(MTI) - Az 1934-ben született író Stockholmtól ezer kilométerre északra, a sarkkör vidékén nőtt fel egy kis faluban. Rideg gyerekkora volt - árulta el a könyvfesztivál vendégeinek. "Jó fiú voltam, nem voltak bűneim. De anyám minden héten elvitt gyónni. Így szombat esténként mindig gond volt, hogy következő nap mit valljak be" - magyarázta a sikeres író. Beszélt arról, hogy a bűn kérdése mindig is sokat foglalkoztatta. A vallásos háttérnek, az elszigetelt világnak talán szerepe van abban, hogy falujából öt író is kikerült - vélekedett.
Az Egy másik élet című könyv "hosszú, hosszú élet után az őszinteség jegyében születhetett meg" - mondta. "Nem tudtuk, hol van a bűn. Nem volt se mozi, se színház. Nem volt alkohol, még sört sem ittak az emberek. Listányi dolgok voltak viszont arról, hogy mit nem szabad. De aztán felnőttünk" - emlékezett vissza.
Enquist anyját hátrahagyva - apja korán meghalt - Uppsalába ment tanulni, mint mondta, nem tudja ő volt-e elég bátor, hogy elmenjen otthonról, vagy anyja, hogy elküldte. "Gyerekként semmi kapcsolatom nem volt a tudománnyal, kultúrával. Kevés könyvünk volt, a Bibliát olvastuk. Az Ótestamentum különösen lenyűgöző volt, izgalmas és véres egy fiatal fiúnak. Volt néhány ifjúsági regény is, ezeket újra és újra elolvastam. A Robinson Crusoe-t legalább ötvenszer" - mesélte.
Az egyetem után újságírói munkát végzett, de soha nem tartotta magát annak. "Nem vagyok az a fajta, aki lerohanja az embereket" - említette. Egy-egy érdekes - volt, hogy történelmi - téma miatt sokat utazott, interjúkat készített, ezekből sokat tanult - jegyezte meg. "Ma már nem bírnám, túl öreg és túl lusta vagyok, lehetetlen" - fűzte hozzá.
A kényesebb kutatási területekről szólva elmondta, "az ember egyszer csak azt veszi észre, detektív lett, de ezt nem bátorság, hanem kíváncsiság vezérli". Az Egy másik élet így egyfajta önéletrajz - foglalta össze. Az író első szám első személyben kezdte el papírra vetni a történetet, de 50-60 oldal után nem merte folytatni. "Nem tudtam őszinte lenni, csúszós lett a talaj. Nem volt pontos" - fogalmazott. Ezek után harmadik személyben írva újra kezdte, így már sokkal jobban érdekelte a történet. "Tudtam írni az életemről, arról, ami az enyém. Távolságot teremtettem" - részletezte.
Per Olov Enquist a regény kapcsán kitért életének sötétebb fejezetére, az 1980-as években rajta eluralkodó alkoholszenvedélyre is. Abban az időszakban megígértem magamnak, hogy soha nem írok erről - mondta. De aztán arra jutott, érdekes élete volt, elszigetelt gyerekkorát, külföldön töltött 20 évét és a nyolcvanas évek "totális katasztrófáját" is beleértve.
"Az Egy másik élet felfogható talán válaszkeresésnek - említette -, de nem tudok választ adni arra, hogy sikeres íróként miért kezdtem el inni, miért zuhantam a mélybe és miért tudtam túlélni" - taglalta az író, aki 1990-ben hagyott fel az ivással. Mint mondta, akkor belevágott egy könyvbe, Az udvari orvos látogatása című munkába, amely saját bevallása szerint megmentette életét. "Sokkal jobban tudtam írni, mint valaha" - magyarázta.
Családjáról ugyanakkor nem ír legújabb könyvében. Az író háromszor nősült, gyerekei és unokái vannak. "Úgy gondoltam, csak magamról írok meg mindent. Ártatlanokat nem akartam belevonni. És annyira fogva tartott a főszereplő - valamiféleképpen önmagam -, hogy így volt jó" - vélekedett.
Per Olov Enquist valaha Svédország legjobb magasugrói között volt, mind a mai napig sportol, teniszezik. "Futni nem szeretek, az unalmas" - jegyezte meg viccesen. Jó barátja volt Olof Palme és Ingmar Bergman is, aki egyik darabját rendezte. Regények és drámák mellett gyerekkönyvet is írt.
