|
|
 |
| Sántha, OJD |
| Egy ilyen horderejű hír könnyen beindítja az embert, s be kell vallanom, sokat vártam a Bulgakovban megtartott rendezvénytől. Már csak azért is, mert az előzetes információk szerint Bréda Ferenc és Karácsonyi Zsolt ötlete volt a "feltámasztás". És miért ne: meglehetősen kíváncsi voltam, milyen technikát alkalmaz majd e művelet során az Előretolt Helyőrség és köre. Ha belegondolunk, nem olyan egyszerű a Gaál Gábor Kör utódjaként ismert Bretter György Irodalmi Kört éppen a trónörökösnek, az Előretolt Helyőrség Irodalmi Körnek életre kelteni. (Hű, mennyi kör, káprázik a szemem!) Ráadásul úgy, hogy mindkettő megmaradjon, egyik se szorítsa ki a másikat. Hogyan osztoznak majd a témán és a szerzőkön? Kinek milyen szerepe lesz? Visszakapja-e a Bretter Kör régi rangját, valóban egyfajta irodalmi belépő lesz majd a kötettel nem rendelkező szerzők számára a körön való bemutatkozás? Aztán be lehet majd mutatni köteteiket az Előretolt Helyőrség-esteken. Ez eléggé produktív munkamegosztásnak tűnik. |
Az új folyam bemutatkozó estjén Karácsonyi Zsolt házigazdaként, a vitaindító elkövetőjeként faggatta Székely Csaba paródiaszerzőt (és karikaturistát) művészetéről. Különös ízt adott a rendezvénynek, hogy több kifigurázott szerző is jelen volt a pincében, és ott helyben elmondták véleményüket a felolvasott alkotásokról. |
 |
| balra fent: László Noémi; Székely, Karácsonyi, Farkas Wellman Éva |
| Óriási nevetés, a mintegy 20-25 fiatal a hasát fogja. Itt jegyzendő meg, hogy egyetlen "felnőtt" költőnk, írónk, befutott hírességünk, nagynevű kritikusunk (?!), ilyen-olyan díjasunk, koszorús-pocakos poeta doctusunk, kopaszodó irodalomtörténészünk és egyetemi tanárunk sem tartotta szükségesnek az újjáalakuló köri ülésen megjelenni. Lesz még ebből valami, ha ekkora érdeklődés/ undor/ vitára való hajlam/ unalom övezi. Ha nem más, nyelvet lehet ölteni majd a betokosodott élvonalra, le lehet körözni őket - ami lényegében már-már meg is történt. (Előző mondatból nemkívánt rész törlendő, ugye mindenki kitalálta. És ami az igazolatlan hiányzókat illeti: kinek hiányoztak?! Talán egyvalaki, de ő nagyon: Bréda. Erről majd később.) Karácsonyi Zsolt: A szerző nem mindig következetes. Miért van ez így, nem egészen világos. Egyes szerzőket saját nevükön szerepeltet, például a Serény Múmia 222. számában Fekete Vince Fekete Vinceként szerepel, habár lehet azért, mert ő a szerkesztő. Orbán János Dénes: Ez Karinthy esetében is így van. Akire talált megfelelő gúnynevet, annak adott, akire nem tudott, annak nem adott. Karácsonyi Zsolt: Székely Csaba viszont nem írta meg a szerzők életrajzát. Néhol persze kilóg a metafizikus lóláb, akár Orbán János Dénesről vagy másokról, de valami kiderül. A szerző személyiségét is meghatározza valamiképp, vagy furcsa iróniával kezeli Székely Csaba. Demeter Szilárd Demetrius Cartierusként szerepel nála, Papp Sándor Zsigmond pedig Papsi, az atomerőmű lesz. Rólam csak jókat írt... (Újabb óriási nevetés.) Arra kérném Csabát, olvasson fel néhányat a kinyomtatott szövegekből. Prózákat nem hoztunk, mert eléggé hosszú dolgok, de akár abból is felolvashatsz. Balázs Imre József Evésgyakorlat Felgyűl bennem a nyafec, fojtogat, átsző, rinyáz a nyafec, majd herák és a pentrós gyöfce is. Tömöm magamba a gyöfcét, zabálom, igen, a gyöfcét és a vacsulát, míg átitat a nyafec, és letép, borzol a gyöfce, és nyeldeklem a herákot. És dagad a pofámban a herák, sárgán rezeg fogaimon, míg én vonaglok brutyázva, hurutyolva, herfegve, kiöklendezem a gyöfcét, mindenki engem néz, és ez szép és ártatlan, és persze refetyes egy kissé. Kezdemény Péter Libero sanzonjai 2. (a vágy odamondása) Na de most már mindegy, vége van, vége; legalább nyugodtan ihatok végre. Pedig szerettelek, te rohadt lotyó, jobban, mint a vécépapírt a klotyó. Emlékedet majd ellepik a varjak, írok most, pedig kéne egyet egyek. 6. (a vágy titokzatos trágya) Annyira vágyom rád, hogy már nem is tudok verset írni neked, hát írok valaki másnak, akit annyira gyűlölök, mint téged. Reszket a szívem és a szakállam, hogyha rád gondolok mostan. Hogy elfeledhesselek, tegnap egész nap zoknikat mostam. Csupa hazugság és kín volt az életünk egymás mellett, drágám. Például, mikor vettem egy banánt, mi tagadás, elég drágán. Kínok közt gyötrődöm, mert a nadrágomba tennem kell egy szíjat, és holnap megyek, hogy átvegyem az irodalmi Nobel-díjat. |
|
 |
| Sántha Attila, OJD |
| Urbánus Dénes Don Dihore szerenádja a vacsorához vacsora ó vacsorám e tövig szopott esten lényed gyomromba dobnám s óh vonaglana testem a kéjtől (mit eddig én bordélyokban kerestem) ha most főzne a bigém öles üstben vacsorát s lenne jelzőm és igém lefesteni mekkorát böfögnék valagammal ha költőnket (és korát) megvendégelné babbal Karácsonyi Zsolt: Ezekről kellene valami véleményt mondanotok. Miért jók vagy miért rosszak ezek a szövegek? Mi javítanivaló van rajtuk? Mennyire hasonlítanak ezek a szövegek az eredeti művekhez? Erről vagy bármi másról, tessék. Ez a felszólítás olyan kínos, hosszú csendet von maga után, hogy szinte megváltásként jön, amikor Orbán János Dénes fapofával, szomorkás hanglejtéssel felteszi az est tízpontos kérdését: "Hol van Bréda?" Amilyen frenetikus hatást elért, amilyen dübörgő, már-már elállni nem akaró kacagást kiváltott ezzel a beköpéssel, azt bizonyára Székely Csaba is megirigyelhette volna (az est hősének sem lehetett persze panaszra oka, elismerést kapott, dögivel). És itt következik az a fejezet, amikor Kara elmagyarázza, hogy "Bréda... Brédának programja van!" Passz. Újabb nagy röhögés, újabb merev csend. Akár Rejtőben: az úri közönség kissé elbambul, rágja ügyesen a hallottakat. A forgatókönyv mindenképp egységes: poén, mosoly, nagy büdös szünet. Karácsonyi Zsolt: Akkor ezek teljesen tökéletesek vagy sem? Szerintetek melyik az, amely elkapja a szerzőnek mind a poétikai, mind a személyi részét? Legyetek kegyetlenek, de igazságosak. Sántha Attila: A Demény Péter, az... (A Kezdemény-versekre való utalás újabb általános derültségre ad alkalmat.) Valami baj van viszont ezekkel, mert nem látok egyetlen képzavart sem. László Noémi: A Karáéban van. Orbán János Dénes: Nem hű a szerzőhöz, mert nincs képzavara. ( Sántha Attila: Engem egy dolog érdekel igazából, az, hogy normál verseket nem olvastam tőled. Mi késztet téged arra, hogy paródiát írjál? Székely Csaba: Úgy gondolod, hogy ezek nem normális versek? Sántha Attila: Versek ugyan, csak más bőrébe bújsz, és azt parodizálod. Székely Csaba: Nem én vagyok az egyetlen, aki más bőrébe bújik. Orbán János Dénes versei nem anormális versek, amikor más bőrébe bújik. Miért írok paródiát? Amint Kara említette, még középiskolába jártam, amikor úgymond normális verseket írtam, de úgy gondoltam, hogy nem sikerültek túlságosan, és hosszú ideig nem írtam semmit. Mikor felkerültem Kolozsvárra, megismertem több fiatal szerzőt, s akkor csak úgy kíváncsiságból, lám, mi lesz belőle, írtam néhányat. |
László Noémi: Ezeknek a paródiáknak az alapján úgy vélem, hogy a formával semmi gondod. Benne vagy a versben. Akkor esetleg nincs mondanivalód. Vagy nem tetszik neked az, amit mondasz. |
Orbán János Dénes: Ne, ne! Olvasd fel az egészet, kapja meg Sántha is.
Színes e szonett, orgiákkal ékes. Több üzekedés rejlik ám benne, mintsem bölcselmetek álmodni képes. Virág vagyok, pont színem ne lenne? Ám nem csak párzás az, miről én szólok, de dürgés, bagzás is. Ki meghágott száz nőt, tudja csak. Ti gazok, Jack Cole- ok, hát megfojtanátok egy virágot? Ti előttem emeljetek kalapot, s lássatok, gecik, zöldnek s azúrnak! Tollam már hágja a sercegő lapot, s betűim egymás farába kúrnak. Hisz poéta volnék én is, vagy mi. Horatio, mered-e tagadni?!!! |
