A könyvtár még ma is az egyik legkézenfekvőbb és legnépszerűbb kultúraközvetítő és hordozó közeg, amelynek előkelő pozícióját még az ún. internetes forradalom sem tudta alapjaiban megrengetni - derült ki az MTA SZKI által indított beszélgetéssorozatnak a könyvtárak szerepét és helyét firtató alkalmán. Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója a statisztikák alapján fizikai látogatottság-növekedésről beszélt, emellett beszélgetőtársa, Náray-Szabó Gábor, az MTA Könyvtárának igazgatója arról számolt be, hogy négyszáz ember vette igénybe novemberi ingyenes iratkozási akciójukat.
Ez egyúttal azonban jelzi a pénzhiányt is, ami természetesen nemcsak az olvasók pénztárcáján, hanem sok esetben a könyvtárak állományán is lemérhető. A beszélgetést vezető Tamás Pál MTA SZKI-igazgató ezt leginkább a gimnáziumi, iskolai könyvtárak esetében sérelmezi, ahol "egyre kevesebb helyen van kurrens, jó könyv". Van olyan gimnáziumi könyvtár, amelyet eladtak, a Trefort Gimnáziumét például kiárusították - mondja Monok István, aki szerint összetett probléma, hogy miért nincs igazán minőségi anyag a kisebb könyvtárakban. Például nehéz az éppen népszerű, de "gagyiszámba menő" könyvek beáramlását megakadályozni a szakkönyvek ellenében. Az igazgató érzékletes példával láttatja az arányokat: elmondása szerint a török kori Magyarországra az akkori irodalmi termés 10-12 százaléka került be, míg ma ez 1 százalék.
 |
Szerinte fontos szerepe van az értelmiség felelősségvállalásának és annak, hogy egy esetleges központosítással, illetve együttműködéssel a könyvtárak összedolgozzanak. A könyvtárakat sokszor csupán információs központokká degradálják, holott elsősorban tudományos kutatóintézetként kellene rájuk tekinteni - mondta. Elégedetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban is, hogy a könyvtárossal szemben a kutató felértékelődik: szerinte egyre inkább támogatni kellene a közgyűjteményi kutatásokat.
A könyvtáros felelőssége, az értékek átörökítése kapcsán Monok István elmondta: "A pornográfiát ugyanúgy megőrzöm, mint az imádságoskönyvet". Ne a könyvtáros döntse el, hogy mi maradjon meg és mi nem: nem a könyvtárnak kell szelektálni - tette hozzá. Tamás Pál hangsúlyozta: az utóbbi időben lezajlott "kultúrsokk" feloldódott, a könyvtárak képesek voltak szervesen megújulni, technikailag meg tudtak felelni a kihívásnak. A könyvtárak jövőjét illetően nem bocsátkoztak találgatásokba, de úgy látják, egy-két évtized múlva is szükség lesz erre az élő közegre - akkor talán egy kicsit más formában.
