Bozóki András és Sükösd Miklós politológusok legújabb, Az anarchizmus klasszikusai című kötete elsősorban az általuk szerkesztett 1991-es Anarchizmus és 1994-es Anarchizmus ma című művek lenyomata. A kötet olyan neves szerzők írásait vonultatja fel, mint William Goldwin, Pjotr Kropotkin, Lev Tolsztoj, Robert Paul Wolff, vagy Errico Malatesta.
"Az a kérdés merül fel, hogy lehetséges-e egyáltalán olyan politikai autoritás, amely nem áll ellentétben az emberi erkölcsi önrendelkezéssel. És ha nem, akkor lehet-e úgy emberként közösségben élni, hogy abban a közösségben nincs politikai autoritás" - adta meg az alaphangot az anarchizmus egyik fontos momentumának felvetésével Rauschenberger Péter filozófus, a Lehet Más a Politika! (LMP) szóvivője a Bozóki-Sükösd szerzőpáros legújabb kötetének bemutatóján. Szerinte elveszítettük a demokráciának azt a sajátos, mindentől nagyon különböző értékét, amiért demokráciát csinálni egyáltalán érdemes, innentől kezdve pedig a demokrácia pusztán a felhalmozott fogyasztási javak bőségének köszönheti legitimitását - amely a demokrácia sajátos erkölcsi alapjainak megléte nélkül erősen kérdéses. A megoldást keresve úgy fogalmaz: "Nem tehetünk sokat, csak annyit, hogy az anarchistáktól elsajátítunk bizonyos belső attitűdöket, nevezetesen, hogy nem engedjük át az intézményi rendszert szűk oligarchiáknak, hanem megpróbáljuk birtokba venni és használni olyan mértékig, amilyen mértékig csak lehet".
Vida Viktor, a Védegylet munkatársa elmondta: annak idején a Bozóki-Sükösd szerzőpáros 1991-ben napvilágot látott Anarchizmus című kötetére 16-17-éves anarchista punk korában szinte bibliaként tekintett. Az új kötet bevezető tanulmánya kapcsán megjegyzi: "Elsősorban nem azoknak ajánlom, akik már nagyon belevetették magukat az anarchizmus témájába, hanem azoknak merem bátran ajánlani, akik az anarchizmussal most ismerkednek. Ahhoz, hogy elolvashassák ezeket az írásokat, ez egy nagyon jó mankó, mert borzasztó röviden és frappánsan rak rendet az anarchizmus különböző elméletei, irányzatai, törésvonalai között".
A bevezető egyik legfontosabb állításaként Vida Viktor azt jelölte meg, hogy az anarchizmus ma már számunkra nem egy ideológia, hanem a pártok szóösszetételeiben, nevében porosodó liberalizmushoz, szociáldemokráciához és konzervativizmushoz hasonló szó, ami most már sokkal inkább egy attitűd, magatartásminta: örök rákérdezés a hatalom természetére. "A legfontosabb az az örök, elpusztíthatatlan kritikai szellem, ami az anarchizmusban benne van" - mondta zárásképpen Bozóki András.
