 |
Palotai Boris élete az örök tézis bizonyítéka, az ember születik valamire, él egy korban, és a kettő nem minden esetben illeszkedik. Egy atomfizikusi agykapacitású homo sapiens a tizenhetedik században intelligensebb kortársainál, de atomfizikában aligha képes maradandót alkotni.
101 éve Nagyváradon születik (1904. május 23-án) 1919-ben az ismert erdélyi változások miatt áttelepül Kassára. Megelőzve az égzengést, Auschwitzot, 1940-től haláláig Magyarországon él. 1940-ben persze már nem ismeretlen világvégi írónőcske. Verseskötete után Tavaszi áradás címmel '33-ban jelenik meg Az úszóbajnoknő c. kisregénye, majd a Péter, egy szegény kisdiák regényével megnyeri az Athenaeum Kiadó regénypályázatának díját. Regényeiből, elbeszéléseiből hat filmet forgattak.
1946-tól az Asszonyok c. lap szerkesztője. 1947 és 1953 között kulturális rovatvezető a korabeli Népszavában, és a kor kívánalmainak megfelelően rendszeres lelkendező riportokban számol be a heroikus sztálinvárosi építésről. Egy időre beköltözik a munkások közé. Líraira hangszerelt kötetekben idealizált képet fest a valóságban - mai fejjel - elképesztő körülményekről. Érdekes módon egy másik írásmű (belső jelentés) szerint a Párt egymás közt ebben az időben még hajlott rá, hogy a debilitást és a hazugságot felismerje: "A munkatoborzás szerintem lelkiismeretlenül zajlik. Többet ígérnek a munkásoknak, mint amennyit teljesíteni tudnak... az ideérkezők fürdőszobás lakás helyett szükségszerűen barakkokban nyernek elhelyezést" - olvasható a belső használatra szánt helyzetelemzésében. De itt már a Párt diktál. "Elvtársak, tudjuk, a helyzet nehéz, de miénk a jövő!" A Párt parancsa arról szól, a kommunizmus építése, még ha előfordulnak is hibák és nehézségek, csak szép lehet és költői.
A két kötetet (Kakasszó, Bp., 1951., Sztálinvárosi gyerekek, 1953.) németül és oroszul is kiadják, bizonyítva, a pártszolgálat kifizetődik. tovább
|
