| Mozgó Világ 2002 / 9 Főszerkesztő:P. Szűcs Julianna 1. Ezeket a sorokat a Mozgó Világ jövőbeni felemelkedésében bízva írom. A szeptemberi szám valóban középszerűre sikeredett, de lehet ennek az oka akár a közelgő ősz is: egyrészt a kéziratok leadási határideje bőven az augusztusi nyaralások idejére eshetett, kinek akaródzik olyankor nagyot alkotni, másrészt én vetítem ki a halódó természet láttán keletkezett életuntságomat egy szerencsétlen lapszámra. |
Akárhogy is: ha valakit ez a 128 oldal valamilyen módon felajz, forduljon a szerkesztőmhöz, kérje el a számomat és jelentkezzen nálam. Majd beszélgetünk, kíváncsi vagyok az érveire. 2. A szokásos közelmúltidézéssel indul a lap, ezúttal az igazságszolgáltatás került terítékre (Rádai Eszter beszélget Fleck Zoltánnal és Halmai Gáborral). Kiszolgáltatott, korrumpálható bírák, akik lehetetlen munkakörülmények között dolgoznak A könnyem azért nem csordul ki, mert ebben az országban lényegében mindenki kiszolgáltatott és korrumpálható, nagyon sokan dolgoznak lehetetlen körülmények közt. |
Ami jogállamot illeti: hogyan vegyem komolyan ezt a fogalmat, ha még a Citadella 4U (ld. Gellért-hegy csúcsára épült körpanorámás terasz) tulajdonosa is ilyenekkel dobálózik, hogy "amíg jogállam létezik", addig az ő kávézója nem kerül lebontásra. Hagyjuk. Ugorjunk. 3. Nagy ugrásokkal jutok Tarczy István festményeihez (a lapban fekete-fehérben, a mellékelt képeslapokon színesben), de nem lendít ki az apátiából ez sem - a "tömegkultúrát a magasművészetbe" vezérelv úgy tűnik még sokrétű alkalmazásoknak ad majd teret a mi életünkben is, hiába reménykedtünk újdonság eljövetelében - viszont Szemethy Imre bevezetője az ifjú titán festészetéről egy számomra ismeretlen nyelven íródott, amely egyszerre sokkol és fura gyönyörrel tölt el: "az antologikus festészet körében végzett rugaszkodásai kellő szabatossággal omlasztják a stílushatárokat, a stíluskurázsi régiójában mozgó alakzatvariánsai szabadon cikáznak az ikonfiguralitástól a japán animáció pillarekorder macácskájáig, további hatékony rombolásokat eszközölve az ivartalanul szaporodó örménybarát esztétika épületegyüttesén." 4. Jóval egyszerűbb nyelvezetet használ Komlós Herbert, de önéletírása a maga kategóriájának egy tagadhatatlanul szép darabja. Arról szól a mese, hogyan küzd meg az elemekkel a félárva, ám fineszes zsidó fiúcska, míg el nem jut álmai földjére, Amerikába. Az egymást váltogató rendszerek abszurditásából fakadó kalandok általában ehhez hasonló felütésekkel indulnak: "Ne hagyjuk a ruszkiknak azt a sok cigarettát! Herbert, te ügyes vagy, próbálj meg bejutni!" Herbert ügyes, bejut, kijut, átjut, felvásárol, elad, meggazdagszik, mindent elveszít és aztán da capo al fine. |
Míg végre Amerikában 56 után nyugodtan gyarapodhat, csak két fekete fegyveres betörő próbálja megingatni az anyag helyzetét, de ő ott is feltalálja magát. Jelenleg Floridában él békés nyugdíjaséletet. 5. Umberto Eco új regényét Barna Imre, a MV versrovatszerkesztője fordítja, ezért a lapban jelent meg belőle az előzetes, majd' 20 oldal. Baudolino megmenti Alessandriát az apja tehenével. Én nem értek az irodalomhoz, nem tudom jó-e, ez vagy nem, de biztos jó, hiszen Umberto Eco. Mindenki olvassa el, aki szereti Umberto Eco-t, és ha valakinek felkeltette az érdeklődését, vagy esetleg sznob, akkor hamarosan megveheti a Baudolino-t egyben, könyvalakban is.(Voltak versek most is a Mozgóban, de azokhoz pláne nem értek, mit is mondhatnék róluk) 6. A kritika-rovat a helyén van ismét: Almási Miklós derűsen bölcselkedik, Barna Imre dicsérget, Berkes Erzsébet ingerülten osztogatja a szúrásokat, Takács Ferenc nyitott mindenre, az öngyilkos szerzőkre is, Rózsa Gyula kíméletlenül elemez, Fáy Miklós majdnem elkapta a tökélyt, de aztán mégse, Győrffy Iván ismét ledózerol egy tévéstábot. De "kritikát írni könnyű" - ahogy egy mesterem mondta. Én ne tudnám, hogy mennyire? Most is végigtrappoltam megannyi ember munkáján, csak azért, mert ősz van |
