Minden csak egyszer! Lomha kerékvető-
kövek, pókhálón harmat, a grádicson
léptek nyoma, ág-bog borostyán.
Kóbor ebek, muzsikás diákok.
Kormos falakra írt jelek és ezüst
ablakban árnyék. Messzi sikátoron
fekete rabbik és pojácák,
Porsugaras, öreg udvarokban
macskák. A gangon nénike. Verkliszó
csendül. Álom meg tűnt zene összeér.
Elevenülnek éji tükrön
rémalakok ? ezer álca zúdul.
Seregüknek nincs vége, se hossza. Tört
grádicson surrog talpuk. A háztetőn
késik a hajnal. Árny-vigyázó
lámpa se gyúl ? csak a tompa ködből
kondul harangszó. Útja se, partja sincs
többé a percnek. Falra falak. Sötét
odukban éjfél. Hallik egy-egy
lány-sikoly és kerekek zúgása.
