Szilágyi Zsófia: Ferdinandy Györgyről (részlet)

   
   Szilágyi Zsófia: Ferdinandy György
   Kalligram, Tegnap és Ma sorozat, 2002.
   

   A Mammuttemető nem pusztán a kötet címével és a hátlapon olvasható szöveg egy mondatával ("A millennium nemzedéke - kihalóban.") mutat rá arra, hogy mindkét elbeszélés mesélőjét az élet sajátos lezárulása készteti a történet megformálására: az alcímbe is belefoglalt "trópus" olyan helyszínként íródik a szövegbe, ahol az élet folyamatából való ideiglenes kilépés véglegessé fordul át. Ezt fogalmazza meg Létai úr: "Ennyi elég? Mert amikor én erre a földre tettem a lábam, akkor befejeződött az én életem." (47.); Juliska néni: "Elmentünk Lőrincre. laquo;Ideiglenesenraquo; - így biztattam magam. De jaj, dehogy is volt az ideiglenes!" (74.) "- Kivándorol a néni? - Mondom neki, hogy a lányomhoz megyek. Ő meg erre, hogy: véglegesen? - Jaj, lányom! - törölgettem a könnyeimet. Talán nem szívesen megy? Mit felelhettem volna! Aláírtam a papirokat, hogy többé nem tartok a nyugdíjra igényt, és a betegbiztosításra sem." (92.), és a fiktív szerző maga is: "A trópusokon először az időérzékét veszíti el az ember. Utána a memória következik, végül pedig a lábak mondják fel a szolgálatot." (37.); "Van azért még valami, ami összeköti az újakat és a régieket: a félelem. Mi lesz, ha minden így marad, ha nem történik semmi, soha többé, ha ez az átmeneti állapot - végleges?" (5.) A trópus determináló ereje igen szorosan összekapcsolja Létai úr, Juliska néni és a fiktív szerző alakját, ugyanakkor a Titotol Trujilloigban a mesélő halálának szövegbe épülése a művet lezáró lejegyző sorsára helyezi a hangsúlyt, s egyben kiemeli a halál közelében, pontosabban a halál egy változataként is meghatározható szituációban megszülető alkotás kérdését.
   Ennek a kérdésnek az artikulálásához jelentősen hozzájárul, hogy az elbeszélésben nemcsak Létai úrnak és a fiktív szerzőnek a kapcsolata és beszélgetése révén reflektálódik a mű megszületése: a fűszeres lányának, Tercsinek és a fiktív szerzőnek a viszonyán keresztül az írásfolyamat nem egyszerűen megnyilatkozás-szintű reflexiók tárgya lesz, hanem szemantizálódik is. Létai úr, ahogy már említettük, egy "fogamzásgátló keresztény szerkezet" szabadalmaztatásának szándékával csalja magához az írót, a "fogamzás" megakadályozására szolgáló találmányról folytatott párbeszéd azonban szinte azonnal átfordul az írás körül forgó dialógusba: "Maga okos ember - mondta - könyveket ír. Írja meg az életemet!" (10.); "Megírom az életét - mondtam magamban, miközben beindítottam a motort." (11.) Azt is mondhatnánk tehát, hogy a "fogamzás" "fogalmazássá" transzformálódik, az írás folyamatát és az élettörténet megszületését azonban éppen az ismétlődő szervezőelem eltérő értelmezése (szexként, illetve megcsalatásként való azonosítása) nehezíti. Később a szexuális aktus Létai úr elmesélt történeteiből átkerül a fiktív szerző történetébe. A Tercsivel való viszony amiatt válik sajátossá, hogy a lány alakjának legfőbb szövegbeli attribútuma a vér, s az állandó vérzés éppen az élettörténet megírását elindító, a női ciklus "beható vizsgálatára" épülő fogamzásgátló szerkezetnek köszönhetően tekinthető a megtermékenyülésre való képtelenség szövegbeli szimbólumának.

"Kint már várt rám Tercsi, a lány. Fekete selyemruhába bújt, mint ázott macska kuporgott az ülésen, az autóban az útszéli vadkörtefák kesernyés illata lebegett. [] Vérpirosra pingálta a száját [] Igazam volt: a ruhája alatt teljesen meztelen. Eleinte nem ellenkezett, de amikor szétfeszítettem a száját, ez a vadmacska teljes erejéből megharapta a kezemet. / - Megőrültél? / Kiköptem a sűrű, sós véremet." (17. Kiemelések tőlem. Sz. Zs.); "Egyszerű, fehér ruha volt rajta, és vérvörös szalagot kötött a hajába. Mégis, még így is, kihívó volt, sebezhető, ingerlően, vértforralóan védtelen." (22. Kiemelések tőlem. Sz. Zs.) "Azután az ajkai közé szorított, határozottan és mégis lágyan, szelíden. Nem, nem akartam elengedni magam. Túl szép, túl izgalmas volt ez a lány. Magamhoz húztam, a szoknyája alá fúrtam a fejem. És akkor egy pillanat alatt megértettem, hogy a vadkörte keserű illata - vér. / - Tercsi - kérdeztem - mi van veled? / Vállat vont. / - Máskor is voltál így? / - Máskor is, felelte. Mindig. Ne törődj vele. Hagyd csinálnom - mondta és újra megragadott." (51. Kiemelések tőlem. Sz. Zs.)
   Létai úrnak és a fiktív szerzőnek a "fogamzásgátló szerkezet" révén létrejött kapcsolatát Tercsi és az író szexuális együttléte zárja le, amelynek leírásában a vérzés és az orális szex egyaránt a lány megtermékenyülésének lehetetlenségét emeli ki. A fogamzás és az írás már a mű elején létesülő kapcsolata miatt ugyanakkor ez az együttlét az alkotáshoz való ambivalens viszony jelentését is hordozza. Létai úr története nem kerekedik egésszé, a beszélgetés voltaképpen lezáratlan marad, a fűszeres sorsa gyermekeiben nem folytatódik még a megszületett, bár akár a megírás kudarcának történeteként is felfogható mű révén sem: "Megértettem, hogy ez az élet sora. Kalandraéhes nyugtalanságát nem adta át ennek a két gyereknek az öreg. Hallgatott és talán ez volt a legtöbb, amit tehetett. Megszakította a leibach-i láncot: Palika, Tercsi nem fogják tovább cipelni keresztül-kasul a világon a keserűségüket." (55.) Az író a szexuális együttlét alkalmával nem hatol be Tercsibe és olvasójaként sem "termékenyíti meg". A "trópus" az idegenként odaérkező író és fűszeres számára egyaránt az ideiglenes halál és nem a megtermékenyülés, a születés szigete marad. A Titotol Trujilloig azonban éppen amiatt nyeri el jelentőségét, hogy a Juliska nénivel egy kontextust képezve úgy szemantizálja az alkotás kudarcosságát, hogy egyidejűleg hozzájárul az életútinterjúra épülő dialógus vagy monológ szépirodalmi műfajának újraírásához.