A Magvető Kiadó új sorozatának bemutatója november 7-én, szerdán 17 órakor lesz a Petőfi Irodalmi Múzeumban (1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 16.). Bánki Éva Magyar Dekameron című kötetéről Kulcsár Szabó Zoltán irodalomtörténész, Erdős Virág Eurüdiké című kötetéről Györe Gabriella szerkesztő, Nagy Koppány Zsolt Nagyapám tudott repülni című kötetéről Szálinger Balázs költő, Vida Gábor Nem szabad és nem királyi című kötetéről Mészáros Sándor irodalomkritikus mond laudációt. A kötetekből Kovács Patrícia színművész olvas fel részleteket. Moderátorként közreműködnek: Boldizsár Ildikó és Sárközy Bence, a Magvető Kiadó szerkesztői.
A Magvető Kiadó 2007 őszén indította útjára Novellárium-sorozatát, melyben kortárs irodalmunk alkotóinak kisprózáit adja közre. Ezt a vállalkozást számos sikeres nyugati példa előzi meg, és célja, hogy a sorozatforma figyelemkeltő hatását felhasználva kevesek által ismert kortárs novellisztikánk "méltóbb helyet találjon magának az olvasók polcain és szívében" - áll a kiadó ismertetőjében. A most megjelent négy kötetet már a jövő év első félévében újabbak követik, és bízva a gazdag hazai termésben - kiindulva többek közt a kiadónknál évente megjelenő Körkép-antológia tapasztalataiból -, remélik, hogy a sorozat gazdag könyvtárrá növi ki magát, mely nem hiányozhat majd a művelt olvasók otthonaiból.
Rövid ismertető a szerzőkről és a kötetekről:
Bánki Éva: Magyar Dekameron (A test és a lélek kísértetei - avagy a magyar történelem szelleme novellákban)
Bánki Éva 1966-ban született Nagykanizsán. A budapesti egyetem bölcsészkarán végzett. Világirodalmat tanít egyetemen, főleg a középkori költészettel és a portugál irodalommal foglalkozik. Kezdetben verseket publikált folyóiratokban, első könyve, az Esőváros (2004) nagy kritikai visszhangot váltott ki. Második regénye, az Aranyhímzés (2005) a Gellért-legenda feldolgozása.
Boccaccio mesélő kedvű hőseihez hasonlóan Bánki Éva főszereplői is a pestisjárványoktól sújtott középkori Itália szülöttei, ám ők nem érik be azzal, hogy csupán valami csendes, vidéki helyet keressenek maguknak, ahol túlélhetik a vészt - minden határon túlra igyekeznek, oda, ahol az embereknek még a nyelve sem ismeri a kórt: Magyarországra. (Itt azután majd nem érnek rá betegeskedni, mert örökké politizálnak.) És a hősök nemcsak a téren, de az időn is keresztülhajóznak, -lovagolnak; s mire megérkeznek a Budai Körszálló számukra kedves lakosztályába, már maguk mögött hagyták a második évezredet; az összes szerelmeskedésével, művészetével és háborújával egyetemben. A novellafüzér e "Határvidék" csapongó történeteit gyűjti csokorba, Zrínyitől Kádárig, nagy emberektől a kisasszonyokig, érzelmektől az értelmetlenségekig. Határvidék: ahol a szerelmet eltorzítja a bosszú, a bosszút a politika, a politikát a szerelmi cselvetések.
Erdős Virág: Eurüdiké
Költő, író. 1968-ban született, Budapesten. 1997-ben szerzett diplomát az ELTE magyar szakán. Korniss Péter fényképfelvételeihez írott kísérőszövegei (Udvarok) napvilágot láttak angolul, németül és olaszul. A Magvető Kiadó gondozásában megjelent művei: Lenni jó (2000), Másmilyen mesék - Roskó Gábor rajzaival (2003).
Erdős Virág a meglepetések írója - nála semmi sem úgy történik, ahogy megszoktuk, ahogy ismertük, ahogyan sejteni vagy tudni véltük. Az Eurüdikében is mindig minden másképpen van, s ez a "másképpen levés" adja meg a szövegek erejét: hol humoros, hol komikus vagy ironikus, hol pedig vérfagyasztóan realisztikus helyzetekben találjuk egyre másra magunkat. Mária kutyakölyköt szül, Salamon király menyasszonya a kukában lakik, a hatszáz éves fiatalember hiába próbálja rávenni az állatokat, hogy a közelgő vízözön elől költözzenek a légkondicionált bárkába, kudarcot vall, a "kisjézuska" pedig csupa dili-boltos ajándékot kap karácsonyra. Erdős Virág sziporkázó nyelvi humorral ontja bibliai parafrázisaiban a szóvicceket, valamint a mai fogyasztói társadalom káoszát bemutató nagyon is komoly kijelentéseket. Különös, "túlvilági" történetei, amelyek ezúttal élet és halál, mítosz és valóság, fantázia és realitás határterületeiről szólnak hozzánk, hol prózában, hol versben elbeszélve, egyszerre szomorúak és szórakoztatóak.
Nagy Koppány Zsolt: Nagyapám tudott repülni
A marosvásárhelyi Nagy Koppány Zsolt (1978) két Erdélyben megjelent novelláskötete után robbant be a magyar irodalomba Jozefát úr, avagy a regénykedés című könyvével, amely az Irodalmi Jelen folyóirat regénypályázatán a második helyezést vívta ki.
Nagy Koppány Zsolt novelláskötete mind tematikáját, mind stílusát tekintve újszerű és izgalmas könyv. A szerző arra tesz kísérletet, hogy a szövegtest kisebb-nagyobb egységein belül stilisztikai változatosságot mutasson föl úgy, hogy ezek az állandóan módosuló részek és részletek egységes szöveget alkossanak. A kötet huszonkét novellája két ciklusba rendeződik. Az első ciklus szövegei egy, a történelmi hagyományokat szabadosan kezelő szerzői világot rajzolnak meg, amelyben a történelmi hitelesség (és hiteltelenség) mitikus elemekkel egészül ki, megy szembe, vagy áll párhuzamba. Az olvasás során egyértelművé válik, hogy nem a történelmi hitelesség a cél, ez csupán eszközül szolgál a teremtett életek vizsgálatára: hátteret kreál, színt fest, közelít vagy távolít - a lényeges dolgok viszont minden esetben az egyénnel történnek. A második ciklusban olyan stílusparódiák, vicces és/vagy tragikus történetek váltják egymást, amelyek az irodalmi szövegekben kevésbé jártas olvasók számára is rendkívül élvezetesek.
Vida Gábor: Nem szabad és nem királyi
1968-ban született Kisjenőn (Románia). A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán végzett, azóta a marosvásárhelyi Látó folyóirat próza rovatának szerkesztője. Korábbi kötetei: Búcsú a filmtől (1994), Rezervátum (1998). Egy kötetbe gyűjtött három kisregénye Fakusz három magányossága címmel 2005-ben jelent meg a Magvető Kiadónál.
Amikor a hely "nem szabad és nem királyi", fölösleges újabb jelzőket találni rá, másképpen kell élni. De hogyan és miért? Vida hősei erdélyi emberek, akik saját körülményeik, saját történetük foglyai, meséjükbe általában akkor csöppenünk, amikor az élet egyet fordul velük, amikor elkárhoznak vagy üdvözülnek, ám az eseménynél izgalmasabb az, amit az elbeszélői nyelv a körülményeket térképezve kitapogat. Ez a tapogatózás, a nyelv tempója vezeti az olvasás szertartását, így avat be az egyéni életek mögött húzódó nagyobb egészbe: sorsba, elrendelésbe vagy szabadságba. Az életből mindig csak az a miénk, amit megérinthetünk, kézzel, pillantással, gondolattal: utazás egy zord hegyvidéken, nők illatos teste, tüdőnyi éles levegő, sosem kóstolt óbor íze, katonák, vadászok, csavargók tudománya, messziről vonyítás, farkas talán, közelről fénypont, nyilván egy angyal.
