|
1. Mostantól egy ideig a népnemzeti magyarok felettes énje, a Sajtóklub bebukott Bencsik "betyár" Bandija, és a rozsdás vaslady, alias Seszták Ágnes szuperpáros lapja jutott nekem szemlézésre. |
Ők pedig nagy kedvenceim, tehát nem fog a következő hónap minden mulatság nélkül telni. Lovas nevét nem látom most az impresszumban, pedig őt különösen kedvelem, mert, amikor a Magyar Narancsot létveszély fenyegette, lelkileg állást foglalt mellettünk. Mondván: hasonlóak vagyunk, periférikusak, kitaszítottak. Azóta persze biztos meg van róla győződve, hogy a Magyar Narancs nem a Tanú című filmből, hanem Magyar Bálintról kapta a nevét. 2. Azért is érdekel a Demokrata, mert egykori harcostársunk, a Gecizők, majd a tisztesség kedvéért Tekintetes Úr-ra változtatott nevű zenekar legendás vezetője, a Genyószívó disztroj című fanzine szellemi atyja Bucó, azaz Pozsonyi Ádám, a kilencvenes évek jobboldali punkja is ennek a sajtóorgánumnak a publicisztikai csapatát erősíti immár. |
A kismama, mozgássérült és nyugdíjas ellenes szövegei miatt a koncertezéstől többször eltiltott zseni, ma jobboldali újságíró. 3. Azzal nem kívánok a továbbiakban behatóan foglalkozni, hogy a Demokrata miképpen értékeli a Medgyessy Bizottság munkáját. Természetesen botrányosnak tartja, mindemellett kiemeli, hogy az ellenzéki képviselők ultrakorrektek voltak. Persze, mert ők abban hisznek, hogy a tompa végén kell feltörni a tojást, ahogy a Demokrata is. 4. Sokkal jobb falat a dr. Molnos Angéla erdélyi származású nyelvész-lélekbúvárral készült interjú, amelynek az érvkészlete kissé hiányos, valamint érdektelenségénél csupán az összeszedetlensége nagyobb. A tudósnő Magyarító című könyvecskéjét maga Orbán Viktor méltatta pár éve, aki maga is nagy gyakorlója az értelmetlen beszédnek. |
Molnos Angéla, aki lélektan (és nem pszichológia) szakon végzett Debrecenben, fölöttébb elégedetlen a nemzet jelen szellemi színvonalával, és azt javasolja, hogy gyakoroljuk kis csoportokban a tiszta magyar nyelvet. Alakítsunk tehát nyelvművelő önismereti polgári köröket, és, ha valaki azt mondja, hogy mobiltelefon, annak csapjunk a nyelvére. Követeljük továbbá, hogy a helységnév táblákon rovásírással is tüntessék fel a helység nevét. 5. A hét vicce: a kritika rovatban Ungváry Zsolt az ásványvízről ír bírálatot. Előtte már egy Alien nevű magyar kivesézte a The Score (A szajré) című filmet, ami pedig a Brando-Niro-Northon triónak köszönhetően egy kicsit jobb, mint a Hídember. De hagyjuk is a filmkritikát a hozzáértőkre, térjünk vissza a vízhez, annak minőségéhez mindenki hozzá tud szólni. Ám említett szerző a vízhez sem ért. Az hagyján, hogy a pesti csapvíz igazából nem is finom, de az már mégis csak buta csúsztatás, hogy a Medgyessynek rója fel a négyszáz forintos Balatonnál kapható francia import nedű bűnét. Nyugodjon meg az író úr ott volt az már a polcokon márciusban is. Ungvárry Zsolt lehet szomorú, hogy hazaárulók kezén van az ország, sőt, hogy az ország nagyobb fele hazaáruló, de nyugodjon meg, az igaz magyar ex-kormány népség asztalán sem csapvíz van kis üvegkorsókban. Vízen elcsúszni márpedig olyan balek dolog. 6. A kultúra rovat borkultúrával nyit. Ebben az elmúlt években olyan népszerűvé lett témában legalább nem lehet direkt politizálni. A vörös és a fehérbor pártiak általában nem patkányozzák le egymást. A szerzőről sem mondhatjuk, hogy bort iszik és vizet prédikál. Egyszerűen, anekdotázva elmeséli az etyeki és budai szőlő sorsát. Kitekintés, kaland az egész, se több, se kevesebb. Lehetne ez a Demokrata ars poeticája. |
