 |
Harminckét év nagy idő. Ennyi esztendeje annak, hogy Szepesi Attila elhagyta Hernádot. Kevés időt, mindössze két évet töltött a faluban, ez a két év azonban sok embernek meghatározó élmény maradt egész további életére.
Ki is ő? Erre a kérdésre a legtöbb hernádi gyerek és fiatal felnőtt tudja a választ: Szepesi Attila költő, olyan költő, aki a hernádi általános iskolában tanított 1968-70-ig. S bár már nagyon régen elhagyta a falut, sokan ismerik. Több szállal kötődik ide: egyrészt itt él családjának egy része, másrészt itt és a környező településeken élnek volt tanítványai, harmadsorban pedig a hernádi általános iskolában minden gyerek megtanulja, hogy olyan kortárs költő él és dolgozik Magyarországon, akinek élete kötődik Hernádhoz.
Szepesi Attilának költői estje volt a művelődési házban. Nagyon sokan jöttek el, a vendégek között sok-sok régi tanítvány foglalt helyet. Az általános iskola irodalom szakkörének jelenlegi és volt diákjai a költő verseiből összeállított műsorral kedveskedtek a közönségnek. A műsor összeállítása Karai Lászlónét dicséri. A műsorhoz nagyszerű hangulatot teremtett Lavrova Ella zongorajátéka.
Mit is tudhattunk meg ezalatt a másfél óra alatt Szepesi Attiláról? Ungváron született 1942-ben, majd 1950-ben, családegyesítés címén kerülhetett át Magyarországra. 1956. október 23-án írta első versét.
1968-70-ig Hernádon tanított, majd Budapestre került. Másfél évig dolgozott egy antikváriumban a Múzeum körúton. Soha többé nem dolgozott tanárként, de ennek Hernádhoz semmi köze, egyszerűen a költészetben az írásban találta meg a hivatását. Dolgozott az Új Írásnál, az Új Tükörnél, a Pesti Hírlapnál, a Napi Magyarországnál, jelenleg pedig a Magyar Nemzet munkatársa.
Több kötete jelent meg. Először csak verseskötetek, 1980 óta pedig esszékötetek és publicisztika is.
A jelenlévők kérdéseire válaszolva a költő kiemelte, boldog, hogy régi verseit is hallhatta a műsorban, köztük olyanokat, amelyekre már ő sem emlékezett, illetve csak a verset hallgatva idéződtek fel a hozzá kötődő emlékek. Elmondta még, hogy a költészetet mesterségnek tartja. Szakmának, amelynek a fortélyait, szabályait meg kell tanulni, ezek nélkül nem lehet valóban jó verset írni.
A találkozón jelen voltak régi tanítványai és kollégái, akikkel kötetlen baráti beszélgetésbe bonyolódhatott, s felidézhették azokat az időket, amikor még valamennyien a hernádi általános iskolában dolgozta és tanultak. |
