Az elmúlt néhány hónap magyar szépirodalmi toplistája 1. Konrád György: Elutazás és hazatérés 1. Konrád György új, életrajzi regénye elsősorban is szikár, távolságtartó stílusával, szóhasználatával, mondatformálásával ragad meg. Azzal a konrádi hagyománnyal, amelyet már A látogató című regényben is csodáltunk, azzal, hogy képes a rettenetről, a borzalomról hitelesen és látszólag érzelemmentesen szólni. A regény arról az időszakról beszél, amely időszak történelmünk fekete lapjai közé tartozik: a holocaust idejéről. Konrád a saját túlélését írja meg ebben a könyvben, úgy, hogy tényszerűen, pontosan, már-már ridegen beszél egy tizenegy éves kisfiú pokoljárásáról, aki kisfiú történetesen ő maga volt. 2. Bodor Ádámtól szintén nem idegen a szenvedés pontos, tárgyszerű jellemzése, ezzel együtt is a távolságtartás. Ilyen ez a kötet is, amely valóság, tényirodalom, hiszen riportkötetről, helyesebben interjúkötetről van szó, Balla Zsófia kérdéseire válaszol Bodor, de amely "tényirodalom" valójában a fikcióhoz visz közel minket, sőt, néhol kifejezetten fikcióként is olvassuk. Közel kerülünk a fikcióhoz, mert ráismerünk Bodor regényeinek helyszíneire, másrészt pedig maga a bodori történet is regénnyé válik a beszélgetés folyamán. |
3. Tandori Dezső válogatott versei esetében éppen nem a tárgyszerűség az elsődleges elmény, hanem az, hogy meglepődve látjuk meg az életműben, a nagyon is sokrétű és sokszínű életműben az erős érzelmi attitűdöt. Azt, hogy miközben Tandori a konkrét költészet egyik meghatározó alakja is, ezt a konkrétizmust egy nagyon is érzelem és érzékenység-központú személy teremtette, aki minden idegszálával a szüntelen alkotás bűvöletében él. 4. Petri György érzékenysége nem különbözik lényegesen a Tandoriétól, de egy szempontból mégis nagyon más: a politika és általában az emberi szabadság iránti elkötelezettség igen erős színekkel jelenik meg a Petri-féle lírában. Ez a kötet erről szól, pontosabban ennek a magyar irodalomban meglévő hagyományáról. Petri végigbeszéli kérdezőivel (Kisbali Lászlóval és Mink Andrással) az egész magyar irodalmat, kiválasztja annak legfontosabb (politikus) költőit, és megfogalmazza ezek egy-egy nagy verséről gondolatait. Petrire is ráismerünk, de egy másfajta irodalomtörténetet is tanulhatunk ebből a könyvből. 5. Bartis Attila A nyugalom című regénye nem tárgyszerű, nagyon is érzelmes. Egy fiú, egy anya, lefojtottság, dühkitörés, gyűlölet és szeretet, és mindez valami kiválasztottság érzéssel. Valahogy nagyon századvégi az egész. Olvasmányos, de nárcisztikus. A temetéstől eljutunk magáig a temetésig. Egy anya halála. Hogyan lehetne másképpen leírni egy anya halálát? |
6. Pályi András nem az a szerző, aki fukarkodna az érzelmekkel. Ugyanakkor mégis nagyon lefojtott világ a Pályié, amely világ olykor-olykor törvényszerűen robban: szexualitásban, pusztulásban, sajátos dinamikában keres kiutat a lefojtottságból. A Provence-i nyár elbeszélései időzített bombák: olyan hatással vannak az olvasóra, amely hatás saját lefojtottságaink váratlan robbanásaihoz vezet. 7. Szilágyi István Hollóidő című munkája nem véletlenül lett szenzáció. A Kő hull apadó kútba nagy regényének szerzője olyan új művet alkotott, amely helyszínét, idejét tekintve egyszerre konkrét és elvont. Bárhol megtörténhet mindaz, ami a Hollóidőben történik, és bármilyen időben is, ugyanakkor mégis érezzük és tudjuk, hogy nagyon is most és nagyon is velünk történik mindaz, ami maga a regény. 8. Haklik Norbert Világvége Gömörlúcon című elbeszéléskötete a nagy mesélők legjobb műveire emlékeztet. Egyszerre abszurd és realista, hitelesen mond el képtelen dolgokat, de ráadásul mindezt színesen, a leírásokban részletezően és pontosan. Haklik jó mesemondó: elhisszük neki, hogy a világunknak igencsak vége van, de úgy hisszük el, hogy néha nevetni is tudunk mindezen. 9. Szerb Antal Naplójegyzetei által betekintést kapunk a XX. század egyik legsokszínűbb és legtehetségesebb írójának diák- és ifjúkori világába. Olyan írások ezek, amelyek kendőzetlen őszinteségükkel lepnek meg, beszámolnak gyerekkori homoerotikus élményekről éppúgy, mint rajongásairól, egy felnövekvő fiatalember kiteljesedésigényéről. A Naplójegyzetek persze ennél többet is adnak, hátteret az olyan nagy művek olvasásához, mint Az utas és a holdvilág, vagy A Pendragon-legenda. 10. Sándor Iván A másik arc című kötete a magyar esszéirodalom legjobb hagyományait folytatja. Egy nagy formátumú személyiség nagy formátumú eszmefuttatásait olvashatjuk regényről, történelemről, a cseppet sem kíméletes xx. századról, az idő szerepéről, egyéniség és közösség viszonyáról. Olyan esszékötet, amely a jó értelemben vett olvasmányos szépprózák közé tartozik. |
