Mert: Mert a szó az szó, az szó, az szó. Trancsír és re-form: szétszerel, átrendez, összeránt szavakat, mégsem lesz belőle nyolc napon túl gyógyuló nyelvi sértés, semmi erőszak. Lovagol konyharímen, mintamondaton, kifacsart szerkezeten, szándékosan hanyag és perfekt ritmuson. Újrarágja a magyart. Úgy busong, hogy nem kétségbeesett, úgy vidám, hogy a nevetség innenső határán marad. Mert minden oldalból kicsüng az irónia kislábujja. "Ami a szívét nyomja, az a száján távozik el az ihlet óráján. De azért van a költőnek foga, hogy legyen mivel összerágnia." 2. Nádas. Mert hibrid. Olykor férfi, máskor nő. Rejtőzködik, egyik beszédből a másikba csusszan át könnyedén, mégis őszinte. Nem ripacskodik, nem is hazudik. Ami lényegileg megoszthatatlan lenne, szétszórja a testek, írásjelek között, és azt, ami megosztható, kíméletlenül szabdalja tovább. Mégsem kegyetlen. Az emlékirat igazság-diskurzusa, az anything goes anarchizmusa nem szörnyet, erotikust teremt. "Az ember akár így, akár úgy, csak a másik nemén keresztül akarhatja a másikat, és ezért el sem éri, mert a másik ugyanakkor nem csak a neme szerint való" 3. Németh. Mert eleven. Mind a tizenegy = eleven novella egyszerre egyidőben gyakorolja az élet- és halálösztönt. Úgy él, mint hal. Úgy hal, miként ír. Ír, mint élő, kézből-tollból folyton kisikló hal, és úgy meghal, hogy se tetszhalott, se tetem. Csupa álhal, halomnyi hal-ál az eltűnés határától mindig min. egy pillanattal/szóval/mosollyal visszább. Sokszorosan, mert elevenen él-hal. Egyszóval mert: "meghalálok." 4. Kukorelly. Mert úgy költ újra, hogy közbekölt. Engedi magát, ráhagyatkozik, átfolyik rajta, a másik alá beszél, mégsincs gazdája a szónak. H.űvös, Ö.römteli, L.enge, D.erűs, E.mlékezeti, R.ámenő(s), L.appangó, I.degesítően jól lassú, N.évtelen. #8220;De ha elkeverednél: az a tévedés, / ha nem." "A legtöbb irány, az összes többi is eléggé megfelelő." 5. Esterházy. Mert úgy burjánzik, hogy végre egyszer nem sok. Úgy próbál nő lenni, hogy a férfi marad. Az egy (/szöveg/test) úgy nyüzsög, hogy tetemén áttetszenek az archaikus férgek, korántsem fölöslegesen. Önéletrajzhattyú olyan madár, teremtmény, amely egyediségét az által nyeri, hogy önmagával osztja el, ugyanakkor tollával olyan vonásokat húz, amelyek története esetlegességének vázlatát rajzolják meg. Pedig "egy tetemöm vagyon." 6. Garaczi. Mert pompásan fiatal. Úgy buszozik át egy néven, hogy nemcsak az egyik (jobb vagy bal) oldalon tekint ki környékére, hanem mindenhonnan, illetve mindig máshonnan nézelődik. Lemúrosan hasbeszél, sztoriszeleteket sorjáz, fecseg, a teljes történet közelébe lopózik, aztán csakazértis vissza, elhallgat, neszeneked narratív konstrukció. "Ahogy semmit sem lehet elmondani, mégis mindent el lehet mondani." 7. Hazai. Mert nem direkt módon, csak áttételesen hazai íz. Minden könyv- és filmeket halmoz egy szövegtömbbe, amelyből nincs és nem is lehet kijárat. Úgy csavar az idézeten, hogy milliméternyit tesz hozzá vagy von el, egymásra másol és kiiktat. Hihi-fenomén: egy szellős vigyor a #8216;szent' hagyományok textusára tett széljegyzetként. 8. Darvasi. Mert érzékeny. Már-már átlépi a kimondás limeszét, amin túl a szószátyár és a szájbarágó helyezkedik el, de mégsem. A kellő pillanatban (a kellő pillanatokat) hallgat(ja) el. Szeretnivalóan történetmondó: az elképzelhető, a hihetetlen, a köznapi és a mágikus forgácsai tapadnak össze egy szervezetté. "Amiről nem tudunk beszélni, és amiről mégis beszélünk, nahát az a valami, az a csoda" 9. Németh és Szilasi. Mert ketten vannak, és ez jó. Gabriely György és Poletti Lénárd leveleinek közreadása az Eco-paradigmába illő detektívtörténet izgalmát hozza el a köznek. A szisztémával ugyanakkor vigyázni kell: minél inkább belemerül az olvasó az oknyomozásba, annál inkább vesznek el a történet szálai. Briliáns labirünthosz, amely kész-ségesen várja Ariadnéját. "Oldozzuk hát föl egymást, és térjünk meg a szavakhoz, melyekkel álmainkban beszélünk, vagy - jobban esnék most azt mondanom - olyankor, ha valaki tyúkszemünkre hág." 10. KAF. Mert világlírát játszik meg. Úgy saját, hogy az idegen benne van. Nem személyes, nem is személytelen. Könyvtár-identitás: ismeretlen és közkedvenc rit/gmusokat katalogizál. Mert önmozgó nyelvet teremt. "Csak én írok, versemnek hőse: semmi." |
 |
 |
|
