Harangozó Dominica, a paulai Szent Vince
és lelki leánya, Ludovica Marillac által alapított
Irgalmasok Rendjének, a Filles de la miséricorde
szeretet-közösségének a novíciája volt. Lelencházban dolgozott
ápoló nővérként, de még fogadalmát
sem tehette le, alig tizennyolc esztendősen hívták
evilágból el a jólelkű leányt, mindenható égi erők,
testét itt, a Farkasok rétjén nővérek énekével
temették, olasz akácokhoz közel...
Süllyedt hantjánál, dőlt fakeresztjénél megállok,
meditálok, megszólítom ismeretlenül, Dominicát!
Választ nem várok.
A síron nincsenek virágok.
Szólítom, de szavaim értelmetlenek.
Meglehet az is, hogy Dominica mégis válaszol nekem,
talán olyan nyelven, amelyet én nem értek,
pedig az a nyelv nem lehet énnékem idegen:
nemsokára meg kell majd tanulnom, igen,
mire én is oda érkezem ? ? ?
