| HVG / 37. szám, 2002. szeptember 14., Ára: 185 Ft.
1. A HVG kezd beépülni a kutyám étrendjébe, heti rendszerességgel. Megint a fogai közül rángatódik ki, kisimítva még látni lehet a nagy piros A-t a címlapon. Viszont Ausztriával nem foglalkozom, a jobboldalt még csak-csak értem, de a többi párt ügyeit már sehogyan sem. Pacifista lévén, az amcsi kavarászás-kolbászolás mint téma, inkább. Tehát. |
2. Pax vobiscum. Az USA mint a világbéke testőre. Nemcsak hogy a retorika döcög, hanem a gyakorlati vonatkozás is mindkét lábára sántít. Azaz nr.1.: ha a "békéért harcolunk" (ennél a paradoxonnál ritka a durvább), akkor egyrészt miért tesszük ezt iszonyatosan szelektíven, másrészt nem-e úgy lehetne békét tartani, ha nem támadgatnánk senkit. Ha nem köpnénk hatalmasakat mindenféle levesekbe. Azaz nr.2.: Irak az az állam, aminek feltehetően vannak atomfegyverei, vegyifegyverei pedig biztosan; és, jogosan, ellen fog állani bármely lerohanásoknak. A tömegirtást lehet, az Atlantin túl dobja be, lehet, helyben, de sehogyan sem (lesz) jó. A világkommün fehér galambjait önkéntesen pásztorló (vajh ki a halál kérte fel?) Ámesz, a már nem nagytesó, hanem Hatalmas és Jóságosként-eladni-próbált Atya olyként látja, rendezni kell közös (?) dolgainkat, és mint a lehető legfallikusabb apának, kötelessége elsőként odacsapni a tömegpusztító fegyverekkel rendelkezőkhöz. Ha ez az argument, akkor Irak után Irán, Pakisztán és India fog sorra kerülni? A világért dobogó amerikai szív ráadásul rendre nem hajlandó figyelembe venni a nemzetközi egyezményeket, mintha a(z) (e)világi szerződések reája nem volnának érvényesek. Imperializmus a javából, ad animam suam. 3. A reklámokkal az a helyzet, mindenki jól jár velük, kivéve azt, aki nézi. Jó a reklámirodának, a reklámozó cégnek és a hirdetést sugárzó tömmegkomm.nak is. Annak pedig végképp jó, aki efféle rövidfilmben szerepel: népszerűségtől és hírnévtől függően lehet kaszálni a pénzt. Az volna a stratégia és az üzenet, higgyem el, Beckham tényleg éjjel-nappal csak a Pepsit issza, és akkor vagyok up-to-date, tuti meg frankó, ha követem a divatdiktátort? Ez már csak azért sem működőképes, mert Beckham a Coca-Colát is ugyanolyan élvezettel hajtja fel egy másik képsorban. Mindebből csak a pénzszag érződik, az viszont nagyon. Vannak ellenpéldák is, bár azokat csak a "zöld" csatornákon lehet látni. Pl azt, hogy Ralph Fiennes nem italt, újságot, ránctalanító kutyulmányt népszerűsít, hanem az állatvilágot, a környezetszennyezés- és mértéktelen fogyasztás-ellenességet. Hitelesen, az által, hogy az önreklám-szagot eltünteti az a tény, ő csak a film elején és legvégén tűnik fel, és, bár, a hangja egyetlenegy percre sem hallgat el, végig természeti képek mennek. |
4. Interjú Faragó Tiborral a Föld-csúcsról. A johannesburgi konferenciának a gyakorlati hozama meglehetősen csekély. A kormányok óvakodnak a nemzetközi egyezményektől, hiszen életbe lépésük esetén komoly összeget kellene áldozni a környezetvédelemre. Nem csoda, ha ezek után az is eredménynek minősül, ha a korábbi megállapodásokat nem módosították. Hosszú az út a szótól a tettig, de ha még a szó sincsen, akkor akár végtelen is lehet. 5. There's no escape from reality, énekelte volt Freddie Mercury. Hogy mi is lenne ez a #8220;reál", filozófiai alapkérdés. Platóntól Luhmannig létezik az episztemológiának egy olyan vonulata, mely szerint objektív valóság nincs, illetve mindig már csak megfigyeltként létezik. A megfigyelő pedig soha nem tud objektív lenni, legfeljebb skizoid, azaz egyszerre figyel és tudja, hogy figyel. Mindazonáltal a reflexió sem visz sokkal közelebb a "teljes" valósághoz, csak kicsit másképpen értékel. A BB és a hasonszőrűek viszont nem a megfigyelést hangsúlyozzák, ami szociológiailag-pszichológiailag érdekes, hanem a leselkedést, azt, hogy most aztán telhet a szemed a valóssal. Pedig az egyenes adás még nem egyenlő az élettel, ahogyan a leskelődés sem az ismerettel. 6. Az Alkotmánybíróság végre a melegekért is tett valamit. Éppen ideje volt, hogy a heterókkal egyenlő jogokat biztosítsanak számukra is. Az ATV valamikor koradélután dobta fel a témát, valamelyik betelefonálós-beszélgetős műsorában. A 20 perc alatt, amíg néztem, csak férfiak tárcsáztak be, abszolúte meleg-ellenes teóriákkal, amik között az ifjúság megrontása még a legenyhébbnek hangzott. Gyanús ez a maszkulin-dömping: az intolerancia és a félelem valami zsigeri denegációt takar. Lesz ebben a témában még egy-két vita és indulat. |
