ONAGY-MORGÓ: 171. (Hó, te gyönyörű - szépítsd meg Grespiket!)

   
   OZ-megj.: Itt a hó. Hóval.
   Több mindent szeretek a hóban, de legfőképpen a csendet. Egész gyerekkorom egyetlen jelzője a csend. A könyvtárszoba néma sötétje. A kisrét fölötti néma, párás hajnalok. (Zsámbokot is ezért szerettem jobban, mint egyéb táborhelyeimet. A napfelkeltéket. Az éjszakákat. És persze egyebeket.) Az Ipoly-medencét befedő hatalmas fehér takaró. A kilométerekről zengő déli harangszó. Három harang: az érsekvadkerti, a dejtári, az ipolyszögi templomé. Az ismeretlen, sose látott kutyák hangja. Talán emiatt nem bírtam megszokni Pestet. A zaj, a foghatatlan, regisztrálhatatlan, szétválaszthatatlan decibelrengetegben nincsenek tájékozódási pontjaim.
   Most aztán állok az erkélyen, hallgatom a csendet. A hegy bedugult, autómozgás semmi. Nem sajnálom a hegyi autósokat. Nem tudom, ők érzékelik-e, amit én, vagy csak a bosszúság marad, hogy gyalogolhatnak le a térdig érő hóban.
   
   Reggel a Népszavába kellett mennem. Kicsit elaludtam. Azt hittem, hogy a sztrájk miatt tele lesz az út széle emberekkel, akik nem fértek föl a buszokra, és mindenkit elviszek. Azt is hittem, hogy a dugók miatt legalább két-három óra lesz az út - ahogy az már sztrájk nélkül előfordult. Tévedtem, szinte akadálytalanul, egy nagy zöldhullámmal jutottam be. Negyed kilenckor indultam, és negyed tízkor már a szerkesztőség előtt voltam, pedig a Hungária kőrúton mentem, mert fölvettem egy stoppost, aki ott, a Simensnél dolgozik. Az értekezlet tízkor kezdődött. Még jó, hogy eszembe jutott: elszaladtam egy gumishoz. Akkora szög volt a jobb első kerekemben, hogy nem is értem, miért csak három nap után eresztett le. Persze vennem kell új gumit, mert csak ideiglenesen tudta megjavítani a szerelő. Nagyon tetszett a műhely. Szép gépek, patikatisztaság, kulturált pasik. Még bőven beértem az értekezletre is.
    Később már nem volt ilyen szerencsém. Megbeszéltem Wandával, hogy elmegyek Szonjáért a Waldorfba, a Bécsi útra. Hétfőn mindig nehéz megszervezni a hazacipelést. Negyed kettőre kellett volna a ház elé érnünk, hogy eljussunk a csellóórára. Az iskolában hiába kerestem: kiderült, hogy elmentek kirándulni. A waldorfosoknál ez teljesen természetes. Aznap nincs tanulás, hanem körülnéznek a természetben. Negyedegytől fél kettőig vártam- akkor jöttek meg. Aztán még egy negyed órát beszélgettek az osztályteremben is. Így persze elmaradt a csellóóra is.

   OZ-megj.: Őszintén szólva egyre nagyobb aggodalommal figyelem, meddig bírod ezt a tempót, mikor jelent be különvéleményt a szíved, az érrendszered, az idegrendszered. Csak figyelmeztetlek, hogy nagyon ne legyél meglepve. Az erő véges.
   
    Azért nem unatkoztam. Az egyik apukával beszélgettem. Valamiért megkérdezte, hogy mivel foglalkozom. Megmondtam. Erre a nevemet kérdezte. Amikor kiderült, nagyon megörült. Mindig meglep, ha valaki olvasgatja az írásaimat. Ráadásul hosszasan elemezte is őket, ami azért már zavarba ejtő volt. Ő építészmérnök. Azért költöztek el Pécsről, hogy a gyerek Waldorfba járhasson.
    Találkoztam még Lukáts Andorral is, akit nagyon szeretek.
    Az úton hazafelé jó nagyot beszélgettünk Szonjával a természetről, az erdőkről, a hülye emberekről, akik mindent tönkretesznek. Mondtam neki, hogy neki milyen szerencséje van. Az én gyerekkoromban nem is hallottam természetvédelemről. Ennyi idő kellett, hogy a nem hülye emberek fölismerjék, hogy nagy baj van. Most már minden rajta múlik. (Ha minden jól megy belőle is Greenpeace-aktivista lesz. Jó is, mert mire Dávid kiöregszik, kell az utánpótlás.
   
   OZ-megj.: Úgy látom, egyre büszkébb vagy Dávidod aktivista voltára. Csakhogy. A természetvédelem a mindenkori kormányok feladata. De hát komolyan lehet venni egy olyan természetvédőt, akinek a közvetlen főnöke dr. Tojó? Egy Pepót? Vagy akárkit? Úgy látod, az szadeszes miniszter belehasított a környezetvédelembe? Látsz valami haladásfélét? Van füle, farka Kóródi Mária nyilatkozatainak? Képes vagy türelemmel végigülni a tizenharmadik mellébeszélő mondatig? Minden esetben ki kell várni, hogy valami történjen, hogy a kabinet valamelyik erős tagjának valamely családtagját érje a természetkárosításból származó baj? Nem úgy látod, hogy ezek is, az elmúlt tizenkét évben sorozatban szarnak rá? Nem reménytelen hadonászni itten, kajabálni, jajongani? Nem úgy látod, hogy a magyar környezetvédelem fületlen. nyelvetlen díszcsengő a mindenkori hatalmon?
   Most akkor lehetséges, hogy feladatom volna - a totális eredménytelenséggel együtt - reménytelen ügyekkel tölteni az amúgy is kevés időmet?
   
   Én aztán a természet legközepében töltöttem tizenöt évet az életemből: erdő, mező, patak, tavacska, hegy, a természet lágy öle. Fáj látni, mi történt azzal a vidékkel. De lehet, ez a visszafordíthatatlan, megállíthatatlan folyamat, egyféle természettel kapcsolatos történtelmi folyamat, a nagy történelem módosíthatatlan része: akkor pedig a kutyaugatás nem hallatszik az égig. Nem óhajtok ugatni az égre, amikor a hangom csak a topolyafa csúcsáig ér. Azt se akarom, hogy a gyerekeim közül bármelyik fölöslegesen pocsékolja az energiáit. Arra találta ki a Jóisten a nőt.
   Az ember minden tönkretesz (vagy tenne), ami nem rúg vissza azonnal. A természet egy ilyen.
   

   
   December 7. (Kedd)
   
   OZ-megj.: Ma megint ráz a billentyűzetem. Megfigyeltem (kilestem), hogy akkor ráz, amikor fel vagyok spannolva. Több bennem a feszültség, mint normálisan. Az lehet, hogy én rázok elsőként, ő csak védekezik, visszaráz. :))
   
   Ma az volt a legérdekesebb, hogy délelőtt a konyhában matattam, Milos pedig játszott csöndesen magában. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a búgócsiga nyelét pontosan úgy próbálja nyomkodni, ahogy tőlem - vagy az anyjától - látta. Nagyon ügyesen, nagyon türelmesen. Kicsit még pörgött is a szerkezet.
    Azt persze látom, hogy egész nap figyel, azt meg kifejezetten döbbenten, amikor a búgócsiga elindul, de nem gondoltam volna, hogy egy ilyen picike gyerek ennyire tanulékony. Bár azt minden gyerekemen észrevettem, hogy sokkal többet tudtak, mint amennyit elárultak, amit viszont soha nem értettem. Mert tulajdonképpen ebben a korban nagyon boldogságos perceket lehet szerezni azzal, ha egy gyerek megmutogatja a tudását.
    Mostanában például megpróbálom rávenni, hogy beszéljen. Legalább azt, hogy MAMA, mondja ki. Abban nem vagyok biztos, hogy ki tudná mondani, de azt végképp nem értem, hogy miért csinál úgy, mintha nem tudná, hogy a MAMA mit, kit jelent. Hetek óta, ha csak közelít is, pláne ha hazajön az anyja, nagy örvendezésbe kezdek, és sokszor kimondom a szót. És ha mondom, néha, véletlenül oda is néz, ahol a mamája megjelenhet. De ha kérdezem, hogy hol a MAMA, akkor úgy tesz, mintha nem is hallaná. (Miközben, ha azt kérdezem, hol a LÁMPA, akkor azonnal a lámpára néz, ha az anyja azt mondja TIKTAK, akkor megnézi az órát a fürdőszobában.)
   
   OZ-megj.: Apródonként kezdem elmagyarázni magamnak, miért is van szükségem egy kisgyerekre. Egyik meghatározó tétel, hogy amikor kisgyerekeim voltak - egyiküket havonta láttam - nem volt módom figyelni a fejlődésüket, a növekedést, az okosodást, a szépülést. Még nem töltöttem be huszonnégyet, amikor az első fiam született, és az bizony korai. Annyi minden vitte a figyelmet, hogy nincs is hely itt felsorolni. Pl. az a rengeteg nőnemű. Akik minden nappal kívánatosabbnak látszottak, futkostak a mezőn, minden nap csábosabban villogtatták a villogtatandókat.
   
   Talányos, ravasz kis lények ezek.
   
   OZ-megj.: Thürmer nyomja a reggelben. Aszongya, hogy nap mint nap megkeresik magyar vállalkozók, hogy segítse őket kubai kapcsolatokhoz, hogy a magyar árut Kubában el tudják adni. Meg Kínában. Meg Sanghajban. Ez a szegény Thürmer minden évben hülyébb. Ez a kenetes, mézes-mázos, mindentudó mosoly! Kifordul a gálám.

    (Ja, szörnyű dolgot tudtam meg nem is olyan régen - bár lehet, hogy már be is jegyeztem ide, csak elfelejtettem: a feleségemnek olyan búgócsigája volt gyerekkorában, ami nem is búgott. Ezért csak most tudta meg, hogy a búgócsigát miért hívják búgócsigának. Borzalom.)
   
   OZ-megj.: Igen. Volt már. Még el is sírta magát az asszonykád. Tényleg: mit gondolt, miért búgócsiga a néma búgócsiga neve? Miért nem forgócsiga?
   
    Ma amúgy a vidéki tél örömeivel voltunk eltelve. Reggel háromnegyed ötig virrasztottam, kilenckor meg arra ébredtem, hogy a feleségem indulna tornászni, de lekéste a buszt. Elindult autóval a zuhogó hóesésben. Szerencsére hazaszólt, hogy késik a busz, megvárja, letette a kocsit a főtéren.
    Délután aztán elmentem a patikába meg a boltba és hazahoztam. Gyakorlatilag eszemet vesztem a hóban. Alig tudok menni, mert rettegek a seggreeséstől. (Hopp, a Word kiírta, hogy ilyen szavakat nem illik a képernyőre vetni.)
    Most is ömlik a hó. Amúgy is meg vagyok fázva, de azért holnap egy-két órát eltölthetek majd hókapirgálással. Nem akarom én ezt. Remélem a hóvirágaink életben maradnak. Tegnap már kezdtek kinyílni. Nagyon sok van a kertben, óvjuk őket. Tehetséges kis népség, csak nem fog rajtuk a fagy.
    (Szilveszterkor egy bagoly szállt az ajtónk elé, amit nagyon jó jelnek találtam. Le akartam fényképezni, de mire kiértem a géppel, már elröpült. Most Cseke Gábor küldött egy baglyos képet Milos Könyvébe.)
   
   OZ-megj.: Megyesi Guszti legnagyobb lövése a Boross Pétert jellemző "hóbagoly". Jut eszembe.
   

   
   Január 8. (szerda)
   
   Úgy néz ki, hogy szombaton este nyolckor leszek a Tilos Rádióban a Round Midnightban. (http://tilos.hu/) Érdemes megnézni a honlapot, mert ott van, hogy hol lehet fogni. Az interneten is, persze. Erről a naplóról lesz szó. Remélem addig meggyógyulok. (Egy tévé és egy rádiószereplést kellett lemondani a héten, mert nincs hangom és az orrom szégyenletes dolgokat művel.)
   
   OZ-megj.: Mondom én, gratulálhatunk az idén. Ha két-három díjat nem kapsz decemberig, akkor nem ismerem a dolgok menetét, rosszul mérem föl a dolgokat. Mit szólnál egy Kossuth-hoz?

    Ma megint egész nap teleztünk. Tulajdonképpen nem is volt annyira rossz havat lapátolni a ház előtt. Kijött a szomszédom, Pista is. Ketten könnyebb. Aztán megjött a felesége, Erzsi, az unokával. Szánkón huzigálta. El is kértem a szánkót, aztán azon vittük el Milost az orvoshoz. Kicsit jobban van, de azért még kell szedni szereket. Az is lehet, hogy be kell vinni Szentendrére, megnézetni a fülét. Egy nagy rongycsomó volt a szánkón. Nagyon tetszett neki, de csöndesen csodálkozott. Visszafelé el is aludt a jó hideg levegőn, amíg elmentünk vele kenyérért és tejért is. Az is lehet, hogy holnap veszek egy kis szánkót, mert talán érdemes lenne minden nap kimenni vele egy-egy órára. Hátha jobban alszik, és többet eszik, mint most.
   
   OZ-megj.: Komolyan mondod, hogy nincs szánkótok? Most veszel? Nekem nincs, de nekem ugyan minek. De volt.
   Közös megegyezéssel úgy döntöttünk (a párom és én), hogy közös életünk legszebb időszaka 1981 tele. Dani fiam két és fél, Marci fiam négy éves (és egy kicsi). Nagyorosziban éltünk a Springa-domb lábánál, földutak vezettek mindenfelé a tájban. Át Horpácsra (Mikszáth hajdani, a kultkormányzat által ajándékba adott birtok falvacskája.) Át a vasúti híd alatt a Szőlődombra. A téli szünetben - talán különös módon hó-napok is jutottak erre a télre - hasonló idő, viszonyok, mint most, minden nap mentünk valahová. Kilométerekre, két szánkó, két gyerek, két boldog szülő. A célban tüzet raktunk. A szánkó orrára kötve némi kis gyújtósnak való fa. Szalonnasütés. Kolbász- vagy cigányhús-sütés.
   Karácsony előtt fejeztem be egy nagy krimit, amit aztán a Magvető lazán visszakúrt, nem illeszkedett szocializmusba sehogy, persze lehet, elsiettem (azóta sem olvastam el, lehet, elő kellene keresni, hátha ott maradt a zsenialitásom, abban a regényben hever lefullasztva), de ekkor minden szépen csillogott. Tényleg szép, munkás év. Úgy emlékszem.

Írtam egy cikket az internetről a Népszavába, ez pár darabka pedig megjelent a Hócipőben. Farkasházy üzent, hogy írjak a legközelebbi Alibi antológiába valamit a fürdőről. Mert arról szól majd. Nem hiszem, hogy képes leszek most írni, de azért örülök, mert az előző kettőbe nem hívott meg. Nem sértődtem meg, csak úgy megjegyeztem magamban, mert nem értettem. (Bár ezen nincs mit csodálkozni, mert engem többnyire akkor hívnak, ha valamilyen csapattagot helyettesíteni kell. Meg akkor, ha baj van. Ez így volt egész életemben.)
   
   OZ-megj.: Mondom én, ha Farkasházy nem fregoliként tekint rád kedves Mester, akkor díjak hegye várható az idén.

    A MIÉP egy szárnya és a szimpatizánsok csoportja, élükön a párton kívüli Grespik Lászlóval Csurka István pártelnök leváltását, és a párt megújítását sürgeti. Csurka szerint a "tökmagjankók" támadása nem személye, hanem párja ellen szól. A reformszárny főként a párt kampányfőnökét, Papolczy Gizellát támadja, aki szerint nem érdemes Grespikkel foglalkozni, mert "közhülye".

Tökhülye közmagjankók

Már, az is minősíti a törőket, hogy hol próbálkoznak: micsoda kaland lehet élkakasnak lenni egy ekkora dombon! Amúgy a miépes köz is elég hülye, ha nem váltja le a kivénhedtközhülyét - mostantól ezt tekintsük bevett miépes politikai kategóriának -, és nem választanak frisset helyette. Csurka olymértékben elunalmasult, hogy nemigen akad ember, pláne riporter, tudósító, akit érdekelne, miket beszél. Pláne azóta, hogy vagy minden méltósága odalett, vagy elfelejtett lemondani a totális vereség után. Grespik viszont maga a kicsattanó vidámság, optimizmus, egy egész ország szomjúhozva várná minden nap, hogy már megint miket mondott, kivel pörlekedik, mi újat kell tudnunk a szíriuszi fénycsavarokról, például. Egy ilyen átmeneti, médiaszűkös hetvenhét esztendőben, ami remélhetően a MIÉP-re vár, nagyon jó ám egy olyan lény, mint Grespik. Akkor is, ha most már azt is tudjuk róla, hogy az egyetlen olyan erőt is hátba támadja, amelyik - kínjában ugyan - de nem szégyellte őt fölvállalni a választások idején.

   OZ-megj.: 4.9 százalék, annyit értek el a választásokon, nem lebecsülendő mennyiség. Gondold végig: a F. fiúkban csalódottak egy része visszatér az MDF-hez, másik része lecsatlakozik a MIÉP-hez. Ez várható. Egyetlen hajszál, és újra parlamenti párt.
   A másik tényező: minthogy nem jutottak be a parlamentbe, tizedannyi állami támogatást kapnak, mint a korábbi négy évben. Aligha jut mindenkinek az aranymálinkóból, akinek tavaly. És akinek nem jut, zúgolódik, keresi a hibást. És éppen megfelel egy Grespikszerű lény, aki mögé félig-meddig oda lehet állni. Akár hallgatólagosan is: meglássuk, ehe, mi lesz, ehe. Oszt akkor majd döntünk, ehe. Nincs szebb dolog a politikánál. A politikusoknál.

    Az orosz államadósság lebontása során keletkezett fizetési kötelezettség ügyében csak most kezdődik a MeH közpénzügyi államtitkárságának vizsgálata. Ez 62 millió dollár elszámolását kutatja. Az orosz fél azt állítja, hogy már leszállította a követelés összegének megfelelő árut. Az államot illető rész azonban nem folyt be a kincstárba: az adósság lebontásában részt vevő cégek nem fizették be azt.

Ne má!

Amikor Medgyessy kint volt Putyinnál, üldögéltek, beszélgettek, alkudoztak, számolgattak. Egyszercsak az egyik tételre azt mondta Putyin: - De hát Pjotr, ezt mi már megadtuk! "Dehogy". "De!" "De nem." "Ne má!" Erre már nem volt rest, Putyin papírt kerestetett, amin csakugyan az volt, hogy nem is tartoznak hatvankettőmillióval. És akkor minden oroszok elnöke azt kérdezte: - Te azoknak a miniszterelnöke vagy, akik szerint úgy kezdődik az orosz hússaláta receptje, hogy "lopj két tojást"?
   
   OZ-megj.: Nem rossz. De szerintem azt mondta: "Édes Petya, csak most látom, igaz a mondás a magyarról és a forgóajtóról. Nem gondolod, hogy inkább nektek kellene védelmi pénzt fizetnetek, mert negyven éven át megvédtük az országot az imperializmus mételyétől, a munkanélküliség rémétől, fegyvert adtunk, baráti jobbot, stílust, életvitelt, ráadásul megszerettétek a vodkát uborkával."
   Azt is tudom, Medgyessy mit válaszolt, de nem mondom.

A korábban felbonthatatlannak minősített szerződést visszavonva a Szerencsejáték Rt. a Magyar Nemzet helyett a Nemzeti Sportban jelenteti meg a Sportfogadást.

A Sportfogadás melléklete

Úgy három éve az egyik nemzetes kollega újságolta nekem, hogy mekkora trükköt találtak ki: az is kénytelen lesz megvenni a lapot, aki amúgy utálja, mert benne lesz a Sportfogadás. Kérdeztem, hogy nem szégyellik-e magukat. Azt mondta, hogy de. Azért kibírják majd valahogy. Figyeltem: sportfogadásos napokon halomban álltak az újságok, mert föltűnően sokan csak a belét kérték, miután kifizették az egészet. Kibírták a kollegák. Legalábbis nem látszott rajtuk, hogy a pirulástól leolvadt volna a bőrük, amikor a Sportfogadás mellékletének csúfolták a Magyar Nemzetet, vagy a lesunyt szemmel való közlekedés miatt nagyobb zúzódásokat szenvedtek az újságosbódék közelében. Mostantól emelt fővel járhatnak.
   
   OZ-megj.: Minden nap elolvasom a Nemzetet. Javallom mindenkinek. De hogy a Szerencsejáték Rt. úgy táncol, ahogyan a korbácsos ember diktálja és fütyüli, arra is mondhattál volna valamit. Legalább annyit, hogy ebben a rohadt országban nem változik semmi.
   
   *
   Onagy-morgó: 170. (Közhasznú fasizmus)
   Onagy-morgó: 169. (Máktea és pálinkáskenyér)
   ONAGY-MORGÓ: 168. (A pofán vert írógyár)
   ONAGY-MORGÓ: 167. (A fogadalmak napjai 12., 13.)
   ONAGY-MORGÓ: 166. (A fogadalmak napjai 11.)
   ONAGY-MORGÓ: 165. (A fogadalmak napjai 06., 10.)
   ONAGY-MORGÓ: 164. (A fogadalmak napjai 01., 05.)