|
1. Végre, végre, késéssel bár, de megérkezett az októberi Mozgó Világ, a balliberális topértelmiségiek, emigráns közírók, vegyes színvonalú költők havi orgánuma 185 forintért. Ha azt vesszük, nem is olyan drága. 185 forintért 6 színes képeslapot, 5 novellát, 2 esszét, 13 verset, 1 regényrészletet, 7 kritikát ki, mi ad manapság? Olyan szerzőktől, mint Békés Pál, Podmaniczky Szilárd, Tandori Dezső, Almási Miklós, etc.? Na ugye! Az "olcsó és jó" csak a proletárok ideálja. 2. Az írók néha olyan hosszú szövegfolyamokat nyomnak ki magukból, hogy el sem hiszem, hogy valóban lebilincseli őket leírni azt a sok betűt. Féllapnyi egy bekezdés, semmi párbeszéd: ez udvariatlanság és ki***ás az olvasóval. (Menjek, nézegessek leporellót?) Az írók novellákat írnak, hogy kisebb írásaikkal állandóan jelen legyenek az irodalmi köztudatban, némi pénzt keressenek vagy mert nem tudnak mást. A költők sok más költőt olvasnak, és aztán sorokat emelnek ki azok verseiből, és mottóként a magukéi elé helyezik. A cím gyakorta a vers első sora, vagy egy a vers tartalmát összefoglaló fogalom. A kritikusoknak könnyű. Ezt olvastam, azt láttam. Tetszett, nem tetszett. Indoklás. |