Szűz volt-e Kölcsey?

   Mint köztudott, Kölcsey Ferenc, a Hymnus költője, vak volt. A jobb szemére. Emellett már egészen fiatalon kopaszodni kezdett (lásd a mellékelt képet). Mialatt a debreceni kollégiumban társai (Csokonai nyomdokain) a pincészetekben töltötték üres óráikat, Kölcsey (ismét csak Csokonai nyomdokain) hódoló levelet írt a magyar irodalom korabeli atyjának, azaz Kazinczynak. Ezzel nagyjából már mindent el is mondtunk Csokonai és Kölcsey kvalitásainak különbségéről. Kölcsey már igen korán tanulásra és stréberkedésre adta a fejét, a szent poézis hattyújaként, mellőzve kopár életéből a bort és a szerelmet. Hogy ezzel végzetes hibát követett el, nemsokára belátta, mivel leghívebb barátai (Kazinczy és Szemere Pál) folyamatosan nemi élete felől érdeklődtek és jó barátokhoz méltóan folyamatosan jó tanácsokkal látták el.
   Kölcsey mindig hazudott nekik. Unos-untalan egy korai szerelmi csalódására hivatkozott, amely olyannyira összetörte a szívét, hogy. Kölcsey nagy költő volt és sohasem nősült meg. Ezzel nem állítjuk azt, hogy a Vanitatum vanitason kívül minden verse pocsék, és hogy impotens, homoszexuális, aberrált, pedofil, mazochista (ez esetleg megfontolandó), onanista (ez is), satöbbi lett volna. Inkább csak annyit sejtetünk, hogy poézisének megítélése némi átértékelésre szorul, mint ahogyan éppen ideje Múzsájáról is fellebbenteni a fátylat.
   Kezdjük azzal, hogy Kölcsey aszketikus és hátborzongató külseje mögött érző szív dobogott. Szerencsétlen testi adottságaival szemben fergeteges logikával és szónoki képességekkel áldotta meg a természet. Emellett hiperérzékeny volt a lélek, különösen a női lélek rezdüléseire. Egy amolyan klasszicista Quasimodót képzelhetünk el, 200-as IQ-val. Ha lehetséges intellektuális úton orgazmushoz juttatni egy nőt, akkor ez, először a magyar irodalom fényes történetében, valószínűleg Kölcseynek sikerült. Ráadásul legjobb barátja feleségét sikerült eme csúcsokra juttatni.

   Hogy ez valóban így lehetett, arra a legfőbb bizonyítékot maga az érintett szolgáltatja: Szemere Krisztina (a jó barát fiatal felesége) gyermeke második (sic!) apjaként emlegeti Ferit (sic!). Sajnos nem bizonyítható, hogy a szellemi ejakulációt valódi coitus is megelőzte volna []. Kölcsey Ferencnek, a Hymnus szerzőjének, tehát volt Múzsája és nem volt impotens, vagy legalábbis nem abban az értelemben, ahogy arról, eleddig, mindenki (kivétel nélkül) szemérmesen hallgatott.
   Kölcsey hagyományos értelemben vett nemi élete statisztikailag nem értékelhető. Ha egy mai yuppe nemi életével vetnénk össze (hetente átlag háromszor hárommal), akkor még siralmasabb lenne az összkép. Persze a korabeli átlag (a korabeli yuppekat nem számítva), nőtlen férfiak esetében évente átlag egy vagy kettő volt, beleszámítva a kurtizánokat is. Ehhez képest (statisztikailag, a hibahatárokat is beleszámítva) Kölcsey kb. nullára teljesített életének öt évtizede alatt.
   Hogy szűz lett volna Kölcsey Ferenc, a Hymnus szerzője? Egyes kutatók szerint ez kizárható, mivel egy-két szolgáló leánykát biztosan elkapott. Persze, egy nemes versengés felől tekintve, mindez szinte ismét a nullával egyenlő. Voltak neki birkái is (vö. Csorba Sándor kutatásaival). Mindenesetre, az intellektuális orgazmus hazai feltalálójaként tekintve őt, nem elképzelhetetlen (még ha nehéz is) mindennek az ellenkezője sem. Ez esetben persze Kölcsey Ferenc, a Hymnus szerzője, a XIX. század Magyar Pscycho-jának hőse lehetne, egy amolyan pszichopata, intellektuálisan érzékeny Hannibál Lecter, aki, miután felizgatta és feldaraboltai Múzsáit, be is kebelezte őket. Ebből tessen regényt írni, Esterházy!