Képzeljük el, hogy valaki elénk lép és azt mondja, meg akar halni. Azután hosszan, ünnepélyesen, nagyon sok látványosan érdekes képpel megtűzdelve beszél erről, egyre hosszabban, egyre jólesőbben mondja és mondja, szinte megrészegülve a saját, valóban kifejező, erősen retorikus beszédfolyamától. Mindez rendkívül figyelemre méltó, de gyanút kelt mégis. Aki valóban meg akar halni, az nem beszél róla, főleg nem ennyit. Mintha valamilyen nagyon is túláradó kedélyű, csak éppen erősen mazochisztikus mánia beszélne ezekben a nagyon retorizált költeményekben.
Mintha valamilyen gépezet beszélne a versekből
A pszichológia hermeneutikáján keresztül kezdődik a megértés, de ezt már a szövegek is inspirálják. Aztán átfut az agyunkon, a mélyről jövő, fájdalmas vallomások érvénye túlmutat a szubjektumon, a pszichén, ahogy régen mondták, a lelken, szinte valami gépszerűség ontja a nagyon nagy professzionizmusról árulkodó, teátrális panaszt. Ülünk a szobában, már a falakból, a mennyezetből (mint valami színpadi masinériából) is ez harsog. A depresszió és halálvágy. Mintha valamilyen gépezet beszélne a versekből, nem az alanyi költő. Ontaná a szólamokat, lebilincselően, igazi nagy hatást keltve. A gépezet olykor be is mutatja magát. Ismétel, de hogy felismerjük biztosan ezt a matematikai jellegű működést, úgy, hogy például cserélgeti az eredeti sorrendet. Permutál. (Ennek az eljárásnak hangsúlyosságát jelzi az is, hogy a szállás rossz ágyon (2005) kötetben szereplő Weöres Sándor-parafrázisverse is ezt az alkotásmódot írja tovább, a W. S. variációknak a Fughetta az előzetes szövege.) Ez az eljárás elidegeníti a dagályosságot. Az antropomorf értelmezéstől a jelközpontú értelmezés irányába tereli az olvasót. Közben, amit olvasunk-hallunk, változatlanul magas színvonalú, nagyon hatásos, a legteljesebb profizmussal végrehajtott retorizáltságról árulkodik.
A képviseleti líra személyiség-felfogása felől
Zalán Tibor költészetében két szélsőség van jelen. Az én-kitágítás és a jelközpontúság. A kettő között oszcillál ez a líra. Van, amikor az egyik, van, amikor a másik kerül túlsúlyba.
Zalán Tibor lírai énje mintha egy kicsit mindig kothurnuszon állna. Illetve épp ezt érezné lehetetlennek. A hagyományos lírai szerepvesztés belátásának következményeként áll közel költészete az újszenzibilitáshoz. De ő, ellentétben a legtöbb költővel, nem az Újhold személytelenítő poétikája mentén, hanem a képviseleti líra személyiség-felfogása felől jutott el ideáig. Zalán Tibor költészete a magyar történeti avantgárd, elsősorban Kassák Lajos hagyományához kötődve próbálja fenntartani a vers alanyi centrum köré épülő jelentésrendszerét. Úgy azonban, hogy a vallomás személyességét továbbra is a szubjektumon túli érvényesség igényével hangsúlyozza.
A ?népies Kassák?
Első verseskötetének nyelvi magatartására nagy hatást tett Nagy László, a Földfogyatkozás-ra a népi szürrealizmus a jellemző. Négy esztendővel később avantgárd hosszúverseket és vizuális szövegköltészeti alkotásokat publikál (Álom a 403-as demokráciában, Opus No. 3: KOGA). Ő lesz a ?népies Kassák?. Az 1986-os keltezésű és néhány akvarell-ben új érzékeny, neokonzervatív stílusban ír. A Borús reggeli üzenetek (1989) Válságlíra alcímen jelenik meg, a kilencvenes évek Kívül-jében, a Fénykorlátozás-ban a versnyelv tárgyiasítása következik be. Mostani költészete előző korszakai tapasztalatainak integrációja mégis, modernül klasszikus, és mintha visszatérne indulásának mégiscsak közköltészetet inspiráló gyökereihez, beszédmódja alapvetően metaforikus.
Rezignáltan fájdalmas alaphangnem
A számvetés igénye íratta a tavaly és az idén megjelent két verseskötetét. A szállás rossz ágyon (2005) kötetben mély önvizsgálattal tekinti át az életét fiatal korától napjainkig. (Az életút tehát a szakmai élettel lenne szinonim?) Tisztelt és kedves tanárához, költői pályájának elindítójához, az ?örökös főszerkesztőhöz?, a hetvenéves Ilia Mihályhoz írja meg egy sorozat záróepisztoláját (az utolsó néhány borús reggeli üzenet), ezzel kezdődik a könyv, ennek hangulata adja meg a kötet rezignáltan fájdalmas alaphangnemét. Majd a költői én helyzetére reflektál. Aztán a művészetbeli társak következnek. Majd a szorosabban vett munkahelyi kapcsolatok és családi élet, barátok (nagyon szép és igazán, hitelesen megalkotott a Barátságfoltok, amely a közköltészet sokak által elavultnak hitt beszédmódját írja tovább remekül).
A mondatköltészet irányába tart
Poétikailag is összegző a kötet. Korábbi korszakának areferens alkotásmódját integrálja a világszerűséget, az életrajzi vallomásosságot is felvállaló művekbe. Az önvizsgálatot és kapcsolatokat taglaló hosszabb műveket haikuk zárják le. Ezek a rövidebb darabok, mintegy jelöletlen cikluszárásokként funkcionálnak. A haikuk inkább viszik tovább az areferens vonalat. Úgy is mondhatnánk, hermetikus és metafizikus ellenpontjai ezek a megelőző, inkább mimetikus, konkrét életanyagot bemutató daraboknak. Ezekben az önvizsgálat, önreflexió az emocionalitás szintjére is kiterjed. Ezenkívül többszörös reflektivitással kezeli Zalán a formákat is. A haiku nála par excellence nem haiku. A hosszúversek motívum-, gondolati-, illetve hangulati körére reflektálnak, nagyítják fel, merevítik ki azokat. Inkább képszerű gnómák. Inkább bölcseletiek, mint hirtelen megvilágosodásról (szatori) árulkodnak. Jó példa még az önreferenciális jelentésképződésre az Európa megkörnyékezése, ez versformájában is demonstrálja az öntükröződést, hiszen olyan a forma, mintha két szonett tükröződnék egymásban egy függőleges tükörben. A mondatvégi írásjel elhagyásával (grammatikai kód) teszi többértelművé a jelentésadást. Hiszen egyes szavak így ebbe vagy abba a versmondatba is tartozhatnak, a nagykezdőbetűs szó pedig szimbólumértékű lehet, mint Adynál, de mindez eltávolított, a neoavantgárd jelközpontúsága, grammatikai lírájának hatása a domináns. Ily módon a mondatköltészet irányába tart ez a líra mégis. A szavak elvesztették transzcendenciájukat, de a transzcendencia (dekadensen pompás) emlékezetét nem.
Erősen kötődik a Bildunghoz
Mi Zalán Tibor létérzete a ?létezésszakmában?? Van, akinek szerencséje van, jó ágy adatik neki a létszálláson, neki azonban rossz. Úgy látja, azoknak is ilyen adatott, akik közel állnak hozzá, akiket szeret, szeretett. Szerkesztők, költőtársak, fotósok, zenészek, barátok, szerelmek. Róluk illetve hozzájuk szól a művek többsége. A lírai én ezzel azt jelzi, verseszménye erősen kötődik a kultúra felfogáshoz, a művelődés eszményéhez, a Bildunghoz. Az eleven szellemi közélet akarásához, amelyben írók, képzőművészek, színészek alkottak dinamikus közösséget, akárcsak a Picasso, Apollinaire korában. De még sincs így, hisz Zalán közösségében minden van, csak dinamizmus nincs. A kötetbeli szereplők életük holtpontjára érkeztek. Zsákutcába, vagy egy olyan élethelyzetbe, amely visszafordíthatatlanul kudarcról árulkodik. Vagy halottakhoz szólnak a versek, Orbán Ottó, Falvay Klári, Tar Sándor, nagyon szép az alkaioszi formában írott halott búcsúzató költemény a Horváth Péter könyvtervezőhöz szóló.
Az alanyiság maszkká tétele
A jelenetezés szándéka a versekben kifejezett. Éppen a legbensőségesebb versekben jelennek meg a nagyon elidegenítő eljárások. A permutáció mellett a nyelvtani írásjelek (zárójel, kettőspont) szemantikai vezérkomponenssé tétele. (Ráadásul a zárójel és kettőspont végig írásjelekkel leírva szerepel, katatonszerű ismétlődésben). Ez is a szubjektumtól eloldva, valamilyen gépszerűséghez köti a forró érzelmek kódoltságát. Illetve a szubjektum akarja gépszerűnek nyilvánítani magát. A versek sokszor konkrét élethelyzettel indítanak, a címnél szereplő ajánlás el is igazítja az olvasót, mindenképpen életrajzi referenciát keressen a művek értelemegészének megalkotásában. A konkrét képek áttűnnek imaginárius képekbe, majd vissza. Az egész soha nem lesz par excellence szürreális, csak szürrealisztikus. Mintegy erősítésnek kell a szürreális elem a konkrét, életrajzi referencia hiperbolikus alakzatba emeléséhez. A jelenetezés, dramaturgizálás, teatralitás is ezzel függ össze. De itt érhető tetten ? épp a színházszerűséggel kapcsolatban ? az alanyiság maszkká tétele, de permutációval illetve grammatizálással megoldott radikális elidegenítéssel. (Az írást a terasz.hu-tól vettük át.)
Zalán Tibor honlapja
