Térey Ultra című kötetében a 2002 óta írt új versei olvashatóak. Az eltelt idő és az anyagmennyiség ellenére nagyon tudatos szelekcióról és a struktúra érdekében gyakorolt szigorról tanúskodó verskönyv. A hosszabb gondolati líra és a félelmetes költői sűrítő-képességről árulkodó rövidebb darabok ritmusa, valamint a versek önmagukban is képviselt poétikai ereje az elmúlt évek egyik legkitűnőbb költői teljesítményévé avatják az Ultrát.
Amint az Téreytől megszokott: nincs benne gyengébb darab. Ritkán enged ki a kezéből kész költeményt, még ritkábban kötetet, viszont akkor az eredmény vitathatatlan. Ha pedig vitatja valamely kritikus, arra is van válasza, és az is versben, persze. Felesel a befogadóival, a kortárs magas és populáris kultúrával, a saját kapott és csinált nyelvével; visszhangzik verseiből legnagyobb költőink (Vörösmarty, József Attila, Petri és mások) legbecsesebb hagyatéka. Szervesen kapcsolódik a magyar líra történetéhez, de ? ezt már régóta tudjuk róla ? korántsem epigonként, hanem formálóként.
Részlet a Hadrianus Redivivus című versből:
?Az életvíz a márványpartra zúdul,
És benne úszom én is, Hadrianus.
A szomszéd sávban dongamellű úszó
Pillangózik: mintha hordóra hordó
Zuhanna a habokba szapora
Egymásutánban? Mézízű a béke.
Izzasztókamrájuk van, mint nekem volt.
Az üvegfal mögött narancs derengés;
Vaskályha kattog, és kétféle tartály,
A Számos és a Számtalan között
A hangtalan homok pereg. Ha majd
Letelt a fecsegésre szánt idő,
Az ifjak, mint két megtermett kuvasz,
Úgy ugranak fejest a tisztavízbe...
Így élnek Aquincumban mostanában:
Még én sem éltem fejedelmiebben.
Az úszómester zárórát jelez,
S a füttyszó éppen úgy vonatkozik rám,
Mint bárki másra. Meztelen vagyok.?
(Magvető Kiadó, 152 oldal, 1990 Ft)
