 |
Amikor a szegény ember úgy érzi, soha nem lesz vége a kánikulának, elbizonytalanodik, leveri a depresszió, miként a 18 évesnél idősebb magyarok 13 százalékát. Így mondják a professzorok. De ha nyolc osztályt végzett a rosszkedvű magyar, amplitúdó máris üti a 21 százalékot. Na ja. A reménytelen életűek. A négyosztályosokra nem térnek ki, mert gyanítják, összeütközésbe kerülnének az igével, mely szerint boldogok a lelki szegények.
Az egyre súlyosabb kánikulában azt keresem, mint a rontott tökfőzelékben: mi maradt ki? Mi ez a hiányérzet az emberben? Rossz íz a nyelven? Pedig a professzorok alapos munkát végeztek. Kemény szavak. Mint a gyémánt. Azt mondja: "az egyházukban vallásukat gyakorlók testileg is, lelkileg is és különösen életmódjukban lényegesen egészségesebbek, mint a többiek." És azt: "A vallásos emberek toleránsabbak, együttműködőbbek és kevésbé gyűlölködők". Szó szerinti jelentése adott konstellációban: Semjén képviselő úr egyenesen a tolerancia aranyszobra. Ebből kiindulva nem vitás a konklúzió: "Iskoláinkba visszahozni az erkölcsi, vallási nevelést!" És azonnal megszűnik a gyomorfekély, az izületi gyulladás, de a fogászati beavatkozások is tizedére csökkennek. Van itt egy bökkenő: vissza van hozva. Ha az erkölcsi és vallási nevelés esetleg nem az iskolai hittant jelenti, hanem más egyebet, akkor tévedtem. Mert vissza is hozva, és a kórházak is tele. A depresszió meg szaporodik. Valaki téved.
Jó. Tudjuk. Politika, miniszteri székek, tanácsadói székek, miegymás. A professzor is ember, még ha univerzális is. Tartja magát a célkitűzésekhez, ha a távlati célok kitűzve: Egészséges Nemzeti Egység Konzultációilag + Pozsgay + Professzorok Köre = Boldog Nemzet. Így könnyű.
Viszont a mű nehéz. Végigolvasásához szigorú önfegyelem szükséges, de legalább egy szerencsés nap, amikor nagyon kíváncsi a jövőbe tekintő olvasó, mit hoz a jövő, ha jut a jövőre nézve irányjelző zsinórmérték. Sok mindennek illeszkednie kell, hogy ne érezze az olvasó, mintha ismerné ezeket a mondatokat: "1989 és 1995 között a magyar társadalomban rendkívüli mértékben csökkent annak az érzése, hogy nehéz élethelyzetben mások segítségére lehetne számítani." Nem elég, hogy kétszer kérdezem: tessék, mit tetszik mondani, hogyan szól ez magyarul? Talán, hogy nem segít a Párt? Az Állam nem gondoskodik? Hát nem pontosan arról volt szó induláskor, hogy a piaci verseny izmokat növeszt, rugalmassá, egészségessé tesz? tovább
|
