(MTI) - A hivatalos indoklás szerint a XV-XVII. század könyv- és olvasmánytörténetének, a XVI-XVII. század magyar művelődéstörténetének és a régi magyar irodalom történetének kutatásában elért eredményeiért, oktatói, szerkesztői, szakmai közéleti tevékenysége elismeréseként vehette át Monok István a tudományos kitüntetést hétfőn a Parlamentben
Mint azt elmondta, Magyarországon 30 éve folyik a könyv- és olvasmánytörténeti forrásfeltárás, ő maga 25 éve kutatja a magyar könyv- és levéltárakat. Az érdekelte, hogy az európai szellemi áramlatokat mikor és mennyiben követték Magyarországon és ez mennyire hatott a gondolkodásra. A kutatás arra irányult, hogy megtudják, mit olvasott abban a korszakban egy főúr és mit egy polgár.
Nemzetközileg Magyarország a nyugati kereszténység keleti vége volt és a külföldi kutatókat is érdekli, hogy például Descartes francia matematikus, természettudós, filozófus mint kiemelkedő XVI-XVII. századi nyugati gondolkodó mennyire volt ismert a keleti végeken - jegyezte meg Monok István.
Az irodalom- és művelődéstörténész "nem röstell" másoknak dolgozni, szervezőmunkát végezni, s ennek "gyümölcse", hogy nemzetközi szervezetekbe is beválasztották. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaságban például a főtitkári posztot látja el, de dolgozik az UNESCO Világemlékezet Magyar Nemzeti Bizottságában is.
Mint fogalmazott, büszke arra, hogy az Aranybulla, a Corvinák és a Lázár deák féle térkép, a Tabula Hungariae mellé hamarosan fölkerül a védett listára Semmelweis Ignác (1818-1865) magyar orvosnak, az "anyák megmentőjének" három eredeti plakátja, amelyen arra hívja föl a doktorok figyelmét, hogyan kerülhető el a gyermekágyi láz.
Magyarország könyvtörténete a kora újkorban (1625-1750) című monográfiája most jelent meg franciául Párizsban, májusban lesz akadémiai doktori disszertációjának a védése A magyar arisztokrácia olvasmányai címmel és dolgozik A magyarországi polgárság műveltsége a kora újkorban című munkán is. Emellett tanít az egri Eszterházy Károly Főiskolán, ahol akkor is folyamatosan oktatott, amikor az Országos Széchényi Könyvtárat vezette. Vendégelőadóként olasz, francia, finn és erdélyi egyetemeken is tanított.
Monok István 1956. július 10-én szülelett Zalamerenyén. Egyetemi tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészettudományi karának magyar-történelem-latin, valamint a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának könyvtár szakán végezte. 1982-től a József Attila Tudományegyetem központi könyvtárának régi könyvek és kéziratok osztályán dolgozott, 1989-től a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola könyvtártudományi tanszékén tanított, majd 1996-99-ben a Művelődéstörténeti Intézet igazgatója volt. 1999-2009 között az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójaként szoros együttműködést alakított ki Európa központi, nemzeti gyűjteményeivel.
1992-ben megkapta az irodalomtudomány kandidátusa fokozatot. Tudományos munkássága során a XVI-XVII. századi magyar művelődéstörténettel, a XV-XVII. századi könyv- és olvasmánytörténettel, régi magyar irodalomtörténettel foglalkozik. Emellett többek között a Magyar Könyvszemle, az Új Magyar Múzeum, a Századok és a Hungarológia szerkesztőbizottságának tagja, a Könyvtártörténeti Füzetek, a Lymbus, az Olvasmánytörténeti Dolgozatok, valamint A Kárpát-medence koraújkori könyvtárai szerkesztője.
Nemzetközi érdeklődést kiváltó műve A Rákóczi család könyvtárai 1588-1660 című írása, valamint a Madas Edittel közösen írt A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1730-ig című, történelmi jelentőségű tanulmánya. 2007-ben jelent meg Buda Attilával közös műve, A magyar bibliofília képeskönyve.
