 |
Éjszaka kivégeztem Erica Jongot.
Találhattam volna kellemesebb szórakozást, ha nagyon kutatok, de legalább egy arasszal beljebb jutottam a női agyvelő retorikai-poétikai rendszerébe, és valamivel többet látok a női irodalom multikulti mindennapjaiból. Ezek a mindennapok pontosan leképezik magyar közállapotokat: Budapest, és semmi - azaz: a punci, és ami körülötte történik. És benne. Ha véletlenül Tatabánya, az már oralitás. Vagy analitás. Vagy trinász.
*
Reggelre világossá válik, nem a női irodalomból eredeztethető a szinglipróza. Szó se róla, hogy Gertrude Stein, Sylvia Plath, Ahmatova, Török Sophie netán Szabó Magda az ihlető magonc. Bizony, hogy nem. Nyúl ez a javából. A nyúlelőzmény pompásan tettenérhető a szingliprózában. Nyúlcipő, nyúlketrec, nyúlháj. Nem világos, miféle logika mentén hirdeti a klasszikus esztétika, hogy a művészet milyensége nem szükségszerűen nemfüggő, vagyis a nemi hovatartozás nem határozza meg a valóságfelfogást a férfiaknál és a nőknél egyaránt. Az elemzők pszichoanalitikai érvekkel támasztják alá ezt is, ellenkezőjét is. Pedig tökéletesen mindegy, milyen koncepció szerint választ szét Adorno, mit mond Lacan, ha az olvasó szerint nem ugyanaz, ha Updike beszél a saját farkáról és sajátos viszonyrendszeréről, vagy amikor Erica Jong beszél a Updike farkáról és sajátos viszonyrendszeréről. (Updike és az ő nyulai nem jelennek meg a regényben, csak a példa kedvéért rángattam elő, mint a szingli-figura megteremtőjét.) Vagy az is lehet, Updike megteremti Ellist, Ellis kalapja alól kirajzanak a szinglik. Rajokban érkeznek Európa fölé, benépesítik a földet.
*
Vallomás: meglehet, nem csodálkozom a feminista esztétikán olyan nagyon. Hagyom. Semmi bajom a feminista esztétikával, amíg egy feminista esztéta nem akar leharapni rólam egy darabot.
*
"Este hétkor indul a gép Frankfurtba, aztán 12 óra repülés után helyi idő szerint reggel hétre érkezünk Sao Pauloba. Még mindig pokolian izgulok. Anyukámtól megkaptam Erica Jong: Félelem a repüléstől c. regényét. Haha." - írja neverminder nevű bloglány a naplójába.
Ennyi szerepel a magyar nyelvű keresőkben Erica Jongról. + egy aranyköpés a repülésről, néhány a férfiakról (hogy milyen bunkók).
Az, hogy neverminder édesanyukája éppen ezzel a könyvvel ajándékozta meg a nagy-kislányt jelenthet ezt is, azt is. Oka lehet az, hogy mielőtt Sao Paulóba érkezne legyen tisztában azzal, hogy a férfiak micsoda népség, mert korábban nem volt ideje elmesélni, hogy a férfiak micsoda népség.
*
Erica főhőse írónő. Na ja, mi más. Írónő, aki új Háború és békére készül, helyette a genitáliák harcát írja. Illetőleg van itt más csata is: egy-egy új pasi előtt véres küzdelmet folytat boglyas belsejében: "Hát mi vagyok én? Holmi beszari háziasszony?" vagy pedig nem holmi beszari háziasszony.
Nagyon egyszerűen így lehet összefoglalni. Bonyolultabban is lehetne. Példának okáért, amikor elhangzik a regény egyik sarokpontjának nevezett kérdéspár, éppen összehozza a férjét a szeretőjével és magával. Azaz: a szerelmi háromszög, amikor a három szög egyetlen pontban koncentrálódik. Azután elmagyarázza, hogy mindez tudományos érvényű kísérlet (mindkét pasi, a férj is, a szerető is áter, ez benne a szép), ám: "Lószart sem ért mindaz, amit az analízisről és az önanalízisről összehordtak."
"Ezzel az éjszakával elkezdődhetett volna egyfajta kölcsönös megértés és megegyezés, de Bennett elszántan nem akart osztozni benne. Adrian sem volt a helyzet magaslatán."
Ahogyan azt Móricka. Legalizálni a két farkat egymás előtt, megúszva így a hazugságok és a félredugás szervezési kínjait.
*
Az átlag írónő azzal a logikával közelít, hogy minden férfi látens homokos. Nyilván csak azok, akik Freud csecséről rugaszkodva el élték át első peteérésüket, de másféle írónőt nem ismertem.
*
Az írónő hangos családból, ahol a közönséges hétköznapi vacsora decibelszintje is túllépte az egészségre káros határát. Tehát egy nagypofájú család, ahol mindenki mindenkinél mindent jobban tud.
Erica is mindenkinél mindent jobban tud. |
