A rátóti csikótojás (népmese)

Hol volt , hol nem, volt az országban egy Rátót nevu község. Ebben a Rátótban a csosz egyszer a mezon egy hatalmas úritököt talált. - Tyu, fékomadta-teremtette - csodálkozott -, nahát ez már megint mi? - Mert hosszú, fozni való tököt már látott, de ilyen sütni valót még soha. Fölvette, megtapogatta, megszagolta. De a maga fejétol csak nem tudta kitalálni, hogy mi. Bevitte hát a faluházára. Ott éppen együtt volt a kupaktanács. A csosz letette a tököt az asztalra. A derék elöljárók is elszörnyülködtek. Csak nézték, hol a tököt, hol egymást. Azt mondja a legöregebb, a legokosabb: - Sok idot megértem, de ilyen istenteremtményét világéletemben nem láttam még. Mi lehet ez? Azt mondja rá az idoben utána következo: - Én is sok mindenen keresztülmentem, de ilyent még én se ettem életemben.- S fordul kérdo tekintettel a korban alatta állóhoz. Az azt mondja: - Ami azt illeti, én se vagyok már mai gyerek, de azt én se tudom, hogy ez mia csoda lehet. De azért bíró a bíró, hogy o mindent tudjon. Itt aztán már a bíró is beleszólt: - Hát atyafiak, ez, ahogy a formája mutatja, csakis tojás lehet. Erre aztán a többi feje is egyszeriben megvilágosult. -Persze hogy tojás! Mert mi más is lehetne, ha nem tojás?! A csosz most már arra is emlékezett, hogy még egészen meleg volt, mikor a földrol felvette. A bíró nemhiába hitte magát okos embernek, mert most még azt is tudni akarta, hogy a tojás micsoda tojás. - Egy gyíksárkányé! - mondta a legöregebb elöljáró. - Lúdvércé! De a bíró a csoszre hallgatott. Az pedig olyanképpen beszélt, hogy akkoriban, mikor a tojásra ráakadt, valami idegen négylábú nagy állat csatangolt a határban. Futott, sörénye volt, hossszú szoru farka! Annak a Rátótnak a környékén még ritka volt a ló. A parasztok tehénnel szántottak s fuvaroztak. Még lakodalomba is tehén vonta szekéren mentek. De a bíró látott már lovat is, csikót is. Felkiáltott hát: - Csikó! Csikó tojta! Most már az öregek is fújták: - Úgy van! Ezt a csikó tojta. Mert mi más tojhatott volna nekünk ekkorát? Ebben mindnyájan megegyeztek. - Eddig szerencsésen eljutottunk - szólott a bíró - , még csak azt mondjátok meg atyafiak, most mitévok legyünk? -Kiköltetjük! -Ki ám, de mivel? Nekünk nincsenek lovaink. Mindenki törte a fejét. De hát csak a bírónak támadt jó gondolata. - Tudjátok mit, atyafiak? Amondó vagyok, hogy ezt a drága szép tojást költsük ki magunk. Ebben aztán megint megegyeztek. Jó példának eloször a bíró ülte meg a tojást. Aztán sorra többiek, amint kor szerint következtek. Ki-ki egy napig. Éppúgy, ahogy a kotlóstyúk a tojásokat. Talán még ma is ülne valaki a tökön, ha a szomszéd faluban rebesgetni nem kezdték volna, hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás! Merthogy csak nem kel ki! Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek, hogy ok bizony nem ülik tovább senki lova tojását. A bíró nagyon elszomorodott. Szentül meg volt gyozodve, hogy a kiscsikó már mozog is a tojásban. Megrázta, megszagolta. Megszagoltatta az elöljárókkal is. De azok most már hitetlenek voltak. Az o orruk szerint a tojásnak már szaga volt! Záp! Végtére is megállapodtak abban, hogy a záotojást kiviszik a határba egy hegyre, mert onnan épp a felé a falu felé guríthatják, amelyik a rátóti tanács lebecsmérlésében leghangosabb volt. ennek a csodájára aztán egész Rátót kivonult. Mindenki látni akarta, hogy kapja meg a magáét az a rossznyelvu falu. Elohozták a tojást. Bizony, szaglott már messzirol is. Mikor az orrukat már valamennyien befogták, a bíró levette a talicskáról, s gurítani kezdte a csikótojást. A tojás gurult, gurult, s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. Ott valami kobe ütközött, s rapityára törött szét. A bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl, erre aztán egész Rátót adta a hangot, ahogy kinek-kinek torkán kifért: - A pici csikó! Ni, né! Fut a pici csikó! Utána, emberek! A sok nép a nyúl után eredt. A dombon csak a bíró maradt. Látva, hogy hasztalan a rohanás, mert a rohanó kis jószágot senki sem éri utol, szomorúan így sóhajtott magában: "Nem megmondtam, hogy a csikó már mozog? Miért is nem ültük türelemmel még egy-két nap azt az istenadta csikótojást?"