Sisso: Nők Lapja 36. szám

Híjjaj, úgy élvezem én a standot! Az újságárusok mosolyognak az egészséges nénikre, a mutatós, új, őszi kollekcióba bújt menedzser asszonyokra, az örökké divatos, szorosra fűzött, konzervatív hölgyekre,

és nem utolsó sorban a szerencsétlen sorsú, ám annál vonzóbb utcalányokra. Végre itt a Nők Lapja, a gondtalan és a gondos nők, gondűző, problémamegoldó magazinja. Tessék sírni, nevetni. Ott van a címlapján Hegyi Barbara művésznő, épp csak meg nem szólal. Szertelen haját fújja-fújdogálja az őszi szélgép.

2.

Az említett színésznő az interjúban azt állítja, hogy igyekszik leplezni a sebezhetőségét. Az nem kifejezés. Azt hiszem ezt hívja a vulgárpszichológia megfontoltan elkövetett agresszív hárításnak. Tulajdonképpen arról szól az írás, hogy Hegyi Barbara elküldi Szegő urat (a szerző) a vérbe. Először is kikéri magának, hogy faggassa, aztán kioktatja a faggatás módjával kapcsolatban, majd egyszerűen maga ellen fordul és önostorozásba fog. De ez a fajta mítoszdöntögető negatívizmus nekem bejön. A színésznők sem mindig édesek, tökéletesek és tündériek. Az európai női magazinok (pl: Marie Clair) már harminc éve tudják, hogy a negatív reklám is reklám és az őszinteség is lehet kifizetődő. Mi meg most tanuljuk.

3.

Mitől lesz sikeres valaki? Hát attól biztosan nem, ha gyerekkorában azt mondogatják neki, hogy, ha nagy leszel sikeres leszel. Bár van egy ismerősöm, akit már totyogós korától sztárolt az anyukája, összeveszett minden tanárral, ha a fiacskáját bántották, mert annak mindig igaza volt és, ha félt a kissrác, akkor vele együtt bújt be a szekrénybe. A fiút ugyan utálták az osztálytársai az otthonról hozott felsőbbségtudat miatt, de végül tényleg sikeres lett, igaz egyúttal alkoholista is.
Furcsa bevezető, de sokkal izgalmasabb, mint a Nők lapjáé az Érdi Tamásról szóló íráshoz. Számomra nem is világos, hogyan kapcsolódik az előzmény a kedves, vak, fiatal fiúról (nagyjából mindenki tudja, hogy Érdi Sándor és É. Szabó Márta fia) szóló történethez, aki világhírű zongorista. Mindegy, a lényeg, hogy New York, Torontó, Bécs, München, Tokió koncerttermeiben is ismerik Tamás nevét, és egyszerűen tehetséges, ettől lett sikeres. A szülei pedig nem sztárolták, hanem egyszerűen szeretik és, ha kell kritizálják. Ez minden gyereknek jót tesz, azt hiszem. Aztán, ha nem lesz túl sikeres, már akkor is nyert.

4.

Gumi óvszernek látszó tárgyakat már távoli őseink is használtak. Úgy, mint a juhbélből készült ősemberkotont, vagy, mint a szomszéd bácsi mosható, és újrafelhasználható kotonját, amiről azt hittem gyerekkoromban, hogy a szomszéd néni gumikesztyűjének levágott ujja. Szóval lehet használni efféle védőruházatot, de a nők még ma is inkább magukra vállalják a védekezés feladatát. A gyermeket nem akaró nőknél, csak a szorongó és depressziós nőkön kaszál többet a gyógyszeripar. Nem is beszélve arról, hogy az a rengeteg le nem bomló ösztrogén, amit a fogamzásgátlótól a nők kipisilnek, mennyire káros a bolygó vizeire. (Talán emiatt válnak nemzőképtelenné, lassulnak le, alszanak el dugás közben, majd halnak ki bizonyos halfajok.)
A fogamzásgátló tablettán kívül csak a vazektómia segíthet ma Magyarországon, az a műtét, amit a férfigyógyászok (andrológusok) végeznek, de csakis negyvenes, családos embereken. Ez egy reverzibilis műtét és abból áll, hogy az ondóvezetéket helyi érzéstelenítés mellett megszakítják. Biztos és kényelmes módszer, de ezekkel a feltételekkel nem nagy segítség. Mert ugye a negyvenen felülieknek már minek állítsák vissza, az alattiak meg irtóznak attól is, ha egy bármilyen gyógyász a farkukhoz ér. Marad hát a tuti módszer, a nő testének a leamortizálása. A cikk viszont azt ígéri, hogy öt éven belül lesz férfi tabletta. Aztán már senki sem mondhatja, hogy nem akarta azt a gyereket, de a nyakába varrták. Maximum a nagymama.

5.

El akarok válni, mert a férjem eszelősen rendmániás, - írja egy hűséges olvasó V. Kulcsár Ildikónak, aki megfogadta a tanácsot és nem fél, inkább mesél. Hozzáteszi, hogy valószínűleg egyedül van ezzel a problémával. Pedig nem. Nekem is van egy barátnőm, akinek a férje rendmániás, de ezt eleinte szerette benne, csak később, amikor már egyébként sem tudták elviselni egymást, akkor kezdett kínossá válni a dolog. Borzalmas lehet, amikor a férfi pakol, söpör és mos a nő után, de a feminizmus büszke az efféle eredményekre. A katonaságnál egyébként minden férfit erre próbálnak meg rászoktatni. Aztán a legtöbbjük utána nemhogy élére hajtva nem rakja a stokira a ruháját, de a feje fölött dobja a háta mögé vetkőzéskor. Kölcsönös utálat esetén ez is könnyen a másik agyára mehet.

6.

Mire dr. Vekerdy rovatához érek az olvasásban, már annyira átlagnő vagyok, hogy bármilyen gyermek és kisállat történetet megkönnyezek. Andriska esete pedig különösen szomorú. Az anyukája hagyta ott, aki néha meglátogatta. Távozáskor a gyermek mindig ordított, amitől normális esetben egy anyai szívnek nyolcezer darabra kellene repednie. De az ő mamája inkább egyre ritkábban jött és el is maradt. A nagymama most attól retteg, mi lesz, ha mégis megjelenik. Elsősorban persze Andriskát sajnálom, de az anyukáért is aggódom. Izgat, hogy mi lehet az elmenetele oka, mert kóbor szülőnek lenni mindig is a férfiak kiváltsága volt. Ennek a hátteréről azonban semmit sem tudunk meg. Persze ettől még simán lehet, hogy az anyuka csak egy érzéketlen, felelőtlen tuskó és Andriska a nagyszülők halhatatlanságának köszönheti azt, hogy a élete nem lesz egy görög dráma.