?Halászháló, ha hosszan húzódik szerencse, ha nem, el lehetsz
készülve a legrosszabbra is!? ? olvasta a lány a parton,
Krúdy álmoskönyvéből, aztán beúsztak a tengerbe.
Hullámok görgették. Álmában egy Konstancától megbízhatóan
Távolodó görög csempészhajó fedélzetén merengett, távcsővel
Szemlélve a világítótornyot. Előtte kígyóként tekergőzött
Egy önmagát fölfaló halászhajó. Már ez is jelezte ne
Vágjon új kalandba, de ő, képzelgései nyomasztó rémeit elűzve,
Bátran vetette magát a vízbe, a lány után s míg ott úszkáltak,
Elment a hajó, beteljesítve álmát. Amikor felriadt a tengerben
Volt, a lány mellette lebegett. Néha tétován érintették meg
Egymás ujjbegyét, nyitott szemükön esőcseppek porladtak szét, fölöttük
Kérdőjel formáját öltötték a kétségbeesett balkáni felhők, arcuk körül
medúzák és halak lebegtek. A partról nézték őket.
2003. június 2.
