| Elragadóan kedvesek, és azok tudnak lenni bármikor. Szeretem ezeket a mindig elfoglalt embereket, akik talán éppen velünk vannak elfoglalva. És mivel semmi érdemleges dolgot nem csinálnak, lelkiismeretfurdalás nélkül igénybe vehetjük az idejüket."
Nagyvilág 2002/ 7-8. ************************** |
1. Ha nem lenne Nagyvilág vajon hol olvashattam volna az Ingoványok-at benne az irodalmárokról szóló fentebb citált álnaiv sorokkal? Már megint hálát adhatok, hogy létezik e pompás havilap, két napja ezt bújom buszon-villamoson. Olyan, mint egy irodalmi meséskönyv, André Gide-nek, az "öngerjesztő irodalom" hősének nem túl izgalmas, de lebilincselő története: a négy esszé két Gide-írással és naplójegyzetekkel illusztrálva. Csaknem 150 oldal élet által nem bemocskolt irodalom. 2. Körbenézzük Gide-et az esszékben: Gorilovics Tivadar összegző tanulmányt közöl a készülődés éveiben lévő íróról, Bálint Péter Márai tükrében mutatja a képét, olvashatunk arról, rajongó női milyennek látták, vagy arról, miképpen viszonyult a valláshoz. Én mindent beveszek, csak laikusként közelítek a Gide-filológiához, és amúgy is megbízom a Nagyvilágban. S amúgy is: legyen az irodalmi vagy irodalomkritikai szöveg, minden második sorban idézet vagy utalás a világirodalom valamely nagy alakjára, veretes életigazságok, bölcs megállapítások, békesség, nyugalom, a szenvedély teljes hiánya. 3. A naplójegyzetek igazán idegnyugtatóak. Ahogyan azt Gorilovics Tivadar esszéjében leszögezi, hogy az életművet igen meghatározza az anyagi függetlenség kiváltsága. |
Az ember valóban irigység nélkül, csöndes áhítattal olvasgatja, mire nincs gondja emberünknek, amellett, hogy be kell fejezni Shakespeare-t, újraolvasni Dante Purgatóriumát és hosszú részleteket megtanulni a Phaedrából: " felajánlottam ((Roger Levesque-nek), menjünk el együtt a botanikus kertbe, ahol meg szerettem volna nézni a kaméleonomat. Mivel nem tudtam magam táplálni, a Vivarium gondjaira bíztam, ahol csótánnyal táplálják, mert ilyenkor ritka a légy. Timothée, aki egyedüli képviselője fajának, jól néz ki a két hatalmas salakszínű madagaszkári kaméleon mellett." 4. E bájos idézet után aligha csodálkoznivaló, hogy a köldöknéző szellemférfiért majd' meghibbantak a nők (ezek már csak ilyenek, mindig a nagyobb ellenállás irányába nyomják magukat), ő meg csak hárított hevesen, hátrább a mocskos testiséggel. Angyali aszexualitásával megfegyelmezte őket, hogy frusztrált vágyaikat grafomán dühöngéssel élték ki ketten is: Maria Van Rysselberghe füzeteket írt tele bálványozott író-barátjáról végigasszisztálva annak Marc Allegret iránti szerelmét, vagy azt, hogy Gide pont az ő lányának, Élisabethnek nemz gyermeket (Az a benyomásom, hogy az utóbbi incidensnél már sokan bedobták volna a törülközőt) és Dorothy Bussy, aki viszont alig győzte hidegzuhannyal szenvedélyes szerelme mérséklését. Róluk szól Jeannine Hayat szaftosan pletykálkodó esszéje. 5. Szóval azért egy teljességgel az irodalomba tagozódott személynek is felcsap a bokájáig a való világ piszkos vize, ha mégoly decensen is. |
Helyrebillen az egyensúly egy égi témával: hogy mit is gondolt Gide Istenről, ezt éppenséggel Francois Mauriac meséli el az olvasóknak, nem más. A Gide-blokk végén a tárgyalt szerző újabb önvallomása az írásról, írónevek köpködése, gyermekkori emlékek felidézése, terméketlen, de derűs elmélkedés. Minden, ami a lelki békéhez kell. 6. Ezúton fejezem ki sajnálatomat, hogy a Vitalij Sentalinszkij-interjú, a Csillagok háborúja kasszasikere feletti elmélkedés, egy Pascal-kritika, a megemlékezés a Doinas-házaspárról és Berczeli Anzelm Károly legendája teljesen elkerülte a figyelmemet, de az irodalmárok irodalmára lenyűgözött. A legutóbbi szám talán még egy darabig kapható az újságárusoknál. Vegyétek, vigyétek. Éljen André Gide. |
