A helyszín és időpont megváltoztatását a Fény és Árnyék című, francia festészetet bemutató, aznap 15 órakor a Műcsarnokban nyíló kiállítással kapcsolatos, előre nem látható esemény tette szükségessé. A szervezők remélik, hogy a Trafóba is eljönnek azok, akik eddig is élvezettel hallgatták fiatal kritikusaink legjavának gondolatait.
A Szextett - Kritikai beszélgetéssorozat folytatásaként induló új szériában öt kritikus vitázik kortárs irodalmi művekről, öt ülésben, havonta egyszer. Minden alkalommal más-más résztvevő választja ki a vitára bocsátott művet a közelmúlt szépirodalmi palettájáról. A választás kritériuma, hogy a könyv a kritikus ízlését tükrözze, de alkalmas legyen a gondolatok és értékítéletek ütközőpontjává válni. Pofonok nagy valószínűséggel nem fognak elcsattanni, ám a vitapartnerek dolga, hogy eldöntsék, osztják-e a könyvet méltató véleményét, avagy megingatni, vitatni kívánják.
Minden alkalommal más és más áll helyt a moderátor szerepében is. Mindig az, aki vélhetően a legsemlegesebb (nem képvisel sem sarkalatosan pozitív, sem kifejezetten negatív véleményt) a könyvvel kapcsolatban.
Ez alkalommal a moderátor Szilasi László.
A József Attila Kör Irodalmi Egyesület és a Műcsarnok közös új kritikai beszélgetéssorozatának keretében a vitázók: Keresztesi József, Szerbhorvát György, Szilasi László, Onder Csaba és Virginás Andrea. A vitára bocsátott művet Virginás Andrea választotta.
1. A PÍ, más néven a Ludolph-féle szám az egyik legfontosabb matematikai állandó, tetszőleges körben a kerületnek és az átmérőnek a hányadosa. Közelítő értéke: 3,14. A mi értelmezésünk szerint valamiféle vitában létrejövő átlagértéket, közmegegyezést jelent a kiválasztott műről.
2. A megszépítés kua-ja. A Ji-King képjele. Jelentése: a PI a szépség, megjelenés, forma, esztétika, vagyis a külső jele, amelynek drámája nem más, mint hogy látszat és valóság ritkán fedik egymást. Jósjelként arra figyelmeztet, hogy sosem biztos, hogy jól, hitelesen látjuk, amit szemlélünk.
Bánki Éva Esőváros című könyvéről:
(304 oldal, Ára: 2390 Ft)
A Határsávban túl lehet élni mindent. "Márquez, Závada, Darvasi ízei... felvidéki családregény az új évezred elejéről" - Szilasi László, litera.hu
Tormáék, az egyik família a műszaki újdonságok iránt érdeklődik, esetükben ez a baj állandó forrása, minek következtében időnként "robbanások" színesítik krónikájukat.
A Bujdosók, a másik család a misztikumhoz vonzódik, a holtakhoz, akik velük maradnak, otthonukban, ahol lassanként át is veszik az élők helyét, szerepét. Az elsőkötetes Bánki Éva nagyregénye majd? egy évszázad történésein ível keresztül. Az elbeszélés hátterében a huszadik századi magyar történelem rajzolódik ki ? 1918-tól a rendszerváltásig ?, miközben két gazdag parasztfamília többgenerációs története szövődik a világesemények köré. A családok ifjabbjai (és öregebbjei) különös módon mindig egymással esnek szerelembe, és a tiltások, balvégződésű előzmények ellenére a románc generációról generációra megismétlődik ? ahogy azelőtt is mindig ?, hiába, hogy Európa országainak határai közben átrajzolódnak, hogy a két nemzetiség (szlovák-magyar) lakta (Fel)vidéken a családok közé határt húz Trianon. De véget vethet-e ez a ?csekélység? az egyes emberek életén túlmutató szerelemnek? Természetesen nem; a családtagok sorsa a század vészterhes évtizedeiben újra és újra egymásba gabalyodik. És bár a mű monumentális, figyelmünk egy percig sem lankad, mert nem hagy elkalandozni a fordulatokban gazdag, izgalmas cselekmény, a megkapóan egyedi nyelvi humor, a mágia és a realizmus.
"Az esőszálakat mintha Anna néni szavai húznák a földre, a sok szó, a latin szó mintha megátkozta volna a falut, a boltokban hónapok óta nem volt tej, mert a boltok üresen várták a gazdáikat. Minket a ház múltja tartott el: a Bujdosónék, a sok Anna néni befőttjei, a lekvárok, a lencse, a száraztészta, a bab, a sok-sok polcokon felejtett élelmiszer. A Bujdosók feleségei, ha megcsalták őket, és ha az ablakban elunták a nézelődést, akkor egész készleteket halmoztak fel. Tartósították a tavaszt, a nyarat, az őszt a befőttesüvegjeikben, a régi kenyérből kétszersültet, a zsírban disznóhúst tettek el, mintha mindig, minden évben ugyanúgy háború lenne. Anna néni leemelt a polcról egy üveget, őszi, 1936, írta rá az egyik régi Anna néni, míg a fia, Károly az örökös esőben nyűglődött a földeken állatok, gépek nélkül. De csak az idő rohadt meg, nem a kamrában az ételek. Anna néni mindig talált valahol egy üveget, mintha a spájzban a polcok mögött más polcok is lennének."
