A könyv bemutatója március 19-én, hétfőn 18 órakor lesz a Petőfi Irodalmi Múzeumban (V. ker, Károlyi M. u. 16.). A szerzővel Margócsy István irodalomtörténész beszélget. A regényből Spiró György olvas fel részletet.
"Ennek a regénynek korábbi változata 1990-ben már megjelent A Jövevény címmel. Két dicsérő és egy levágó kritikán kívül nem írtak róla, és nemigen találkoztam olyanokkal, akik olvasták volna. Szidtam magamban az olvasókat, akik azt hitték, hogy az olvasásnál értelmesebb dolguk is van, meg a kritikusokat, akik bele se néztek.
Másfél évtizeddel később elolvastam és rájöttem, hogy én is sokat hibáztam. Ez a történet talált tárgy, de sem íróilag, sem emberileg nem voltam még elég érett, nem tisztogattam meg eléggé. Úgy döntöttem hát, hogy újraírom.
Nem felmentés, de a nyolcvanas évek második felében ki voltam tiltva a lengyel könyvtárakból, emiatt az anyaggyűjtés nagy nehézségekbe ütközött. A valódi problémát az okozta, hogy csak írás közben jutottam hozzá fontos anyagokhoz Elbieta Cygielska révén, emiatt a szereplőim már a cselekmény kezdetekor tudták, amit én a megírás végére szedtem össze, és nem vettem észre, hogy az egészet újra kellene kezdenem. Attól is tartottam, hogy ilyen vaskos regényre nem lesz kiadó, s valóban: ha Osztovits Levente, az Európa Könyvkiadó igazgatója nem száll be, a Szépirodalmi Könyvkiadó hamarosan bekövetkező összeomlása a kéziratomat hosszú időre maga alá temette volna.
Azt sem önfelmentésként mondom, hogy véletlenül épp a csernobili felhőben repültem Varsóba, majd a felhővel vissza Budapestre, és dühömben, amiért mindjárt meghalok, az anyaggyűjtés közepén, felkészületlenül vágtam bele az írásba. Azt reméltem, talán van még fél évem, annyi idő alatt befejezhetem. Három év múlva fejeztem be először, húsz évvel később másodszor, ennyi volt a haladék.
A regény teljes cselekményét létező emberek élték meg, nekem annyi volt a dolgom, hogy a lehető legmélyebben értsem meg őket. Nem sejtették, hogy nagy történetet élnek meg naivan és szenvedélyesen; abban a meggyőződésben hajtom meg előttük a fejemet, hogy megértően, elfogulatlanul és szeretettel bántam velük, a szerzőtársaimmal.
A régi változatban túl sok volt a szerzői szöveg, nagy részét kidobtam. Akkor szoktak fecsegni az írók, ha maguk elől is rejtegetik, hogy az ábrázolás nem megy. Az új változat majdnem húsz százalékkal rövidebb, de miután a harmada új, és a többi szöveget is átdolgoztam, tépelődhettem, hogy új címet adjak-e neki. A legtalálóbb címet Kemény Zsigmond, nagy elődöm a szekta-ábrázolás terén elírta előlem - "Rajongók" -, így lett "Messiások".
Tisztességből ezen a módon jelzem a régi címet." - írja a könyv előszavában Spiró.
A szerzőről:
Spiró György a 19. századi Lengyelországban, színházi közegben játszódó regényével, Az Ikszekkel (1981) robbant be az irodalmi köztudatba. Egy misztikus lengyel szekta "igaz történetét" feldolgozó regénye, A Jövevény (1990) után újabb szatirikus művében, A Jégmadárban szintén a "vallásos vadállat" mibenlétét vizsgálta. Az átütő színpadi sikert Csirkefej (1986) című darabja hozta el. Kéttucatnyi drámájából kiemelkedik még a Kvartett, a Honderű, a Szappanopera és a Koccanás - Spiró darabjai a legnépszerűbb kortárs magyar drámák közé tartoznak. Nagyregényei és színdarabjai mellett novellásköteteinek is súlya van; a sok nyelven beszélő, de főként "szlavofil" Spiró műfordítóként is jelentős (Wyspianski, Krlea, Csehov); számos esszé- és tanulmánykötetet szerzője (többet között a kelet-európai drámákról és Shakespeare-ről), az ELTE tanára.
A Krisztus utáni első században, a Római Birodalomban játszódó regénye, a Fogság 2005 irodalmi szenzációja volt. Grandiózus regényében Spiró a kereszténység kialakulásának időszakát jellemző politikai, szellemi világgal foglalkozott, melyben azonban maga a kereszténység még csak lényegtelen szektás elfajulásnak tűnt. Kis- és nagypolitikai kalamajkák gördítik tovább a helyenként pezsgő humortól könnyű, helyenként apokaliptikus képzettársításokban gazdag kalandregényt , mely megjelenése óta több mint harmicötezer olvasót ejtett rabul.
A Messiásokról
Az 1840-es évek elején Párizsban, a lengyel emigráció körében megjelent egy titokzatos ember Vilnából, szektát alapított, misztikus tanokat hirdetett s azt, hogy ő az Úr. Óriási hatással volt az 1830-31-es felkelés után emigrált lengyel értelmiségiek legjobbjaira, köztük olyan költőóriásokra, mint Mickiewicz és Sowacki. Az Úr Ügyének hívei buzgón láttak az Örömhír megjelentéséhez, s bár hatvan főnél csak ritkán számláltak többet, mégis nagy felfordulást okoztak az egyház- és titkosszolgák körében. Nemcsak a pápát próbálták megtéríteni, de az izraeli és európai zsidóságot is, s lengyel hadtestekkel vettek részt a 1848-1849-es forradalmakban.
Új regényében Spiró György megmutatja a hit, a vallási közösségek mindenkori emberi motívumait, s azt az időszakot festi meg, melyről hősei "nem sejtették, hogy az álmessiások, a szekták és a kvázi-vallások kora jött el, hogy immár a nemzeti eszmében és a forradalmak korában élnek." A Messiások hősei Párizsban, a 19. században éltek, mégis kortársainknak érezhetjük őket.
A Messiások előzménye
Spiró György 2005 júniusában azt nyilatkozta: "Nemrég elolvastam A Jövevényt, és azt találtam, hogy itt-ott fél meg negyed oldalakat húzhattam volna, de az egészen ez alapvetően nem változtatna. Sajnos többnyire mindent hamarabb kellett befejeznem a kelleténél, ilyen-olyan okokból; néhány hiányosságra csak most jöttem rá igazán. Van, amit akkori írói tudásommal meg sem tudtam volna oldani. Ma már meg tudnám, de A Jövevény világába másfél évtized múltán nem tudok visszamenni, szép menyasszony marad kis testi hibákkal."
2006-ban A Jövevény új kiadásának előkészítésekor Spiró György mégis másképp döntött, és újraírta a regényt. A történetet, amely egy valóban létezett szektáról szól, megőrizte, ahogy a főhősöket is. A Messiások megformálása azonban megváltozott: az új regény jóval tömörebb, mélyebb a hősök ábrázolása, és alaposabb a hit, a vallási közösségek mindenkori emberi motívumainak feltárása.
