|
3. Ha már hidegháború, akkor az oroszok is nyilatkoznak a "legyen háború vagy mégsem" témában. Dmitrij Rogozin interjúja erősen emlékeztet bizonyos mesék kárörvendő banyájára, azzal az eltéréssel, hogy itt nem holmi almát nyomnak le a szép delikvens torkán, hanem mondjuk Afganisztánt. Az orosz külügyi bizottság elnöke szerint ugyanis, ha nem az amcsik taposnak az afgánokra, akkor előbb-utóbb nekik kellett volna harcot kezdeményezni, és, beláthatjuk, a ruszkik egyrészt csecsen irányban foglaltak, másrészt a belső stabilizációt mint olyat nem ismerik. Oroszország konkrétan röhög a markába: más végezte el helyette a piszkos munkát; a munkavégzés minőségével azonban komoly fenntartásai vannak, hiszen az afgánok életjobbításának projektje nem igazán nevezhető megvalósultnak. Banyeszünk ráadásul, ha nem is vérhast, de gyomorrontást mindenképpen jósol a világigazgató szakácsnak, mondván, az "edd meg amit főztél" gasztronómiai furfangjába ezúttal nemcsak kígyó-béka került, hanem olyan egyéb gyanús elemek is, amik hosszantartó károsodásokat okozhatnak a fent nevezett szervezetnek. 4. Ebből a körhintából egyszerűen nem lehet kiszállni: a "Vélemények" rovat újabb két hozzászólással szolgál, Paul Lendvai és John Le Carré (angol regényíró) tollából. Míg Le Carré egyértelműen a béke mellett voksol, a "derék németek" példáját tartva követendőnek (bár enyhén elragadtatja magát akkor, amikor nem csak Bush-t szeretné berlini polgárként látni, hanem mindenki mást is). Lendvai írása már jóval érdekesebb, nem csak azért, mert az USA egyre romló médiaképéről értekezik, hanem mert azt is felveti, hogy az európai "időnyerés"-filozófia bizonyos esetekben nem a legjobb választás (l. VH I, II). |