Komikulum vité, fájó röhej,
nekem ez nem túl élni való hely,
élet se itt, se ott túl,
a harang is így kondul.
Kis asztalnál magam daccal harangozok,
odakötik lábam, edd meg a ?penótot!
Penna, egyéb, jó spenót,
minden mód csak rosszat s jót!
Így értették szavam, ahogy betle?meztem,
faragtak s mellőztek, verset elemeztem.
Közben történt egy és más,
elcsalt, üdvös, nem vitás.
Viták helyett sárral vertem nyugodalmam,
így értem el, hogy most élve jól meghaltam.
De hogy ?jól?, épp az nincs jól,
nem néma még, aki szól.
Hát lennék érzék?tlen minden érzékemmel,
hát elhibernálnék egész ép eszemmel.
Ne hallanék senki másról,
magamról se ? a világról.
Ólmot olvassz, szart olvassz,
érvényesülj, édes pajtás, ilyen verset ne olvass.
