Andrzej Stasiuk Dukla című regénye valóságos és képzeletbeli utazás a lengyel-szlovák határsávban.
Dukla, ez a lengyel-szlovák határon található kisváros, szinte mágikus erővel vonzza az emlékeket kergető vagy éppen céltalanul utazgató kalandort, aki ?sose azt éli át, ami van, hanem ami volt, vagy lesz?. Bűvkörébe vonja, és csak lélegzetvételnyi időre ereszti.
Stasiuk ? a kortárs lengyel irodalom fenegyereke ?, valóságos és képzeletbeli utazásra indul, bejárja Duklát és környékét, miközben emlékeinek színpadává varázsolja az álmos lengyel falvakat, ahol megelevenednek a gyerekkori barátságok, a kamaszosan évődő szerelmek és vakmerő csínytevések, ahol a holtak és a szentek szinte észrevétlenül járnak köztünk, és ahol a történeteket is mi magunk tartjuk életben. Andrzej Stasiuk e felelősség terhe alatt, mégis bölcsen és könnyedén meséli el az ő Duklájának történetét, miközben utazunk, mintha másból sem állna a világ, mint Duklába vezető földi ? és belső ? utakból, az otthonosság érzetét keltő megérkezésekből, és az újrakezdés reményével kecsegtető elindulásokból.
Bánáti Péter A transzvesztita és más történetek címmel novelláskötettel jelentkezett. Bánáti Péter 1947-ben született Pécsen. Első regénye, a Sanyikám, Gabikám 2002-ben jelent meg a Magvető Kiadónál.
Új könyvének lapjain félmúltunk idejében kalandozik. Hálóját közös emlékeinkbe meríti, és a feledéstől megmenti a diktatúra évtizedeinek emberi és tárgyi maradékait. A lassan lepusztuló bérházakban, a lerobbant SZTK rendelőkben, a Híradó moziban, a fénytelen Budapest utcáin járnak-kelnek ?hősei?, s fel-felbukkannak körülöttük házmesterek, párttitkárok, munkahelyi kollektívák tagjai. Minden és mindenki romlott kicsit ? a kisebb-nagyobb magalkuvások és árulások nyomot hagynak az arcokon.
Bánáti Péter költői szövegekkel, másutt apokaliptikus képekkel vagy a végletekig vitt humorral fordul olvasóihoz. Irodalommá varázsolja a szürkeséget, hogy szívesen kövessük őt e feledni vágyott világba.
