 |
Azt mondja, hogy az egyik oldalon jelentkező közösségiélmény-igény jelentősebb, mint a másik oldalon a tőke szerepe.
A kettő egymás nélkül nem képzelhető el. Gyermekded dolog azt boncolgatni, hogy vajon kit terhel a felelősség, tehát azt a kétmillió embert terheli-e, akiket bikacsökkel sem lehet elverni a televízió elől, vagy azokat az üzleti köröket, akik ezt nyomják. Ez egy globális jelenség, ami nemcsak itt van. Mondok egy nagyon érdekes esetet. Amikor a tálib rendszert elűzték, és egy megengedőbb vezetés vette át az országot, egy Bruce Willis-filmért tömegverekedés tört ki. Ez egy globális folyamat, és nem egy-két ember jó üzlete. Én ezen sokat gondolkozom, hogy ti. mire van szüksége az embernek. Mátyás király országa tökéletesen működött, pedig áram sem volt. Ma elektromosság nélkül fél óra alatt tömegpánik törne ki. Ezer dologhoz hozzászoktunk, ami nélkül ma már nem tudnánk meglenni.
Viszont a valóságshow-kon túl más, nem pénz- és kényelemalapú dolgok is tudtak nyújtani közös élményt. A húszas évek városi moziláza is ilyen volt, vagy az ötvenes évek filmhíradói. És a háborúk is.
Az, hogy mi az érték és mi a kultúra, két külön dolog. Kultúrán belül is felbukkanhatnak elítélendő dolgok. A kultúra nem minősíti erkölcsileg önmagát. Pápua Új-Guineában az emberevés a kultúra. Tehát lehet azt mondani, hogy csúnya dolog, hogy erőszakot vetít a tévé, másfelől lehet azt mondani, hogy nekünk most ilyen kulturális korszakunk van. A rómaiaknak meg olyan kultúrájuk volt, hogy a Gladiátor című filmet nem művérrel, hanem élőben nézték végig.
Igen, csak a két említett kultúrafogalom most nagyon-nagyon szembemegy egymással, sőt mintha ez a helyzet meg akarna szüntetni mindent, ami előtte volt.
Ez egy olyan demagógia, ami elég elterjedt, például azok között, akik nem ismerik az Egyesült Államokat. Az Egyesült Államokból agresszíven és dömpingszerűen ezek a bizonyos akciófilmek áradnak Európába, de fölteszek egy nagyon egyszerű kérdést. A magyar televízió miért nem vesz cseh filmeket? Mi gátolja ezt? Áll egy cenzor a háttérben, aki azt mondja, hogy tilos cseh, holland, francia vagy olasz filmet venni?
A Duna Tévén van román sorozat.
Az nagyon jó dolog, de kisebbségi hang. Az MTV-n nem megy. Szóval hol van az európai kurázsi? Hol van a közös európai szolidaritás, hogy a nagy európai tévék megvegyék egymás filmjeit, ki tiltja ezt? Nem hiszem, hogy azon múlik, hogy az amerikaiak ezeket gyártják. Ha az európaiak nem vennék meg ezeket, akkor ezek nem jutnának el Európába. Én már nem is tudom, mikor láttam akár csak olasz filmet utoljára tévében. És ez csak az egyik. A másik, hogy ahonnan ezek a filmek jönnek, s nevezetesen az Egyesült Államokról van szó, ott talán az egész világon legfejlettebb a komolyzenei élet. Nézzük meg azt, hogy minden nagyobb egyetemnek saját szimfonikus zenekara van, és bizonyos dolgokat máris újra kell fogalmazni. Ott vannak olyan kábelcsatornák, ahol éjjel-nappal színházi előadásokat adnak, egy-egy egyetemi könyvtárnak nagyobb a költségvetése, mint a mi OSZK-nknak. Az ilyen dolgokkal nem nagyon foglalkozunk. A BB-házból én is elküldtem hidegebb égtájakra Stallonét meg Schwarzeneggert, de az egész értelmiség ennél tovább nem nagyon jutott. Elő kellene venni egyszer egy tollat meg egy papírt, és megnézni, hogy Amerikában a magaskultúrára mennyit költenek, mennyit a múzeumokra, milyen múzeumok vannak, miket tárolnak ott, és akkor hirtelen rádöbbenünk arra, hogy ebben a csúnya tengerentúli országban, amit Kádár János óta ilyen Uncle Sam-kalappal képzelünk magunk elé, meg hogy ott Dollár papa mindent maga alá gyűr, az suba alatt, anélkül, hogy észrevennénk, számos tekintetben megelőzi Európát. És közben verjük a mellünk, hogy mekkora kultúra van nálunk, de úgy, hogy alig költünk rá. Meg kell nézni, mennyit szánunk könyvre, múzeumra. Döglődnek a múzeumaink, éhbérért dolgoznak könyvtári alkalmazottak, és közben azt mondjuk, hogy itt Közép-Európában mennyivel kulturáltabbak vagyunk Amerikánál. Ezt is figyelembe kell vennünk, amikor kritizáljuk a médiacivilizációt. |
