|
Tamkó Sirató Károly,
Tamkó, 1905. jan. 26-án - Bp., 1980. jan. 1-én. Költő, szakíró, József Attila-díjas (1976).
Újvidéken születik, ott iskolásfiú, egyforma biztonsággal beszél magyar anyanyelvén kívül szerbül, németül, és mire felnőtt az egyetemi évekig, megtanul franciául is.
Huszonöt éves korára Budapesten jogi doktorátust szerez és ügyvédjelölt lesz. A hazai avantgárd törekvések harcos folyóirata, a "Magyar Írás" köré csoportosuló fiatal költők benne ismerik fel az expresszionizmus egyik nagy ígéretét. Mire azonban első verseskötete, a "Papírember" (1928) megjelenik, az előző évek irodalmi és művészi új formákkal kísérletező láza hullámvölgybe kerül. A költők és olvasóik jó részének túl politikamentes, túl formalista volt az az avantgárd, amely nem a baloldali, főleg munkásmozgalmi eszmék hirdetője. Másrészt a költők és olvasók szépségigénye egyre inkább visszafordul a Nyugat formai klasszicizmusának örökségéhez, a költői képek szemléletességéhez és ésszerűségéhez, a versformák lélekbeli harmóniát adó versrendjeihez.
A harmincas évekre az avantgárd mámorában induló legjobb költők - JA, Radnóti, Szabó Lőrinc, Vas István - a hagyományos formaművészet magas régióiig emelik költészetünket. Akik folytatva az avantgárd utat nem a szocializmus eszmevilágát és politikai harcát szolgálják, mint Kassák és köre, vagy éppen az emigrációban a kommunista politikai harcot, mint keleten Barta Sándor és nyugaton Komját Aladár, és nem térnek le az újra megtalált hagyományos formaeszmények útjáról, hanem politikailag el nem kötelezett (bár általában baloldali-humanista) avantgárd kísérletezést - menthetetlenül légüres térbe kerül, mint az éppen első sikerénél tartó Tamkó Sirató Károly.
A sok nyelvben otthonos, sokirányú műveltséget szerző, a modern tudományos és irodalmi elméletekben otthonos jogász, aki még a könyvtárosság tudományát is kitanulja, 1930-ban hátat fordított ügyvédi irodáknak, könyvtáraknak, az egész országnak és elutazik Párizsba, hogy francia költő és szürrealista vagy azzal rokon elméletek kiáltvány-szerzője legyen.
Hamarosan feltűnik a párizsi kávéházak művészköreiben. Figyelnek tudományos alapozottságú elméleteire. Ezekben esztétikai - irodalmi és művészeti - következményeit vonja le annak, hogy Einstein fizikája megváltoztatta a tér és az idő dimenzió összefüggéseit, Bergson filozófiája pedig időélményünket és időszemléletünket. Ő "dimenzionistá"-nak nevezi ezt a tér-idő-kontinuumban látó művészetszemléletet, amelyben összekapcsolódott a vonalban megnyilvánuló vers és a síkban testet öltött kép. Tudományos színezetű, lendületesen, látomásosan megfogalmazott kiáltványait nevezetes szürrealista költők, absztrakt festők írják alá. Ismeretesek lettek túl a francia körök határain is, az egyik például Lisszabonban jelenik meg. Így hat esztendeig otthonos volt a francia művészek és művészetek körében, megélhetést talál a sajtóéletben, költeményei, cikkei, kiáltványai ismertté teszik a modern irodalom művelőinek és kedvelőinek körében.
Hat év után, 1936-ban egy súlyos betegség tör rá, amely végtagjai mozgását is akadályozta. Buda nevezetes gyógyfürdőitől remél gyógyulást. Haza is indul. A fájdalmak közepette nem is gondol irodalomra, a már merőben másfajta problémákkal gyötrődő irodalom meg régóta nem gondol őrá. Gyógyulnia kell, és ez nem könnyű. Sok kínlódás, sok keresés, sokféle tanulás után az ősi indiai gyógymódban, a jógában találja meg az üdvözítő lehetőséget. Párhuzamosan a fürdőkkel és a gyógyszerekkel, a jóga mozgási és lélegzési gyakorlatai, igen szívós kitartással követve a módszer javaslatait, a negyvenes években, a háború kellős közepén, végre meghozzák a várt gyógyulást.
Legalábbis ő úgy hiszi, hirdeti, hogy egészségét a jógától kapta vissza. Bizonyos, hogy a jóga további életére erőt és egészséget ad neki, holott még közel negyven évig él. Az alacsony, szikár testű férfi valószínűleg mindig mozgékony ember volt, de a jóga tudása és gyakorlata akrobatikus ügyességűvé teszi. Ssereti mutatni, milyen rugalmas, és teste ugyanolyan friss, mint szelleme. Társaságban, nem ritkán szerkesztőségekben elegendő felszólítani: "Károly, tudsz-e még fejjel lefelé elmondani egy verset?" - És ő elmond egy dekadens francia, régi szerb, orosz klasszikus, vagy egy régi középfelnémet lovagi dalt mondjon-e. De ha kívánják, akkor szanszkritül idéz a Mahábhárátából. Ugyanis a jóga tudományának búvárlása közben megtanul szanszkritül is.
Az ilyesmire azonban csak a hatvanas években kerülhet sor. Az ötvenes években - se Rákosiék kultpolitikája idején, sem 56 és a rákövetkező konszolidáció alatt - nem lehet az avantgárdból megélni. A sok nyelven tudó, modern tudományokban járatos, és ráadásul jogászmúltú költőnek leginkább gyárak veszik hasznát (hehe), ahol szakszövegeket fordít és reklámokat fogalmaz ("Cipőt a cipőboltból!"). A jógázó életmódból következően ráébred, a jóga nemcsak gyógyít, de megélhetést is ad. Jógaiskolát szervez, ahol ugyanúgy tanítja az egészségőrző és gyógyító mozgást, a lélegzési technikát, mint azokat az indiai filozófiai tanításokat, amelyeknek bölcsei kifejlesztették a jóga tudományát és gyakorlatát. Az iskola nemcsak ismert, de divatos is. A költő halálig tisztességesen él belőle.
A költészetet azonban soha nem hagyja abba. Biztosra veszi, belátható időn belül irodalmi szükséglet lesz, hogy az avantgárdot újra felfedezzék, folytassák, és visszaadják a kezdeményezők becsületét. Ez a hatvanas évek elején be is következett. Tamkó Sirató nem csodálkozik, hogy egyszerre népszerű, élő hagyomány, keresett költő. Egész életműre való kiadnivalója gyűlt össze fiókjaiban. Az egészet átnézi, átjavítja: ,,Az eleve korszerűt, haladva az idővel, még korszerűbbé tette".
Kitűnően érezte saját költészetének másokhoz nem hasonlító sajátosságát. Költeményei és szabad versekbe rejtett kiáltványai közös jellege olyan, mintha minden pillanatban nyilvántartaná a világmindenséget. Csillagászat, geológia, fizika keveredik itt filozófiával, humorral, pátosszal. Egészen egyéni az a hang, amely megszólal A Vízöntő kor hajnalán című válogatott költeményes kötetében (1969). Ugyanebben az évben jelenik meg A három űrsziget című tudományos-fantasztikus regénye, amely a jövő társadalmáról, a győzedelmes emberboldogító technika küzdelméről. a visszahúzó erők ellen, és végül diadalmas győzedelméről szól. Egy utópista-tudományos-fantasztikus regény.
És még mindig marad egy jó évtizede. Felépíti látomásos érett kori költeménygyűjteményét, a Cosmogrammok-at. Közben azonban a most már széles körben divatos költő a himnikus szabad versek mellett gyermekverseket is ír. Óvodások és kisiskolások örömmel mondogatták a mindig pattogó rímeit. A gyermekeknek, talán a gyermeki emlékeket sosem felejtő felnőtteknek írta a leglíraibb vallomását magáról, a világcsavargóról, akit a régi játékos kiszámolóról Ecki-Becki-Tengerecki Pál-nak nevezett. Első nagy szakaszát még régen írta, majd évekkel később második szakasszal folytatta, és a végső években a harmadik szakasszal befejezte. Vidám-kesernyés vallomás a háromrészes költemény a világ mulatságos változatosságáról és valójában örök magányáról.
Így együtt a kozmikus látomások himnuszai, a tudományos-fantasztikus regény, a gyermekversek - és mindennek ötvözete. Tengerecki Pál kalandjai - ez az az egyszeri jelenség, aki Tamkó Sirató Károly volt.
|
