Pompéry Judit: Új Európa - régi identitások? (Láng Zsolt a Georg Büchner könyvesboltban )

   
   Ez a címe a Lipcsei Könyvvásáron a Görög Kultúralapítvány, Berlin, a Lipcsei Lengyel Intézet, a Berlini Cseh Centrum, a Collegium Hungaricum Berlin és a berlini Ciprusi Követség. közös projektjének.
   
   "Lipcse Berlinben olvas" címen előzetes ízelítőt kaptunk a fenti sorozatból tegnap, a Georg Büchner könyvesboltban a német főváros szívében. Magam Láng Zsolt miatt mentem, ugyanakkor örültem a nemzetköziségnek. (Megvallom, önző módon itt Berlinben - akár irodalom, akár film vagy egyéb művészetek -, elsősorban honfitársaim sikereit, szülőhazám kultúrtermését igyekszem nyomon követni. Keveset tudok más európai országok mai irodalmáról.) Ezen túl kíváncsi voltam a kontextusra. A trió másik két tagja a nemrég befutott lengyel Anna Bolecka, valamint a mai görög irodalom egyik jeles és inkább az idősebb generációhoz tartozó alakja, Pavlosz Matesszisz voltak.
   
   A beszélgetés az Európai Unió küszöbén a már tag görög és a befelé tartó lengyel-magyar hozzáállás körül forgott. Kinek-kinek mit jelent Európa? Milyen változáson ment át a görög öntudat az elmúlt 20 esztendőben, ill. milyen mentalitásváltozást várnak a még csak belépni készülő országok irodalmi képviselői a jövőben?
   
   Pavlosz Matesszisz jelentős élet- és uniós tapasztalattal az európaiság magától értetődő állapotáról szólt, valamint a veszélyes nemzeti klisékről, amelyeket hazája az utóbbi években, mintha sikeresen próbálna levetkőzni. Miután az ókori Görögország az európai civilizáció bölcsője, így a görögök sose érezték európaiságuk bizonyításának szükségét. Ez egy született természetes állapot. Matesszisz a többi, belépés küszöbén álló nemzettel kapcsolatban sem lát ilyen problémát. Szerinte ma inkább az európai gondolat és az amerikai hegemóniára való törekvés közti ellentét kontinensünk legfőbb problémája. Nem rejtette véka alá háborúellenes beállítottságát. Szerinte különben az elmúlt kb. 20 esztendő még túl rövid idő ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, az uniós tagság következtében milyen változásokon ment keresztül a görög öntudat. A kritikusok különben Matessziszről azt állítják, hogy ő a mai modern görög írók között a legeurópaibb. A görög környezet nála inkább csak keretként szolgál az általános emberi megértetéséhez. Ez vonatkozik "A kutya lánya" c., II. Világháborúban és utána játszódó regényére is, amelyből felolvasott.

   
   Anna Bolecka áttörő sikerét a dédapja élettörténetét, egyben a 20. század lengyel történetét is leíró regényével érte el. Az írónő utalt arra, hogy Lengyelország soknemzetiségű állam volt, ahol a különböző népcsoportok nyelvi és vallási különbségek mellett is békében megfértek együtt. Ezt várja a jövő Európájától is. A tipikus európait számára Franz Kaffka testesíti meg, aki zsidóként Prágában született, osztrák állampolgár volt, németül írt, több helyen élt - többek között Berlinben is. Kaffkának ez a sokszínűség identitásgondot okozott, ma inkább előnynek számit Bolecka szerint. "Kedves Franz" c. könyve Kaffka barátnője és élettársának fiktív levelei. Bolecka ezzel a művével szeretné bemutatni Kaffkát, az embert, aki szerinte irodalmi ikonná merevedett az elmúlt évtizedekben.
   
   Láng Zsolt az európaiság megfogalmazását nagyapja életútján keresztül érzékeltette, aki Magyarországon született, Csehszlovákiában járt iskolába, Romániában él és szeretne Európában meghalni. Kiemelte Erdély korát megelőző európaiságát és példákkal támasztotta alá, hogy az európai gondolat, az értelmiség vándorlása a középkori studiózusok óta töretlen és hagyománya van. Ebből az erdélyi fénykorból hozta az irodalmi példát
   Bestiarium Transylvaniae c. kötetével, amelynek készülő német fordításából olvasott föl.
   
   A publikum jelentős része görög volt, néhány Berlinben élő lengyel mellett. Az első két szerző - nem beszélvén németül - teljességgel hagyatkozott a tolmácsokra, akik a fölolvasás német részét is átvállalták. A DAAD- ösztöndíjjal hosszasabban Berlinben tartózkodó Láng Zsolt a nyelvet bírván csak kisebb mértékben szorult fordításra, ami a kommunikációt segítette. Ennek ellenére a közérthetőség végett kedvezőbb lenne a továbbiakban, ha a felolvasásnál ő is igénybe venne anyanyelvű segítséget.
   
   Három különbözőbb embert el sem lehetett volna képzelni. Egy valami azonban mégis összekötötte őket: mindhárman történelmi időket, eseményeket dolgoznak fel és nemzeti öntudatukban európaiak. Érzékelni lehetett a három szerző nemzeti, nyelvezeti, habitusbeli különbözőségét, ami különösen az összekötő európai gondolat mellett színessé tette az estet. Szerintem jó választás volt a szervezők részéről, de részemről is, hogy elmentem. Sajnáltam, hogy a Collegium Hungaricum munkatársait kivéve szinte egyedüli magyarként voltam jelen.
   
   2003.03.19.
   
   *
   LÁNG Zsolt, író. Szatmárnémeti, Románia, 1958 okt. 17. Nős, Felméri Judit. T.: Kolozsvári Műszaki Főiskola, 1982. É.: 1982-89-ben Szatmár megyei falvakban tanár, 1990-től a marosvásárhelyi Látó c. folyóirat szerkesztője. 1993-ban Móricz Zsigmond-, 1994-ban Soros-, 1995-ben New Yorkban Yaddo-ösztöndíjas. F. m.: Fuccsregény (1989), Csendes napok (1991), Perényi szabadulása (reg. 1993), A Pálcikaember élete (1994), Hányan mentek Piripócsra? (1995), Bestiárium Transylvaniae, Az ég madarai (1997). [972. o.]