Először is gratulálok a József Attila-díjhoz! Az életrajzod megtekintve sok díjat és ösztöndíjat kaptál ? mi lehet az oka a rendszeres elismerésnek?
Hogy sokat-e, nem tudom, minden viszonylagos. Meg aztán: erre nem lehet okosan válaszolni. Mit mondjak: szerencse? Hogy egyikért sem kilincseltem, de hálás vagyok érte? Csupa közhely. Persze, hogy nagy öröm. És még valami: mondjuk a Liszt vagy a Harangozó-díjjal szemben. Egy zenésznek vagy egy táncosnak nem kell legitimálnia magát a laikus közönség előtt. Produkálnia sem kell semmit. Elég, ha elmondják, melyik társulat tagja, hol végzett, melyik pultban ül. Ezzel szemben ott ül egy alak a biharkeresztesi könyvtárban, és a vendéglátója azt állítja róla, író. Ki hiszi azt el?
Milyen volt öltönyben feszengeni? Egyáltalán hogy érzed magad hasonló közegben?
Rendkívül különös hangulatú volt a díjátadás. Hazafelé felhívtam Szira Péter barátomat, és közösen gondolkodtunk, elemeztük, milyen is volt a miliő az iparművészeti múzeumban. Nem a szervezésre gondolok, hiszen, mit lehet ennyi díjnál, keresztnél tenni? Adni őket tempósan, aztán indulás oldalt abrakolni. De ha már itt vagyunk. Talán jól jellemzi a hangulatot, hogy itt nem tülekedtek a kosztért az emberek. Nekem sem volt kedvem enni. Elindultunk haza. De amit a Szira mondott: mennyi vágy, energia, sértődöttség, öröm, indulat van egy ilyen helyen a levegőben, mennyi divatjamúlt öltöny, szorongás, túlkompenzálás.
Legutóbbi könyveddel Németországban turnéztál: mi történt pontosan?
Nyertem egy három hónapos ösztöndíjat, az Akademie der Künste ifjú akadémista ösztöndíját. Ráadásul abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Esterházy Péter több helyen is felolvasott az Isten hozottból. Ehhez kellett egy hatalmas adag szerencse is, jól összerázva, a csillagok együttállása, egy jó ügynök, a Magvető lendülete, ezer korsó sör, barátok, pálinka, Enzian, és a végén kijött a gépben alul, hogy Ulrike Ostermeyer, aki különben sikerre vitte Szerb Antalt németföldön, felfigyeljen a könyvre. Most készül Tankó Timea fordítása az Ullstein Verlag részére.
Miben befolyásolja mindez a további karriered? Pl. újabb ösztöndíjak, lehetőségek, esetleg egy lakás Berlinben?
A német kiadás hatalmas öröm, és megtiszteltetés, de ennél volt az ottlétnek egy fontosabb hozadéka. Megváltoztatta a szemléltemet. Kinyitott. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire ki fog. Mint egy új érzékszerv. Gondolj csak bele, eddig mindig kisvárosokban, falun éltem. Egyszer meg ott van Európa közepe. Lubickoltam.
Ha jól tudom, az Isten hozottnak már el is fogyott az első kiadása. Milyen reakciókat (esetleg olvasói levelek, beszélgetések) kaptál?
Igen, és ez nagyon nagy boldogság. Sok olvasói levelet kaptam (húsz fölött, az nekem rengeteg), és még több észrevételt. Hol szorít a cipő. Tárgyi tévedések, szereplő nevek elcserélése, egyéb finomságok. Én könyv formában saját munkát nem olvasok el, ez babona, de így mégis javított változat lett, mert ezekért az olvasói észrevételekért roppant hálás vagyok.
Spiró Fogságában, és az Isten hozottban is szerepel motívumként Hénok apokalipszise. Mi lehet az oka szerinted, hogy párhuzamosan mindkettőtöknél felbukkant?
Ez remek kérdés, erre szokták mondani, hogy benne volt a levegőben. Persze Hénok már benne volt egy ideje, van egy szekéralj szakirodalma, elemzések, az apokrif könyv, és egyebek. Nekem régóta foglalkoztatja a fantáziám. Évekkel ezelőtt volt egy drámakezdeményem, a Makó-Jeruzsálem, retúr, abban is ott rohangált Hénok. Borzasztóan izgalmas figura. Spirónál sokat felolvas Uri magából a könyvből. Az Isten hozottban csak egy-két érdekes adat van. De ennél még tudok róla sokkal jobbakat.
Mit?
Állítólag ő volt az utolsó, aki beszélte az ősi nyelvet, Ádám nyelvét. A tanítványi láncolatban is fontos helye volt, nem beszélve arról, hogy Illést megelőzve őt is elragadta az Úr, vagyis úgy hagyta el a földi pályát, hogy nem halt meg. Továbbá ő értesült először az Özönvízről, mitöbb a hírt is neki kellett elvinnie az Istenfiaknak, aki akkoriban földi nőkkel huncutkodtak. Ezen kívül van egy bájos jelenet, mikor Hénok szférákon utazik át, és meglátja a kísértés fáját.
Amelyikről Éva szedett?
Igen. És elgondolkodsz rajta, miért nem kóstolja meg, most már úgy is mindegy. Egyszóval tényleg színes figura, nem lehetetlen, hogy még tovább szipolyozom.
És miben? Min dolgozol éppen, mi lesz a következő könyv?
Van egy munkacíme, csak hogy hívjam magamban valahogyan: Emeljük föl szívünket. Egészen egyszerű a témája: két ember, egy nagybácsi és egy unokaöccs kapcsolata. Gondoltam, nem fogok nagyot, meg ne roppanjon a derekam.
Király Levente
