Álmomban egy hatalmas, hófehér fal
előtt álltam. Az anyaga szilárdnak
látszott, ám amikor a bal kezemmel
hozzáértem, az ujjaim, akár
valami pépben, elmerültek és
átnyúltak rajta ? nem tudtam, hová.
Vonzott a gondolat, hogy lépjek egyet
s hatoljak be a falba: titkokat
gyanítottam mögötte. Azután
valami mégis odacövekelt
a földhöz, és amit a bal kar játszva
elért, a jobb számára végtelen
távolinak tűnt. Legfurcsább talán
az volt, hogy mindezt törvényként fogadtam.
