Tánc és irodalom találkozása

Az L1 plakátja

Megtörtént-e a tánc és irodalom találkozása? - ez volt az alapkérdés az L1 Táncfesztivál március 18-án tartott beszélgetésén a budapesti MU színházban. Az utolsó táncelőadás, a Hargitai Ákos rendezte Karton előtt a héten résztvevő írók fele, egy performansz jellegű felolvasáson vett részt, melyben mindenki tetszőleges részleteket adott elő a táncelőadások ihlette műveiből.
Az Úrvacsora című performansz Landjánszki Márta ötlete volt. A szerzők egyenként bevonultak a terembe és leültek egy hosszúkás asztal köré, majd teljes sötétség borult a teremre. Minden felolvasó kezében egy hatalmas villanykörtét tartott, (amely Mészöly Andrea installációjából származott) és tetszés szerint, aki olvasni akart, felkapcsolta. A felolvasás improvizatívan folyt, ott és abban a pillanatban dőlt el, hogy ki milyen részletet (ez lehetett egy mondat, de akár egy fél oldal is) olvas fel művéből. Amikor a szerző befejezte a felolvasást, lekapcsolta a lámpáját. A felolvasók: Nemes Z. Márió, Pál Dániel Levente, Lárai Eszter, Pollágh Péter, Gerald Dittrich és Czapáry Veronika. A felolvasás végén a szerzők kicsavarták a körtét, felálltak és egyenként elvegyültek a közönség soraiban.
A performanszon résztvett írókkal Péter Petra beszélgetett, megkérdezte a véleményüket az L1-vel való együttműködésről, szerintük létrejött-e a tánc is irodalom találkozása.
Akadt elégedett vélemény is, de Pál Dániel Levente hiányolta a folytatást, szerinte a táncnak is reagálnia kellene az irodalmi alkotásra. Nemes Z. Márió egy sms üzenet beérkezéséhez hasonlította azt, ahogyan az írók táncelőadásokat néztek meg, és erre válasz üzenetet kellett adniuk, ez nem volt könnyű, hiszen nem lehetett előre tudni, mennyire ihleti meg az írókat az adott darab és a határidőt is szűkre szabták (az esti előadást követő napon délig kellett megírni a szöveget). Az L1 részéről is érkezett válasz: az Írósaroknak lesz folytatása, a következő ilyen találkozásra több időt szánnak, és akkor talán létrejöhet az irodalmi alkotásokra való tánc-válasz, koreográfia, vagy improvizáció keretében.
Az írók együttes véleménye az volt, hogy megérte részt venni az "Írósarkon", és táncelőadások ihlette szövegeket alkotni. Hargitai Ákos L1 tag szerint a táncokból egyetlen dolog marad meg, mint állókép, és ez az írás. Ladjánszki Márta végül egy állandó, mindig hozzáférhető, konstans képhez hasonlította az írásokat, és a többi L1 taggal együtt boldog volt, hogy létrejöhetett a tánc és irodalom találkozása.


Pál Dániel Levente	Nemes Z. Márió	Pollágh Péter

Szemelvények az 5. L1 Írósarka terméséből

Nemes Z. Márió
Puskin mellei

(Ladjánszki Márta: Displacement)

(1.) Ezek itt tapogatják egymást. Tapadókorongokat cuppantak. Nem mondom, hogy érzéki vagyok, csak egy férfi. Ezek meg itt kipucolják a nemüket, mint anyám a mellét, ha fáj. Jár itt valaki rendszeres pucolásra? Ebben a gyárban hegesztik Puskint. A három fivér jól felcsinálja. Puskin meg nő szeretne lenni, de túl kemény hozzá a melle.

(2.) A tánc egy zsíros gép. Cérnaszálon függve vagy más tornaszeren. Mindenki összezsírozza magát örömében. Ez az utolsó beöntés a szeretet előtt. Nem akarok öreg férfiakat nézni, de nyolc után, mindig megtörténik.

(3.) Hoztam hernyót, szereti a zsírt. Belerakom annak a csajnak a fülébe, aki még tud oroszul. Hátha ettől jobban hallok, bár végül is, kimaradtam(?) az Anyeginből. Tisztelem a testkultúrát ( vö. Puskin a fekpadon), hiszen én is néha, csomagolópapírba fekszem, és azt mondom, ajándék vagyok.

(4.) A három fivérnek nincsenek jó mellei, de azért, van itt más mutáció is. Ne piszkáld a szerelem kinövéseit. Elkezdenek folyni, aztán hiába ugrálsz, nem lesz kire emlékezni. A mederben kő van, meg női dolgok. Egymást tolva, megyünk a lében.

(5.) Ezek itt tapogatják a hernyómat. Pedig már rég lecseréltem volna. Talán egy háromszögre, bár abban is, mindent látni. A combok közül nem lehet kiülni. Nincs bocsánat, tejet akarnak Puskintól.

(6.) Ebben a gyárban készült az anyám melle is. Még kisdobos volt, amikor csinálták. Szerintem jó munka, akkor is működik, ha táncol. Nem járt oroszokkal, de sok levelet írt apámnak. Hogy magázódnak-e? Az nem jellemző.

(7.) A három fivér közül az egyik mindig sír. Miközben csinálják, ő mindig bőg. Szeretne a másik kettő ajándéka lenni, de azokat csak a férfiak érdeklik. Visszamegyek a test elé, bele a tejbe. Abban nincsenek hernyók, mert az keleti tej. Olyan akarok lenni, mint Anyegin küret után.

Gál Eszter: Fényárnyak

Béki István
Képmás

Véres vércsetollak között
testem
a padlón kiterítve ég.

Bőrfoszlányok,
parázs és hamu #8212;
a falon lélegzik az árnyék.

Még nincs minden veszve.

Hideg-kék,
mintha alázatos szent a freskón,
gótikus alkat,

eszelős, öntörvényű arc,
mintha szögesdrót mögött feszített,
izgatott izmok.

Még semmi nincs veszve.

* * *

Az isten engem bottal vert,
bosszúszomjam nincsen,
verje meg az isten.

Hargitay Ákos: Karton

k.kabai lóránt
kartonon

egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.
egy halott az aluljáróban, százezer ember észre sem vette.

Berger Gyula: Bíbor sivatag

Karafiáth Orsolya
Berger Gyula: Bíbor sivatag

Homokvár készül homlokod mögött,
széttartó, szemcsés, sárral megtapasztva.
Magadba nézel, és már látod is:
felépülsz lassan, elfutó szavakra.

És képek jönnek, mind-mind ismerősek -
emlékek, mindegy, eddig hol kerested.
A magzatforma árnyék, felnőtt sejtelem:
előbbre, mint születtél - visszavetnek.

Előbbre, mint születtél, mint az ősök,
előbb vagy mint a képek, ismerősen.
És otthonos ez a kopár terep
az élet kezdetén is bőven innen.

Nem kell figyelned, így természetes,
mert újra itt, egy másodperc alatt.
Tapintható öröm körös-körül.
A tested boldogít, élő anyag.

Az ég felettünk űri fénybe vész.
A táj? Az mind sivárabb, veszti tárgyát.
Mit érintesz? Mihez lehet közöd?
Kifut ujjad közül, ha megtalálnád.

Helyet cserél minden elem, csak úgy.
Játék ez is, bár rég nem szórakoztat.
A föld, ha víz: csak árral szembe léphetsz.
A lég, ha tűz: kedvetlenül szorongat.

Amúgy csak pusztaság - ezt épp te mondod.
Szerintem szép a széttartó idő.
Elvisz és összehoz, minek kapaszkodsz.
Mi fontos, tűnhet, úgyis vissza jő.

Te vagy, ki végül is elrendezi
mit rejt belül, s mi él a felszínén.
Te vagy, ki mondja, félig biztosan:
ez így most jó. "A szépség: földi tény."

Berger Gyula: Bíbor sivatag

Peer Krisztián
Bíbor

Ha utánozhatlak, megérinthetsz.

Kár lenne bármire várni
Nincs mit visszacsinálni
Nem ereszt ez a zárt rendszer
Minden megtörtént már egyszer

Szállong a por, eső szitál
hibátlan fényben áll az őszi táj
és közben időtlen háttérzene,
megkérdezem, hogy átérzed-e.

Ritmus-labirintus

Időm? Az rengeteg.
Értsd így: rengeni hajlamos.

A szikla sem görög visszafele
De ez a fél minek a fele?

- És honnan tudod, hogy nem alszol-e még mindig?
- Bízom a testemben. Bizonyíték nincs. Bizonyosság van.

M. Pein: übergänge verändern entwicklungen

Pál Dániel Levente
Két felöltöztetett emberi test
(Kopeczny Kata: Éppen kettő, táncfilm Ladjánszki-Berger: Majdnem 3 c. előadása alapján)

Két felöltöztetett emberi test a kiindulópontja. A legtöbb dolognak két felöltöztetett emberi test a kiindulópontja. A szerelemnek éppúgy, mint a filozófiának. A legtöbb dolog két felöltöztetett emberi testnek, két felöltöztetett emberi halandóságnak a következménye. És hogy mi minden történhet velük.

Két felöltöztetett emberi test akadozva viszi egymást a tökéletesség felé. Letépik először egymást, majd a nézők, a kukkolók látszatvilágáról a fátylat. Nyugtalansággal, szorongással töltenek el. Kibillentenek kényelmes egyensúlyomból.

Várom a meztelenséget. Azt, hogy levetkőztessék egymást. Visszavonhatatlanul, jóvátehetetlenül. Inkább kimennek, magamra hagynak. Legalább ötször.

Egy meztelen emberi testben sok minden elindul. Két felöltöztetett emberi testben is sok minden elindul, de semmi sem oldódik meg úgy, a két felöltöztetett test "gazdája" semmit sem old meg úgy, ahogy azt a test - a két felöltöztetett test művészete megoldja.

Két felöltöztetett test valamivel sötétebb, bonyolultabb, körmönfontabb dolog, mint egy meztelen test. Egy meztelen emberi test témája a születés, az öregedés és a halál. Két felöltöztetett test témája a szerelem érthetetlen, idétlen élménye.

Valakinek azt a szót suttogom, #187; szeretlek #171;. A szó eleven testté alakul, s ami ez után történik, az lemeztelenít két felöltöztetett emberi testet. Visszavonhatatlanul. Minden lehető értelemben.

Első pillantásra a szerelem testetlen valami. Test nélkül, két felöltöztetett emberi test nélkül nincsen szerelem. Ha nincs a test - a két felöltöztetett test, a szerelemhez való viszonyunk elvonttá válik, és elveszíti azt az erőt, amit csak egy konkrét, eleven ember adhat, - ami csak két konkrét, eleven ember között jöhet létre.

Meztelenül állnak, vonaglanak, ülnek, mozognak. Meztelenül, nem ruhátlanul. Meztelenül és szerelmesen.

Szabó Réka: Priznic

Pollágh Péter
MI NEM KÓRHÁZ?
(Szabó Réka: Priznic)

Két kipakolt férfi kipakol. Ez volna itt a kabaré.
Öklendeznek, vagy
beszélnek: önző formában jön föl az idő.
Csak beszéd van, nem mondat; s a mondat helyén két pizsamás
semmiség. De mi az, hogy fecsegés?
Gyönyör az nincs, csak szórakoztatás. Asszem, ez Magyarország.
"Maximalista vagyok, főleg ami a vágyakat illeti" - mondja az egyik, s
végre felragyok a kórház: két férfi felülnézetben ragyog.
Már látom őket, s értem a bűzt:
két jóindulatú daganat egyszerre sül.
Enyhítse étvágyad.

Tánc és irodalom találkozása

Irodalom