A 2002-es karácsonyi könyvvásárra tabu.erotika sorozatának harmadik darabjaként egy 1852 és 1904 között élt kis bécsi kurva visszaemlékezéseit jelentette meg a PolgART Kiadó. Azt hiszem, eme kötet esetében nem lövöm le a poént akkor sem, ha röviden elmesélem a cselekményt. A bécsi munkáscsalád legkisebb leánya, a kis Pepi, a szomszéd gyerekek hatékony züllesztő hatásának következtében már hétévesen felfedezi, hogy mindennél jobban szeret papás-mamást játszani. Egy bánata van: hogy szervei mindehhez egyelőre fejletlenek. De ez nem szegi kedvét, ötletekben kifogyhatatlan és nagy lelkesedéssel pótolja időszakos fogyatékosságait. Ehhez jó partnernek bizonyul a saját bátyja, a szomszéd Ferdl, Horak úr, a sörösember, Poldl, Robert, egy katona, egy kisfiú az utcáról, Ekhard úr az ágyrajáró, Rudolf úr (szintén ágyrajáró), a segédlelkész, a kedves papa, Alois, az úrifiú, Klementine, Alois dadája, Reinthalerné, az iskolai hitoktató, Melanie, Leopold, a fizetőpincér, Zenzi. Mindazonáltal ha átküzdjük magunkat 433 oldalnyi "ó, ne... ó, csináld... jaj, nem bírom ki... te isten... jaj, még..."-en, borzadva konstatálhatjuk a császárváros mérhetetlenül romlott szexuális viszonyait. Hiszen mindenekelőtt adva van egy gyermeklány, másrészt ezek az emberek nem gondolják, hogy a szexuális tevékenység egy férfira és egy nőre tartozik. Azt se gondolják, hogy csakis a férfi és női nemiszerv vehet benne részt. Sőt, inkább úgy vélekednek, hogy a legvidámabb dolog hármasban vagy négyesben bujálkodni, nyelv, mell, fenék valamint korbácsok bevetésével, és minél közelebbi rokonok bevonásával. Mindezek miatt úgy döntöttem, a regényt nem az erotika, hanem a pornográfia tárgykörébe utalom. |
Hogy az ember mégis hajlik arra, hogy szórakoztató olvasmánynak nevezze a szóbanforgó keménykötéses kis kötetecskét (bizony, ennek kijár a keménykötés, behozza az árát) abban az állítólagos "naiv biográfia" sajátságos humora játszhat szerepet. Vagy csak én érzem viccesnek? Mindenesetre az álló szerszámmal és nedves puncival rohangáló, állandóan akcióra kész ottakringi munkásosztály felvonultatása nem a realista lélekábrázolás birodalma, annál inkább az abszurdé. Bár mondhatnánk azt is, hogy mi örömük marad szegény osztrák proletároknak, ha még kefélni sem szabad. A papa is azt mondja, amikor az albérlő a szemére hányja a vérfertőzés tényét, hogy ő szegény özvegyember, nincsen pénze nőre, viszont a lánya itt van kéznél. A pornográfia szabályaihoz illően a gyakorta orgiába csapó húsz oldalon át tartó együttléteket egy-két bekezdés vezeti fel, és a szereplőknek egyetlen egy rugóra jár az agyuk. Pepi mindig örül, ha bárki törődik egy kicsit... a kis testével. Madarat lehet vele fogatni, mikor nőni kezd a melle végre, hiszen annak a szex során egy leány milyen jó hasznát veszi. Egy idő után már a pénzre sincsen gondja, a bevezetőből kitűnik, később gazdag, magas státuszú kurva lett. Saját bevallása szerint még a szifilisz is elkerülte. Lám, lám, a boldog emberek a pornográf regényekben laknak... Josefine Mutzenbacher: Egy kis bécsi kurva emlékezései |
