő viszonyából. A témát Csibra István dolgozta fel. Elek Tibor főszerkesztő néhány sorban az olvasók figyelmébe is ajánlja ezt a mellékletet:
?Levelezéseink? elé
Egykor sokat leveleztünk. Mi, emberek, írók, olvasók, szerkesztők, kiadók. Ma már egyre inkább s egyre többen csak kitüntetett pillanatban, kitüntetett okokból fogalmazunk levelet ? főként kézírással. A felgyorsult élet- és munkaritmusban az emberi és munkaköri kapcsolattartás, üzenetközvetítés praktikusabb csatornáinak látszanak a telefon (beszélgetés, sőt, SMS), az Internet (e-mail). Csakhogy a levél anno nem csupán a kapcsolattartás, az üzenetközvetítés eszköze volt, hanem például az emberi érintkezés, különböző személyiségek és lelkek egymás iránti megnyílásának különös alkalma és lehetősége, a baráti kapcsolatok fenntartásának egyik jól bevált, olyan, elmélyültebb viszonyok érzékeltetésére is alkalmas eszköze, amelyekre a mai e-mail, SMS-üzenetek már nem nagyon képesek.
Bizonyára irodalomtörténeti, művészettörténeti érdekességek, filológiai adalékok, egyes művek és az életmű, az életút jobb megismerésének vágyától is vezérelve, de leginkább talán mégis ezért pillantunk bele ma is szívesen híres emberek, klasszikussá vált alkotók levelezéseibe, hiszen ? amint Balogh Tamás idézi itt következő tanulmánya bevezetőjében Lengyel Andrástól ? ?Aki egy írót meg akar ismerni, félretolva a változó irodalomtudományi divatok kínálta értelmezési sémákat, a műveken túl leginkább a levelekre számíthat. Bennük valami olyasmi dokumentálódik s válik megismerhetővé, amit semmilyen más forrás, maga az irodalmi mű, a műalkotás sem nyújt.? Egy évekig, esetleg évtizedekig tartó levelezés pedig nem csak az író és a címzett személyiségének megismeréséhez fontos forrás, de a kapcsolatrendszer tágabb összefüggéseiről, általánosabban magáról a korról is sok mindent elárulhat.
Az írói levelezések kutatásának idehaza és külföldön is komoly irodalma van már, konferenciák, tanulmánykötetek foglalkoznak magával a ?műfajjal? is, és egyre szaporodnak a fontos alkotók levelezéseit feldolgozó kötetek is. Műhely rovatunk itt következő összeállítása nem akar az elméleti vitákhoz hozzászólni, nem pótol súlyosabb hiányokat, mulasztásokat a levelezéskutatás terén, jóllehet néhány érdekes irodalomtörténeti adalékkal azért szolgál talán, inkább csak egy újabb emlékeztető az egykori levelezések és azok mai kutatásának jelentőségére. S mivel szinte korlátlan lehetőségeket rejt még magában a levelezéskutatás, a mi terjedelmünk pedig véges, azáltal próbáltuk behatárolni a tárgyalt témákat, s egyúttal összefüggést teremteni közöttük, hogy csak a szűkebb régiónkhoz, Békés megyéhez kapcsolódó levelezésekből emelünk ki néhányat, olyanokat, amelyek a lokális vonatkozásokon ugyanakkor messze túlmutatnak. Ezért is hisszük, hogy a közzé tett tanulmányokban, az eddig még publikálatlan levelekben olvasóink széleskörűen megtalálják a maguk számára fontos és hasznosítható mozzanatokat.
