Szilágyi Szilvia: Ken Follett-interjú

Egyéb

A háborús thriller nemzetközi nagymesterének tartott írót Magyarországon leginkább a Tű a szénakazalban (1978) című regény és film révén ismeri a közönség.

A walesi születésű, Londonban élő Follett Budapesten járt, hogy népes és kitartó rajongótáborának dedikálhassa magyarul most megjelent Vadmacskák című regényét, és persze azt a mintegy kilenc népszerű kötetét, amelyet meg lehet vásárolni a hazai boltokban.

- Miért izgalmasak még mindig a II. világháborúban játszódó történetek? Mennyi előzetes kutatómunkát igényel egy ilyen regény megírása?

- Egyrészt a II. világháború még nem olyan távoli, hogy ne emlékeznének rá nagyon sokan, másrészt személyessé lehet tenni a benne lejátszódó történeteket. Az új regény, a Vadmacskák megírása előtt kétszer tíz napot töltöttem el abban az északfrancia kisvárosban, ahol játszódik a könyv, és ahol azelőtt sohasem jártam, valamint elolvastam jó pár brit kémelhárító és felderítő memoárját.

- Előfordul olyan, hogy pontatlanságok miatt újra kell írni bizonyos részeket? Megesett már, hogy óriási hiba csúszott a történetbe?

- Minden megjelent regényemet legalább kétszer írtam meg. Amikor elkészülök, elküldöm a kiadómnak, az ügynökömnek, odaadom a feleségemnek, a gyermekeimnek. Mindenki elmondja a véleményét, aztán jegyzeteket készítek, és ezek alapján újra megírok bizonyos részeket. Mindegyikben volt eddig hiba, mivel nem szakember vagyok, hanem regényíró. A Vadmacskák esetében három szakértőt kértem fel az elbírálásra: egy történészt, egy volt kémelhárítót és egy olyan embert, aki ismeri a II. világháborúban használt telefonrendszereket. A legbanálisabb hibát a Tű a szénakazalban írásakor követtem el, amikor azt mondtam az egyik főhősről - aki balesetben mindkét lábát elveszítette -, hogy éppen a kandalló előtt ült, a lábait melengetve. Egyébként precízen előre szerkesztek, vázlatokat készítek, így az például nem fordulhat elő, hogy a szereplők a fejemre nőjenek, vagy időközben megváltozzanak a karakterek. "vatosan építkezem. Különben nemigen vannak módszereim.

Reggel szeretek írni, este pedig szórakozni. Héttől délután négyig dolgozom, aztán leveleket írok, majd este kikapcsolódom, francia pezsgőt iszom.

- A Tű a szénakazalban nőalakja tulajdonképpen az első női krimihősök egyike. Miért tartotta fontosnak, hogy legyen egy domináns női szereplő?

- A női szereplő azért volt fontos, mert akkoriban feltűnőnek és mindenképpen érdekesebbnek számított, hogy egy nő és egy férfi vív párharcot a végkifejletben, nem pedig két férfi, mint általában. Persze amiatt is lényeges, mert az olvasótáborom jelentős része nő.

- A Vadmacskákból is készül film?

- Valószínű. Már megkeresett egy 83 éves producer, aki a fejébe vette, hogy meg akarja filmesíteni ezt a regényt. Meghívott Los Angeles-i házába spagettivacsorára, és megkérdezte, hogy elégedett lennék-e, ha a számos női szerep közül Nicole Kidman játszaná a legjelentősebbet, Flick szerepét.

- A legújabb regénye ismét a II. világháborúban játszódik. Európa melyik országát célozta meg ezúttal a történet, és mikor jelenik meg a mű?

- A Hornet Flyght című könyvet hat hete fejeztem be. Decemberben fog megjelenni Amerikában. Megtörtént eseten alapul. Két fiatal dánról szól, akik a megszállás alatt elmenekülnek Dániából egy iszonyú állapotban lévő repülőgépen. Magam is vettem pilótaleckéket, hogy a műszaki leírások hitelesebbek legyenek. Angliában, télen, nyitott fedelű gépen repülni, hát nem a legvidámabb dolog, elmondhatom.

- Van rálátása, illetve beleszólása abba, hogy milyen címeken jelennek meg a regényei különböző országokban?

- Igazából ez a dolog teljesen a fordítók és a kiadók kezében van. Sajnos az angolon kívül csak franciául beszélek.

Külföldön Olaszországban adják el a legtöbb könyvemet, ezért azt gondolom, hogy az ottani fordítóm talán jobb író, mint én.

- Nem háborús regényeiben is megjelennek általában az extrém politikai csoportok. Például Az Éden Kalapácsa című kötetben a Los Angelesben mesterséges földrengést előidézni készülő szélsőbaloldali terroristacsoport kapja az egyik főszerepet. Összefüggésben van ez a politikai véleményével, hogy elítéli, vagy szükségszerűnek tartja ezeket?

- A regény cselekménye akkor izgalmas, ha van benne egy hős és egy antihős. Minél extrémebb az összecsapás, annál izgalmasabb az olvasmány. Sőt, ha nem csak egy hős sorsát veszélyezteti a csoport, hanem egy nagyobb csoportét, kicsit patetikusan mondva egyenesen a világbékét, akkor még hátborzongatóbb. Ezzel mindöszsze ennyi a célom, meg talán az, hogy bemutassam, milyen természetűek ezek a csoportok.

- Van olyan író ebben a műfajban, akit legalább olyan jó írónak tart, vagy még jobbnak, mint saját magát?

- Természetesen sokan vannak. Viszont Stephen King az, akit nagyon irigylek, és nemcsak az eladott könyveinek a száma miatt, hanem mert extravagáns fantáziával ír igényes irodalmi műveket.

- Úgy hírlik, a KFT zenekarral fog koncertezni. Ez azt jelenti, hogy nemcsak íróként, hanem zenészként is számon tarthatjuk?

- Negyven éve gitározom, és jelenleg basszusgitáron jászom egy baráti blueszenekarban, amelynek a neve: Damn´ right I´v got the blues. Minden hétfő este játszunk egy londoni próbateremben, egyébként pedig baráti esküvőkön, kisebb klubeseményeken lépünk fel. A zenekar tagjai ugyancsak az irodalmi világból valók. A két csoport átfedi egymást. Az összes szólistánk kiadó vagy szerkesztő, vagy a felesége író. Még a fiam is itt gitározik.

*
MANCS

AMAZÓNA