Szécsi Noémi: "Tele van a csöcsöm" (Mancs-szemle)

   
   1.
   
   Mamutot klónoznának az oroszok, ez volt az eheti Narancs számomra legmegrendítőbb híre, a másik meg hogy a fővárosi, heteroszexuális értelmiségi nők jobban szeretnek magukhoz nyúlni, mint ahogy én azt képzeltem. Képzelhetjük, hogy ez csak a legteteje, az összes többi téma is érdekfeszítő, hiszen a Narancs hétről-hétre átkutatja az urbánus lét minden bugyrát, hogy onnan merítsen. Még mindig ez a lap az, amely egy bizonyos réteg életmódjából adódó információéhséget kielégít, úgymond.
   
   2.
   
   Mindenki várta pl. az Orbán Viktor beszédét értékelő cikket, de lehetett sejteni, hogy mit kell gondolni ezzel kapcsolatban: a jobboldalon okos beszédnek tartani, baloldalon régi, ócska választási patronokat puffogtatónak. Aztán meg a Héják és galambok c. cikkben ki van mutatva, hogy az a törvényszerűség, hogy a kormány helyesli az Amerika által kijelölt célországban a fegyveres beavatkozást, az ellenzék meg békepárti. Ennek ellenére mégis meglepődünk még politikai fordulatokon. Hiába. A biológiai és mentális mellett van "demokráciakorunk" is, ez 14 évnél még senkinél se több, csak kevesebb, akárhogy is, szinte gyermekkor még.
   
   3.
   
   Az életmódrovat a "go" játék magyarországi állásával, az alvajárókkal és az értelmi fogyatékosok nélküli paralimpiával villant. arról van ugye szó, hogy a múltkor az aranyérmes spanyol kosárlabda válogatottból tízen nem is voltak igazából fogyatékosak, így persze könnyű nyerni, vakok között két szemmel.

   De most aztán majd kipenderítik az enyhén fogyatékosokat, mert azok túl jól mozognak, amúgy is. Minél inkább fogyatékos valaki, annál nagyobb esélye van a paralimpiára gond nélkül bekerülni. Ez milyen abszurd.
   
   4.
   
   Turcsányi Sándor három filmet nézett meg - mert gondolom, nem néz úgy filmet, hogy ne írna róla. Egyiktől se volt elragadtatva, de most éppen nem az ő magas igényszintjében és a Narancs-stílus beakasztgatós voltában kereshetjük ennek az okát, hiszen a Kapj el, ha tudsz, Kelj fel komám ne aludjál és az Én, a kém jutott ki neki. pozitív kritikát kapott viszont Balla Zsófia új kötete, Mozart 3 vonósnégyese, a Digital Amplified Video Engine és A nácik asszonyai II. A kortárs zene kritikája is szokás szerint szépen van képviselve, de szerintem ezekhez a lemezekhez kevesen férünk hozzá ebben a kis, parlagi országban. Én például nem.
   
   5.
   
   Igen informatív viszont az amerikai vízumkérelmekről szóló cikk (nem adnak egykönnyen), az eheti Modern Talking Nádasdy Ádámtól, mely a belső és külső helyhatározói ragokról lebbenti fel a fátylat, vagy az, amelyik a Nobel-díjasok magyar könyvpiaci sorsát firtatja. Eszerint két csoport van: egyikbe tartoznak a már díjuk előtt is bevezetettek, a másikba az alkalomból kiadottak, de gyorsan elfeledettek.

    Annyira nem értem viszont a felvetést, hogy miért kellene a magyar könyvkiadónak pont Nobel-díjast kiadnia, a magyar olvasónak pont Nobel-díjast olvasnia. Ez a díj sem nem a legjobb, sem nem a legjobban eladható könyvek halmazának a címkéje.
   
   6.
   
   A végére hagytam azt, hogy a Tűsarokról szóljak. A januártól egyelőre a Narancs mellékleteként megjelenő női szekció azzal az alkalomra átalakított szólással fogadja az olvasót, hogy tele van a csöcsöm, és ennek örültem, mert az enyém is. Aztán pedig itt van, megjött, végre köztünk a januári szexriport második része (befejező epizód márciusban) "Párnát raktak a lábam közé" címmel. Ha én férfi lennék, bizony elkeserednék, hogy ennyire megvannak a varázsvesszőm nélkül a nők. És bizony, a férfiak is nők akarnak lenni - ld. interjú Angéla dívával - mert az olyan jó, anyaság, meg minden. Anyaságról is van persze cikk, a farsangról és ide is jutott Balla Zsófiából. Nőtársaim, ha a Tűsarok végre önállósodik, Cosmopolitanék lehúzhatják a rolót, az nem kétséges.