valahol ott cseperedtem repedt fazékként sivalkodva hol a konda
meg az ős ki a nagy magyar folyónál egyesek szerint fölkiáltott ?
ugorj na ? tapicskoló fövenyem volt a selymes homokú ugornya
álldogáltam a hideg vízben szökdöstem a furcsa tarpai hegy felé
nem sejtve mily áhítattal forgatom majd számban mézszilva levét
merengek zászlóbontó kurucon s fél évszázad után az emlék odavág
még a végén kiderül ? majd borsa kopaszként laktam én is e hazát
s bár araszolgattam nyugatnak kis tótosodással megfogott a nyír
ez a különös homokos akácos táj máig vonz mint csalóka légypapír
odaköt ráncos nagyanyám meséje nagypapa kackiás huszáros bajsza
ahogy jó pirított szalonnák zsírja vásári pecsenyék illata billeg rajta
és persze apám becsületes kisfröccse mikor diófa alatt pihen a drága
s mai parádékból ismeretlen módon fölhálálkodik őszülő anyámra
odébb a hosszú ujjaival bélyegeket matató bátyus ki szintén tovaszállt
de azt hiszem ők is meglakták rendesen kelettől szögedig a kis hazát
miként magam is ücsörögtem eleget a maradandóság kopott városában
s ha fújt föntről a hazug proletár szél makacskodva mint egy városállam
dohogtam én is bizonytalan versekkel karcolgattam a rózsaszín eget
talán életembe gabalyodva talán a szőrös gerillákhoz képest sem eleget
ám ha kellett mentem a fortyogókhoz a lakitelki poros kukoricásba
szálltam kék zászlók alatt kerengő hajókba lökdösve napjaitokat a mába
s ha ideje jött lehalkultam mint az árva könyököljenek csak innen-onnan
élelmes nagyvárosiak perememberek hatalomba hízott nagy kulákok
jelentem a panelvilágból ? jól vagyok számból már nem jön semmi átok
lakom tovább kerge hazámat merengek a farvizen tülekedő társakon
olykor eszembe jut ő is s ráfejelek ? egész létünk úszik mint dinnyehéj
jó ez a versközelség s az élvezhető nyugalomnak talán odébb a vége még
