SISSO: HETI VÁLASZ - 30.

Egyéb

Sisso: Heti Válasz

II. Évfolyam 30. szám

1.
Mindenről a lapszemle tehet, meg az Onagy. Azon kaptam magam, hogy rászoktam a Heti Válasz olvasására, és attól félek segítség kell majd a leszokáshoz. Sőt megveszem anyámnak is.

2.
A fényes fedelű, kézbe vehető változat textúrája sikamlós, nem bőrbarát. Macskaalomnak sem alkalmas. Ezért lényegesen kényelmesebb a netverziót olvasni, igaz az adott héten nem az összes cikk van rajta, de az pont elég. Szavazni viszont csak itt lehet és a szavazást gyakorolni kell, mert az a demokrácia alapja és hátha legközelebb jobban megy. Most az a kérdés:
hogyan kellett volna reagálnia Medgyessy Péternek arra a tényre, hogy nevelt lánya, Tornóczky Anita felkérést kapott a közszolgálati televízió road-showjának műsorvezetésére?
Nagyon lényeges kérdés, szavaztam hát én is, csak az a baj, hogy a kék és a piros mező aránya soha nem változik, tehát a meglehetősen kétpólusú szavazások eredménye mindig ugyanaz: vagyis, hogy a másiknak sosincs igaza.

3.
Ha már a szavazásnál tartunk, csodálkoztam volna, ha pont most nem kapom meg a heti betevő kioktatást arra vonatkozólag, hogyan nyerhették meg a szocialisták a választásokat. Kis szavazásügyi tényfeltáró cikkből tudtam meg: a baloldali cseleknek, azaz a választási csalásnak számos verziója van: primitív, intellektuális és közvetett. A nagyon tudományos, Orwell-i hangulatú eszmefuttatás nem haboz mindegyiket kifejteni, miközben lebegtetve vádol. A csaláselosztó központ és a primitív baloldali furfang kifejezések arról tanúskodnak, hogy a szerző gyorstalpallón sikeresen kijárta a Kövér-féle retorikai ugróiskolát.
Egyébként van még egy verzió arra hogyan nyerhettek, de az kimaradt, mert túl logikus és nem elég obskurus: egyszerű matematikai alapon. Többen szavaztak rájuk. Ez úgy lehet igaz, mint, hogy a Népszabadság meg a Kiskegyed magasabb példányszámban fogy el akár primitíven, akár intellektuálisan, akár közvetve, mint a Heti Válasz.

4.
Magyarok, véreim, ne bánkódjunk, még mindig jobban jártunk, mint a csehek, akik abban reménykednek most, hogy ugyanolyan olcsó lesz a sör, mint a hetvenes években. Olyan távol van tőlük az élet, mint a csillagok. Pedig közel vannak hozzánk. Ráadásul mi lenne a téma?

5.
Irány a közügyek! Egy Csoóri Sándor féle polémia Pokorni lemondásáról. Végre egy áptudét gondolat. Már megijedtem, hogy Pokornit, akinek neve szolgálót jelent, el fogom felejteni. Oké csórikám, én a magyar szellemi élet liberális dúvadja (érdekesek ezek a fideszbarokk jelzők, érzem, amikor használom őket, hogy tíz centit nő alattam a high heel, meg a tekintély) sajnálom azt a szegény pokornyikot, mert eztán kevesen bírják majd ki röhögés nélkül, ha szónokolni támad kedve, de az mégis csak túlzás, hogy Camus, Szolzsenyicin, Simon Weil, vagy ne adj Isten Esterházy mellett emlegessük. Ne bántsuk már meg azt a szerencsételen világirodalmat, hiszen jól tudjuk, hogy az a világon senkinek sem sikerült, hogy politikus lett és jó író maradt. Politika és valódi művészet között ugyanis ott a morál súlyos vízválasztója. Nézzünk csak körül a saját házunk táján! Persze Pokorni tiszta, mert, - bár lehetett volna annyi, mint Várhegyinek a színjátszáshoz, - az irodalomhoz soha semmi köze nem volt. Haleluja!

6.
Hadd szóljak még egy jeles szerző jeles művéről. Karátson Gábor író, festő, ír vagy fest, - maga sem tudja -Júdásról egy példázatot. Hemzseg a költői képektől és képzavaroktól, de annyit meg lehet fejteni belőle, hogy mi magyarok a világ csúfsága lettünk. Ezzel pedig nem lehet vitába szállni, hiszen a világ művészeti térképén még nem jegyzett festő írása maga a tézis erre vonatkozólag.