| A Hanf, az első kanabisz-kultúra magazin (2003/1)
Utoljára ilyen formátumú újság talán a Pajtás lehetett a kezemben, még általános iskolás koromban. Furcsa az egész. Kanabisz-kultúra? Amennyiben azt kultúrának lehet nevezni, hogy egyetemisták házibulikon befüvezve vihognak össze-vissza, vagy némely zenészismerősöm betépve elszáll a színpadon, vagy az az ismerős, aki mivel vezetnie kell, nem iszik, hanem füvet szív, vagy az a lány, aki valami spéci fűtől két hónapig nem aludt végig egyetlen éjszakát sem, a rémálmai miatt, úgy bekattant, vagy egy másik ismerős, aki a fűtől a heroinig jutott, mesélte a barátnője, vitték már haza összeverve, erőszakoskodott a dílerrel, mert nem volt pénze, erre az a vécében véresre verte, vagy a hígitózók, csavarlazítózók, vagy egész régen a technokolozók, és a kiscsaj, aki egész heti uzsonnapénzét félreteszi, hogy a hétvégi dizsire meglegyen a speed Miféle nyomorúságos kultúra ez? A kultúra definícióját nem adom meg. Vonzó, mert nem hivatalos. Mert titkos. Mert divatos. Mert lázadó. És mert könnyedén élvezetet nyújt. Önkívületet, amely nem sajátossága az európai kultúrának. Milyen az a lap, amely felvállaltan e terület kultúráját kívánja megmutatni? Szegényes. Egyetlen személy merte a nevét adni a szerkesztőségből. Kőszegi Zoltán felelős főszerkesztő. Ennek oka van. Például: "A hirdetések tartalmáért a Hanf Bt. nem vállal felelősséget!" A HANF magazin lapjai alján futó reklámcsíkban található egy weboldal címe. Egy bolt. Sokféle holmit lehet ott kapni. Például pipákat, darálókat, papírokat, füvező ufószobrocskákat, kulcstartókat, a kenderlevél képével ékesített permetszereket. Az újságírók sem vállalják a nevüket. Illetve zömében álneveket használnak - egyetlen cikkíró vállalta fel a teljes nevét -, ilyesmit használnak, mint Shanti Spyl. Egyetlen írás kivételével - Medicinális oldalak - az összes többi egyértelműen a könnyűdrogok reklámjaként, vagy a fogyasztók lelki támaszaként fogható fel. |
 |
| Ma Magyarországon a könnyűdrogok legalizálása körüli vita egy emlékezetes tüntetés és ellentüntetésbe torkollott. Lehet arról vitatkozni, mi jobb egy magában vihogó egyetemista, vagy a heti párszor részeg egyetemista, netán egy halkan füvet pöfékelő ötvenes, vagy a feleségét rendszeresen elcsépelő alkoholista? Az alkohol, a kávé, a cigaretta és az édesség bevett "drog" Magyarországon. Ha valaki füvet használ, termeszt is otthon, lámpa alatt a pincében, el is adogat belőle, akkor az már büntetést vonhat maga után, ha kiderül (gondoljuk végig annak a sorsát, aki szőlővel teszi ugyanezt). Hogy mi a drog, az kultúrafüggő, hogy ki mire használja a drogot -kedélyjavítás, szórakozás- vagy kit mire használ a drog, az már egyén függő. Mert ez, kevéssé szerepel az újságban. Sőt, ha csak azt tudnám, ami ebben az újságban szerepel, magam is felbátorodnék, rajta gyerünk, használjunk LSD-t, mert afrozidiákum, szívjunk füvet, mert a használóknak csak 2%-a lesz pszichikailag függő, nincs igazmondási kötelezettségem a rendőröknek...
Az újság szerkesztősége nem a magyar viszonyokra koncentrál, viszont rengeteg szó esik a német, a holland, vagy a svájci állapotokról. Amennyiben az előbbire jobban koncentrálnának, s kevésbé csak a drogozás pozitív oldala szerepelne a HANF-ban, akkor hiánypótló szerepet tölthetne be a honi lappalettán (természetesen így is unikális, bár a cikkek inkább fordításnak, magyarra ferdítésnek tűnnek). Képes lenne a HANF a párbeszéd kezdeményezésére. Mert ha továbbra is ilyen arculattal jelennek meg, s véletlenül nagyobb figyelem vetül az újságra, fölösleges botrányok keletkeznek majd körötte. A lapkészítők szándéka - ha jól vettem ki a soraikból - főleg nem ez. A beköszöntő sorokban a témák bővülését ígéri a főszerkesztő, és segítő szándékot. Úgy legyen, mert így ennek nem sok értelme van! Sőt. Ha a középen kivehető posztert elnézegetem, ami tulajdonképpen reklám, csak undor kap el. Ilyen szintű idióta kép megszólít egy célközönséget? No persze: "A hirdetések tartalmáért a Hanf Bt. nem vállal felelősséget!" |
