| Színész vagy költő, netán költő és színész? Megkerülhetetlen és gondolom részedről már kevéssé felcsigázó kérdés ez, de az "és" és a "vagy" egészen mást jelent. Mennyire összeforrott benned e két művészi ág, tevékenység? Egész ciklust szántál ennek a "témának", vagy hát végülis ezt a kötetet. A fejedre olvasom egy versszakát Évadnyitó elégiádnak: "S bár egy földönkívülinek tán Nem földönkívüliként kérdezem: menekvés "e kába láz"? Először is arról, hogy mindenképp és, s nem "vagy". Színház és költészet bennem szimbiózisban él, egymást táplálja, mélyíti, erősíti a két műfaj, csak az egyik kifelé a másik befelé beszél. A két műfaj egyáltalán nem zárja ki egymást, az ideális színház igényli, igényelné a minél sokoldalúbban képzett színészt, a színházi munkám pedig természetszerűleg lecsapódik a költészetemben, nem beszélve, hogy neves poétáink közül is - gondoljunk csak Petőfire többen megmerítkeztek a színház világában. Azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az állandó pörgésben, vágtában nehéz, sőt néha lehetetlen egy fenékkel két lovat biztosan megülni, egyszerre maximálisat alkotni, különösen, hogy a két műfaj különbözősége miatt át kell állítanom az agyamat, más belső rezgésszámot kíván a színház, és mást a költészet és persze a szakmai részben is folyamatosan fejlődni kell, s emellett még ott a család, hát ezért, hogy hat éve nem jelent meg újabb kötetem. Most mindhárom ciklusban megjelenik a színház, talán azért mégsem pontos a "színházas kötet" megjelölés, inkább arról van szó, hogy természetesen átjárja a verseket a költő színész énje. "E kába láz", a színház pedig nekem a gyermekkori játék aktusának a kiterjesztése, folyamatos felfedezése, újrafelfedezése a világnak és önmagamnak. Egyébként érdekes, hogy Szárny angyal nélkül című első kötetemben nem voltak színházas versek, amit egy szerkesztő szóvá is tett, mint furcsaságot. |
 |
| Így fest |
|
Olyan sok a szorongás a verseidben, ez póz, vagy valóban személyes, megélt szorongásaidat öntöd formába, ahogy egyik versedben írod "engem az írás feloldoz valami/el nem követett bűn alól"? Tény, hogy alapvetően túlérzékeny, önmarcangoló, némi túlzással önsorsrontó alkat vagyok, s most nem mennék bele magánéleti dolgokba, de megéltem kemény ügyet, persze azt mondják, csak azt lehet jól megírni, amit megél az ember, de azért lehetett volna kevesebb hibával, jobban, szorongásom e kínzó önvádból fakad. Az írás számomra belső szükségszerűség, gőzkiengedés, az igazság megfogalmazásának engesztelő szertartása. Mindenesetre mióta két éve családban élek, megváltozott az értékrendem, a világlátásom, talán erről szól majd a következő kötet, de ez a könyv az elmúlt öt év verseit tartalmazza, javarészt a "sokkos" korszakban írott versekkel. |
 |
| Lázár Balázs Bertók verset mond |
|
Ez a komor, néha önironikus pompázatosság, ahogy az egy-egy pillanaton elmerengés a verseidben, hol a bölcselkedésbe, hol szürrealisztikus asszociáció-sorozatba fut ki, és főleg a Maszk ciklusod erőteljes rokonságot mutat Bertók László költészetével. El tudod magadban választani annak a költőnek a műveit, akinek több órányi versét fújod könyv nélkül - gondolok a több szempontból is a műfaj határait feszegető Bertók estjeidre - a sajátodtól? Mennyire szándékod folytatni, a Bertók költészetét? Mennyire útkereső költészet a tiéd? Bertók László költészete és személyisége nagy hatást gyakorolt, gyakorol rám, verseiből még pécsi színészkoromban állítottam össze egy estet, amelyet másfél évvel ezelőtt felújítottam Valahol, valami címmel, kibővítve az azóta megjelent kötetek válogatásaival. Szeretem költői beszédét s talán nem nagyképűség, ha azt mondom, hogy ismerem is, és bennem lüktető sorai biztosan átsugároznak az én verseimbe is. Ez érződhet talán az első ciklus néhány versében, a másik két ciklus már teljesen új hangok keresése, egyébként Bertók is elsősorban az amerikás, illetve a Lear papás ciklus továbbírására biztatott, és nagyon megtisztelő, hogy fülszöveget írt kötetemhez. A Maszk ciklusodban többször első köteted (Szárny angyal nélkül) hangütéseit érzem viszont, ám a A kék tó nélküli Kék Tó ciklusod teljesen egyéni hangvételű. Nagyon erős, epikus, sodró magja van a verseknek. Akad itt minden: spangli, Bukowski, Petri, plaza, multikulturalitás mondhatni, valami emlékekből rekonstruált poszt-posztmodern világ. Mikor keveredtél ki Amerikába? Mennyi ideig? Mennyire határozott meg ez téged? Mit alakított rajtad ez a nagy mítosz? Egyáltalán találkoztál azzal az Amerikával, amit mi itthon annak gondolunk? Az én újabb, egyéni, vagy más hangom Amerikának, az Észak-Kaliforniai Blue Lake-nek köszönhető, ahol Fulbright ösztöndíjasként tanulhattam 2000-2001-ben egy fizikai színházi iskolában. Én többet erről most nem árulnék el, kérdéseidre a válasz a versekben van, annyit tennék még hozzá, hogy mikor már javában publikáltam amerikás verseimet hívták fel a figyelmem, hogy Petőcz Andrásnak is van egy amerikás ciklusa, azóta már kötete is, melyben néhol akár egymásra hatásokat is feltételezhetnénk, pedig előtte egyikünk sem olvasta a másik e témában írott verseit. Hát ennyit a hatás-ellenhatásról. |
 |
| Akcióban |
|
A Lear papa ciklusodban a Bolond szerepét ölti magára a narrátor. Miért ezt a szerepet választottad? Szeretnéd színpadon is eljátszani, vagy amint ezt a versekből érezni vélem, ebben a mai világban ezzel a szereppel tudsz azonosulni, a Bolond mennyire a te szócsöved? A borító bohóckoponyája nagyon erős vizuális ötlet, mi "ihletett"? A Lear-papa ciklusban, a Lear-i keserű bolond szerepében elmélkedem a világról, riposztozom a jelen történéseire, s úgy érzem, ez minden tekintetben nekem való szerep, a Lear-i bolond az Ahogy tetszik Próbakőjének és méla Jacques-jának keveréke, s úgy gondoltam ehhez a komor bolondhoz, aki én vagyok, bolondkoponya illik, mely pontosan átadja az egész kötet hangulatát. Jól érzem, hogy időnként a Bolond figurát önirónia működteti? Saját magadon köszörülöd a nyelved - hogy a versedből lopjak szófordulatot -, Komám? Önmagunk kigúnyolása terápiás hatású, a már említett szorongás legjobb gyógyszere, s ebből az álláspontból aztán az egész világot is ki lehet gúnyolni. Bolondnak lenni nagy szabadság, de a szabadság nagy felelősség is. Valóban jobb bölcs bolondnak lenni, mint bolond bölcsnek, Koma! |
 |
| A kötet borítója |
|
Lázár Balázs dedikálásai a 77. Ünnepi Könyvhéten 2006. június 8. csütörtök 15 óra Bp. 6. ker. Ady szobornál |
